Biztos vannak olyanok, (rajtam kívül is) akik háttérképnek, egy mappa képeit adják meg, majd bekapcsolják, hogy megfelelő időn túl váltson a következőre. Ez többnyire egy konstans érték. Minden órában, félórában, öt percenként… Ha viszont konkrét időpontokban szeretnénk, hogy egy bizonyos kép legyen a hátterünk, arra nincs megoldás. Vagyis mostantól van. A Desktopia pontosan ezt a problémát oldja meg.
„Desktopia – Háttérképek időzítve” olvasásának folytatása
Gondolom vannak jó páran akik szeretnek néha napján az Address Bookjukban lévő jópár kontaktok közül párat megosztani Maces társukkal. Ekkor persze kézenfekvő, hogy kiexportálja (vagy csak egyszerűen megfogja és kidobaj az asztalra) a megfelelő embereket jelentő vcardokat, majd valamilyen fileátviteljel e fileket osztja meg. Ha viszont esetlegesen több emberrel szeretnénk sharingelni a kontaktjainkat jó megoldás lehet ez a Bonsoir program. Igazából nem csinál mást, mint hogy meglévő bonjour rendszeren keresztül kilistázza nekünk a hálózatban fellelhető (és engedélyezett) Address Bookok kontaktjait.
„Bonsoir – Az Addreess Book megosztó” olvasásának folytatása
Olyan régen voltam egy igazán jót lazítani. Így nagyon megörültem amikor Peti barátom meginvitált egy sütésre a józsai „rezidenciájukhoz”. Kapva kapva az alkalmon, hogy végül is nem kell semmit vinni, és a hangulat garantált. Össze szedtük Mártit a tóciban, és a Doberdó kis buszállomásra mentünk. Ott csatlakozott hozzánk, vagyis egész pontosan az anyukájával várt minket, egy Nóri nevű számomra új hölgy. Megismerkedtünk, bemutatkoztunk ahogy kell, és mivel a buszra még kellett várnunk eleget, én első sörömet már bontottam is fel. Elkezdett sötétedni… mi pedig elindultunk Józsa irányában már a busszal.
„Fancsungos Sütés Józsán” olvasásának folytatása
Ez a játék a Bejeweledhez hasonlóan eléggé egyszerű, monotonnak mondható stílusra épül, ezért lehet függővé válni. A lényeg, hogy az egyiptomi színhelyeken kapunk többnyire egy kacskaringós csövet. Ebbe a csőbe kis fekete golyók tolnak maguk előtt színes gömböket. Mi legalul egy kis ágyúszerűséggel balra, jobbra tudunk mozgolódni, és persze lőni. Mindig egy véletlenül kiválasztott színű golyót tudunk kilőni az pedig jobb esetben a vájatban csordogáló hosszú színes sorba ékelődik. Ha jól csináltuk és ezzel a lövéssel a sorban valahol három egyszínű lesz, akkor azok eltűnnek. Mi pedig pontot kapunk, és a sor annyival visszább csúszik. A lényeg, hogy ezek a kis színes golyóbisok, amik a csőben kacskaringóznak addig-addig jönnek újra, amíg megfelelő pontot nem szereztünk a pályán.
„Luxor” olvasásának folytatása
Ezt a játékot Edit révén ismertem meg. Nagyon egyszerű, szinte ilyen tetris sikerkategóriába tudnám sorolni. A lényeg az, hogy egy 8×8-as játéktérben a pálya teljesen fel van töltve. Így 64 darab, 8-10 színű kis kockával rendelkezünk. Bármely két egymás melletti, vagy alatti kockát kicserélhetjük, de csak akkor ha ezzel valahol három egyszínű egyezést tudunk produkálni. Ekkor ezek az egyszínű kockák eltűnnek, és a gravitációnak engedelmeskedő felette lévő rubintoskák lejjebb hullanak. Persze nem marad üresedés, mert a fenti lyukak helyére újak érkeznek, és megint lehet forgatni.
„Bejeweled 2 Deluxe” olvasásának folytatása
