Bár már pár történettel belecsaptam a közepébe, mégis ezzel a bejegyzéssel a kezdeteket boncolgatnám. Azt a vasárnapi, szeptember 30.-ai napot, amikor elindultunk Zsoltival ketten Debrecenből Münchenbe. Szerencsénkre jött értünk egy busz, ami a lakástól egészen a reptérig vitt, így sok kellemetlenségtől megóvtuk magunkat. Becheckolás előtt sok időnk volt még, és a jó idő miatt készítettünk pár képet a reptéren, majd idővel elindultunk a gépünk felé…
Aki már utazott repülőn az tudja mekkora herce-hurca a beszállás, főleg ha tudtoddal/tudtodon kívül ruházatod, tested sok fémet tartalmaz. Szerencsére nekünk nem volt nagy procedúra, de volt akit majdnem félpucérra öltöztettek, mert a kabátja, csizmája tele volt valami fémmel. :) Nekünk muris volt, nekik nem :)
A repülő út elég látványosra sikeredett, szép idő volt, lehetett rendesen bámészkodni. Már Németország felett járhattunk, amikor felhősebbé vált az égbolt, viszont felhők között száguldozni is eléggé megkapó élmény volt.
Maga a felhők közötti repülés elég rövid volt, talán a Debrecen-Budapest autóút még hosszabbnak is mondható becheckolással-kicheckolással együtt is. Megdöbbentő volt mekkora a Müncheni repülőtér. Egyszerűen hatalmas. Talán már külön városnak mondható. Rengeteg féle felségjelzésű, és típusú géppel telepakolva. Összeszedtük a csomagjainkat, és kerestünk egy taxit. Nagy meglepetésre a taxik mind krémszínű mercik voltak. :) Elég kellemes volt a látvány, de annál gázabb, hogy a taxisok mind „bevándorló” népségek voltak :( Nehezen találtunk valakit akivel tudtunk értelmesen kommunikálni is.
Ezek után körülbelül 30km-t tettünk meg a városig és a szállásunkig (60EURO volt a fuvar) főleg sztrádán. Ott derült ki, hogy a lakásaink közvetlenül az egyik temető mellett vannak. Erről viszont majd később essen szó…
Az utazás képei megtekinthetőek itt.
