Be kell számolnom egy számomra nem nagyon bejövős könyvről is. Mentségemre szolgáljon, hogy igazából nem én választottam, csak hozzám csapódott. Az úgy történt, hogy még Adrienn 22. születésnapjára igyekezve, a vonaton felejtette egy ismeretlen ezt a könyvet, én meg magamhoz vettem, és most több év után a kezembe akadt és elkezdtem olvasgatni. Nem rossz amúgy. Tömörkény István műve ez a elbeszéléseket tartalmaz. Egymástól független storykat, amik a vidéki régi életet próbálja bemutatni, sokszor vicces formában, többnyire viszont az oktalanság, és az egyszerűség fájdalmas oldaláról.

„Így Volt Rendelve” olvasásának folytatása →

J. F. Cooper Nagy Indiánkönyv sorozatának befejező könyve ez. Szegény hősünk már nagyon-nagyon öreg. Viszont még mindíg egyedül magányosan a pusztára száműzöttként éli életét. Hiába a kietlenség, ő mégis egy családba botlik. Ami az egész életét felborítja. A család körül gyorsan furcsa dolgok mutatkoznak, és a közelben egy indiántörzs is felbukkan. Szumma szummárum hősünk egy kis csapattal végül is arra kényszerül, hogy a telepesek, és az indiánok elől is meneküljön… Baromi kalandos ez a könyv. Ha fogalmazhatok így az öt kötetből ez tetszett talán a legjobban. Itt aztán tényleg minden volt. Hősünk is a végén az örök vadászmezőkre távozik, de nem marad sírja jelöletlenül. Mindenképp egyszerű, de kalandos könyvsorozatot sikerült elolvasnom. Nem bántam meg, és mindenkinek ajánlani tudom csak.

„A Préri” olvasásának folytatása →

Elérkeztem hát az első kötethez, ami a Nagy Indiánkönyvből való. Hősünk aki minden könyvben más-más indiánnéven fut, most még fiatal, és még nem volt hadiösvényen. Ezért is adják most az indiánok a Vadölő nevet neki, vadászati sikerei jegyében. Mostani feladata segíteni indián nagy barátjának egy titkos küldetésben. Ahol megkísérti őt a szerelem, és persze sor kerül rengeteg harcra is, ahol kiérdemli a Sólyomszem nevet. A könyv kifejezetten tetszett. Fordulatos volt, de azért a maga sajátosságával vontatott is. Első résznek teljesen ideális.

„Vadlölő” olvasásának folytatása →

Már nagyon belejöttem az indiánkönyv sorozat olvasásába. A második kötet már önmagáért beszél. Szerintem ez az „Utolsó Mohikán” kifejezés már jól beleivódott a tudatunkba, hisz szoktuk mi magunk is használni. Ebből a könyvből persze film is készült, kisebb nagyobb sikerrel (a zenéje jó ;] ) A filmhez képest természetesen nagyon más a könyv, kevesebb romantika, és gyilkolás. Minden esetre ez is elég kalandos kis történet. Sokat nem tudok, és nem is akarok mondani. Nekem tetszett, egyszerű történetű, mégis le tud kötni. Az eddigiek közül ez fogott meg talán a legkevésbé, de semmiklépp se tudnám azt mondani hogy rossz vagy unalmas.

„Az utolsó Mohikán” olvasásának folytatása →