Az internet a kezdetek óta a kommunikációról szól. Az internetnek hála akár valós időben is tudunk üzeneteket küldeni egymásnak. Pont ennek köszönhető, hogy a kezdetek óta nagyon híresek a chat, vagyis a beszélgető alkalmazások. Valamilyen programot letöltöttünk, beregisztráltunk vagy csak szimplán beléptünk, és máris tudunk írogatni annak a személynek, aki szintén oda csatlakozott ahova mi. Mi volt a közös ezekben? Minden információ átmnent egy központi rendszeren és csak akkor tudtál beszélgetni, ha a társad is azt a csevegő programot használták és oda csatlakoztak ahova Te is.
Régen
Régen az emberek nagy töbsége az IRC szabványt használta. Ennek az volt az előnye, hogy több féle programot is használhatott az aki csevegni akart, viszont nagyon sok szerverhez lehetett csatlakozni, így esélyes volt, hogy nem lehet csak úgy akárkire rátalálni. Az IRC szabvány pedig a mai multimédiás tartalomcseréléshez képest eléggé le van maradva. Nagyon jól és egyszerűen lehet vele beszélgetni. A szöveges, terminál szerű hatása viszont könnyen elrémítette az egyszerű felhasználókat.
Ebben az időben kezdtek elterjedni az ICQ ( és jó pár rá nagyon hasonlító program), amik azért voltak kicsit úttörőek, mert végre nem a felhasználó feladata volt, hogy tudja, hova és mivel kell csatlakozni. Egyszerűen kellett a kliens, egy egyedi azonosító és ezek után ha volt a világon egy másik ICQ felhasználó, akkor fel lehetett vele venni a kapcsolatot.
Pár éve
A Microsoft Windows Live Messenger-e nagyon híres lett. Az ICQ filozófiáját vitte tovább, és a Windows használók számára szinte azonnal elérhetővé volt. Olyan mennyiségű letölthető figura és villogó bigyula volt letölthető rá, hogy népszerűsége az egeket súrolta. Én akkoriban szinte mindenkit elértem MSN-en, akit akartam. Párhuzamosan elindult a Skype. Ez hasonló funkcionalitást biztosított, viszont a szöveges beszélgetést az online és ingyenes telefonálással bővítette ki, a skype saját felhasználók között. Sajnos mindenki abban hitt, hogy a sajátja a legjobb, és nem volt semmi integráció a híres beszélgetős programok között.
Pont emiatt lett a JABBER életre hívva. Egy olyan standard üzenet és egyéb multimédiás tartalmakat kiszolgáló technológia, amire bátran építhet mindenki klienseket. Akár összekapcsolható is lehetne. Viszont ez se hozta meg a várva várt harmóniát.
Mostanában
A mobil eszközök terjedésével újra fontos kérdéssé vált a „chat”-elés. A 5-10 éve létező nagy csevegő szolgáltatások átalakultak, és a régi formájukban nem voltak képesek hogy kiszolgálják a mobil felhasználókat. Olyan új szolgáltatók jelentek meg, akik a telefonszámodat használják azonosítóként, ezzel egyszerűsítve azt, hogy mindenki megtalálja a másikat. Ennek ellenére az én privát tapasztalatom, hogy nagyon sokan a Facebook chat funkcióját használják. Minden platformra elérhető, pofon egyszerű használni, és azért mert egy olyan szolgáltatáshoz tartozik, ami „(majdnem) mindenkinek van”.
Biztonság
Viszont a rengeteg felhasználói funkció után beszélgessünk kicsit a biztonságról. Ugyanis ezeken a csatornákon keresztül nagyon sok fontos, bizalmas, és privát dolgot közlünk egymással. Van, aki udvarol, van aki felelőtlenül céges adatokat ír be, van pedig aki itt küld magáról meztelen képeket. Fogalmunk sincs, hogy igazán mi is történik a két beszélgető egyén között. Mi, hogy, és min keresztül megy. Tárolódik vagy nem. Kézbesítés közben lehalászható vagy nem. Sok féle információt lehet találni a nagy és neves szolgáltatók chat megoldásairól, én viszont kicsit szkeptikus vagyok ilyenkor.
Bleep
Pont ezért fordultam nagy rajongással a BitTorrent új, csevegő megoldása felé, ami a napokban indult el stabil kiadásként. Sajnos jelenleg elég puritán, és szinte biztos, hogy nem fogja leváltani egyetlen híres chat szolgáltatót sem. Ennek ellenére érdemes róla beszélni, mert a koncepció nagyon jó.
Minden a titkosító kulcsokon alapszik
Fontos, hogy a Bleep esetében az azonosítás nem felhasználóneveken alapszik. Semmi olyan, ahova központilag be kellene regisztrálni. Minden Bleep felhasználó első indulásnál generál egy egyedi kulcspárt. A privát kulcs csak a Te készülékeden marad, a publikus kulcs pedig a Bleep hálózatába kerül. Tehát teljes inkognitóban kezdhetjük meg a használatát. Persze, ha azt szeretnénk, hogy mások könnyebben ránk találjanak telefonszámokat és email címet is rendelhetünk a kulcshoz. Így a Bleep-ben erre keresve egyből hozza a találatot. Ilyenkor egy „meghívót” küldünk a személynek, és ha visszaigazol minket, akkor indulhat a beszélgetés. Természetesen minden üzenetváltást a kulcsaink fognak titkosítani, így csak a mi programjaink tudják megfejteni az üzenetet.
