Anno számoltam be disznótorokról, amiken részt vehettem, lásd itt. Azóta is nagy élményeim közé tartoznak. A disznótorok valahogy a régi, egyszerű és számomra valamelyest nyugodt életvitelre emlékeztetnek, amire titkon azért vágyik az ember. Munka is van, de még mennyi, jó kaják, és többnyire népes társaság. Így annak aki ezt nem tehernek tudja megélni, annak jó szórakozás és kikapcsolódás.
Be kell vallanom, nekem néha most is hiányzik egy-egy ilyen esemény! :( Na de emlékezzünk a szép dolgokra. Mivel többektől hallottam, hogy engem (és szerintem Sobee barátomat se), a nagy „lusta” és „városi” gyereket nem tudnak elképzelni, ahogy vágom a húst és a sárban tapicskolok, hát bizonyítékként szerepeljen itt két kép a régi időkből:
Kikérem magamnak, sosem voltam lusta, bárkit meglehet kérdezni a dologról :))