Újra hó

Elég nyugtalanul aludtam, viszont amikor felkeltem meglepetésemre már hó lepte el a tájat. Persze nem olyan eszeveszett mennyiség, de mutatós. Elindultam szokásos ütememben, és vártam a vonatot. Persze a hó teljesen felborítja a MÁV rendjét. Így már Debrecenbe késve érkezett a vonat. Utána persze még rákésett, így félórás késéssel gurult be nagyon lassan a vonatom a nyíregyházi állomásra. Ott viszont nagy meglepetésemre hatalmas hó fogadott. :) Megörültem, nyakamba kaptam a lábam, és siettem be… Hátha lesz ma pénzosztás. Úgy néz ki, hogy már nem nagyon… Nagy kár viszont a hó tetszik.

Nagyon eltüntem

Hát kérem szépen igen. A munkával azért a nyakamba szakadtak a lehetőségek is, és persze a kötelezettségek is. Nem szakadok bele a munkába, sőt. :) Szeretem viszont csinálni. Jó a társaság és teljesen agyatlanok, nem nehéz őket rávenni egy-egy játékpartyra, persze tudjuk mikor kell dolgozni is. Itt az irodában kitört a forradalom, és a számomra anno ismeretlen (csak hallomásból ismert) Transport Tycoon-nal játszik mindenki. :) Csúcs az a játék el kell ismernem, engem is órákra a gép elé tud szögezni, pedig hát nagyon nem egy mai dologról szól…
„Nagyon eltüntem” olvasásának folytatása

Nyíregyházi Irodai Desktopgépem

Hát nem épp egy legújabb, és legnívósabb gépecske, de azért nincs okom panaszra. Egy Asus alaplapos integrált sata,ide-raid, az alapja az egésznek. Ebben egy 2Ghz-s (128Kb cache) P4 Celeron-os proci ketyeg, és 256Mb Ram, 40Gb-os Ide-s Maxtor winyóval. Ja és még kaptam egy eddig nem író cd-írót is. A gép képi dolgaiért egy ATI Technologies Inc RV280 [Radeon 9200 SE] kártya felelős, amit a TVM AS6S monitor jelenít meg. Sajna még drivert nem nagyon találtam hozzá, de 1024×768 felbontás mellett a 75Hz-et még viszi. Lesz ez még remélem jobb is. :)
„Nyíregyházi Irodai Desktopgépem” olvasásának folytatása

Visszaút Miló Vikivel

Hétfőn alakult úgy, hogy Attila kollégám is Debrecen fele jött munka után, szóval gondoltam utazhatnánk együtt. Így is lett. Bár sietősre vettük az utunkat a vasútállomásra, így is majdhogynem lekéstük az InterCity-t egy kedves értetlen paraszt miatt, aki feltartotta a sort. Na mindegy. Elértük felpattantuk, de Attilát nem érdekelte hova szól a helyjegyünk, ment amíg meg nem látott egy üresebb kabint, és belökte magát. Én követtem.
„Visszaút Miló Vikivel” olvasásának folytatása