Decentralizáltság
Fontos, hogy a Bleep esetében nincs központi szerver. Az elv a BitTorrent klienseknél használt (Distributed Hash Table, röviden DHT) technológia. Ahhoz, hogy kicsit jobban megértsétek, hogy is működik ez jobban bele kell menjek technikailag.
Lényegében a DHT a szolgáltatást használók kooperációján alapszik. Képzeljük el, hogy egy Tracker oldalról letöltüttük a torrent file-t, és mi is elkezdtünk egy file-t tölteni, amit másik 5000 ember is tölt. A BitTorrent szépségén alapulva a file fel lesz osztva pici blokkokra, és nem mindenki egy központi helyről fog minden adatot tölteni. Ugyanis, ha egy darabját már letöltöttük, akkor az 5000 ember már tőlünk is elérheti ezt a darabkát. Így mindenki, aki letöltő, az feltöltővé is válik. Ebben még nincsen semmi DHT. Amikor valakitől letöltünk egy darabkát, akkor direkt kapcsolat alakul ki. Ehhez a Tracker szolgáltatja az információt. Hogy kinek, milyen rész van meg, és ha az a rész nincs meg neked, akkor milyen IP címre csatlakozzon a torrent kliens. Ergó, ha már létesítettünk valakivel adatkapcsolatot, akkor tudjuk az IP-jét. Pontosan itt jön a DHT. Ugyanis lokálisan eltárolódik ez az IP cím a torrent kliensünk DHT táblájában. Ebben az esetben, ha a Tracker meghalt, és nincs aki szolgáltassa az információkat a töltéshez, akkor is a kliensek az addig összegyűjtött IP információk alapján elkezdik egymást kérdezgetni. „Figyelj, nekem kéne xy darabja a file-nak, nem tudsz olyat akinek megvan?”, ekkora a megszólított megnézi a DHT tábláját, és megmondja, hogy kérdezd meg ezt az IP-t. Ha az se tudja, akkor az is ad egy IP-t a saját kis táblázatából, míg nem lesz valaki, akinek megvan.
Tehát központi Tracker nélkül is a kliensek képesek egy információ hálózatot kifeszíteni és egymásnak segítve megtalálni akit keresnek.
Ha el tudjuk képzelni az alapjait, akkor persze felmerül a kérdés, hogy a DHT hogy lehet biztonságos? Hiszen potenciálisan kiadom az IP címemet az egész DHT-nak. A Bleep esetében ezért javítottak a DHT technológián. Ígéretük szerint, titkosított és teljesen zárt módon lehet ezekhez az információkhoz hozzájutni, anélkül, hogy bárki le tudná azt követni.
Felhasználói élmény
A Bleep egy kicsit puritán csevegóprogram. Alap esetben írhatunk és képet küldhetünk a kiválasztott személynek, és mint általában egymás alatt, szövegbuborékokban folyik a beszélgetés. Ezen túl viszont van egy Whisper (suttogás) gomb, amivel ugyan annak a személynek, de „suttogva” tudunk üzenni. Ez azért suttogás mert megtekintés után 20 másodperc múlva az üzenet megsemmisül, és soha nem lesz látható újra. Ha ez pedig nem lenne elég, akkor hanghívásokat is tudunk intézni a Bleep-en keresztül. Fontos, hogy minden, az az MINDEN szöveg, kép, hang direktbe a két személy között zajlik, és titkosítottan.
Hátrányok
Első nagy hátrány, hogy nagyon kevesen használják, ezt a friss csevegő platformot. A napokban jelent meg iOS alkalmazás, így már iOS, Android, Mac, Windows platformokra érhető el a kliens. Linux és Windows Phone még mindig nincs. Eddig még nem sikerült rájönnöm, hogy tudok iOS és Mac kliensek között ugyan azt az identitást és kulcsot használni. Illetve, ami nagyon nagy negatívum volt, hogy szép dolog a peer-to-peer, de jelenleg a dolog elég „lagzik”. Az DHT annál gyorsabban és hatásosabban működik, minél többen vannak. Sajnos most elég sokat kell várni, mire az üzenet megérkezik. A megérkezésről pedig semmilyen visszajelzés nincs. Tehát csak reménykedhetünk.
Összegzés
Kicsit nyögve nyelősen, és nem túl felhasználóbarátan, de elindult a Bleep, és szerintem, akinek igénye van az ilyen fajta kommunikációs csatornára az előnyben fogja részesíteni. Rengeteg dolog van, amit fejleszteni lehet még rajta, hogy minél simábban és könnyebben működjön. Illetve, hogy minél felhasználóbarátabban hozza a megszokott üzengetést. Sajnos ez is csak egy ÚJ üzenetküldő, ami semmilyen módon nem kompatibilis másokkal. Az igazi forradalomra tehát még várni kell. Én csak ajánlani tudom mindenkinek a kipróbálását, de senki ne várjon még kiforrt dolgot.
