Úgy hozta a helyzet, hogy az aktuális projectben lévő német kollégák teljesen lecserélődtek. Legnagyobb sajnálatunk ellenére is ilyen a világ, nekünk pedig az előző héten eljött az idő megismerkedni az új emberekkel, Cottbusban. Ez a város Drezda és Berlin között fekszik valahol félúton, legnagyobb szerencsétlenségünkre reptere viszont nincs.

Transzfer Ferihegyre, repülő Ferihegyről Berlinbe, majd vonat Berlinből Cottbusba. Ez volt a nem túl egyszerű terv, viszont nagy szerencsénkre egyik régi német kolléga felszedett minket Berlinben, és a vonat helyett háztól házig stílusban juthattunk el a céghez.

Ami először volt kicsit új émény az a rengeteg zöld erdőség az autópálya körül. Hihetetlen mennyiségben, szépen, rendben tartva magasodott körülöttünk a sok fa, már már monumentális méretekben. Majd másfél óra száguldozást követően megérkeztünk Cottbusba.

Hihetetlen sok időnk nem volt sajnos nézelődésre, szóval csak felületesek az élményeim, viszont nagyon meglepő volt ez a kis város. Kiterjedésben pontosan nem tudom mekkora, de alapvetően minden modern nagyobb városi épületet és jellegzetességet magán viselt. Nagy bevásárló központok, sok-sok emeletes irodaépületek, rengeteg busz és villamos vonal, hatalmas pályaudvar, egyetemi Campus. Ennek ellenére meglepően nem volt élet ebben a városban, az utcákon mindig járkáltak emberek, de nagyon messze volt az a tömegtől vagy forgalmi dugóktól. Lehet hogy már annyira megszoktam Magyarországon, hogy zavar ha ilyen nincs?

Ezek mellett Cottbus szíve az óvárosi rész volt, a mi szállónk is ide esett. Régi macskaköves utak, nagy terek, millió barok stílusú építmény. Persze nem kell azt gondolni, hogy a belváros maga a 1800-as évek. A tradicionális utcasorokon ott van a sok McDonalds, Burgerking, Nike, Adidas bolt. A németek valahogy megtalálták a régiben az újat.

Bár elméletileg a cég több telephellyel is rendelkezik, mi abba a szintén kicsit kiesnek tűnő épületben kaptunk helyet, ami a város szélén található. Kicsit meglepő volt, mert sok sok idősebb kollegára számítottam, viszont 20-30 közötti emberekkel találkoztunk csak.

Végezetül csak annyit, hogy Cottbus számomra maga volt az az idilli város, ahol nyugodt éveimet szívesen eltölteném. Minden minden annyira szép és békés volt. Az összes ott készült kép megtekinthető itt.