Solaris 10 telepítése lépésről lépésre

Már annyi Solaris 10-el kapcsolatos dologról írtam, hogy remélem sokan kedvet kaptak ahhoz, hogy saját maguk is kipróbálják mit is tud, vagy csak a leírtakat szeretnék maguk is kipróbálni. Ehhez a következő step by step útmutató adhat segítséget, ha valaki habozna, hogy hogy is kell installálni helyesen a SUN operációs rendszerét.

Kezdjük azzal, hogy kell egy Solaris disk image file. Amit vagy ki kell írni CD/DVD-re, vagy virtuális gép esetén elégséges ISO formátumban is. A következő lépésben már feltételeztem, hogy a gépünkben elérhető a Solaris telepítő, és arról is fog bootolni a rendszer.

Itt ki kell választanunk, hogy az installer, milyen console beállításokkal induljon el. Legtöbb esetben az alapértelmezett tökéletesen jó lesz.

Ezen a képernyőn van lehetőségünk a telepítő „varázsló” típusát kiválasztani. Tudunk szép interaktív, illetve gyorsabb és kevesebb erőforrást igénylő szöveges, vagy jumpstart üzemmódot kiválasztani. Itt nyílik lehetőségünk plusz driverek betöltésére, illetve, egy egyszerű shell kérésére. Amennyiben ZFS-t szeretnénk használni az alap rendszerünkhöz, akkor mindenképp a hármas vagy négyes menüpontot kell választanunk.

A következő képen ki kell választanunk, hogy milyen billentyűzet layout-ot kívánunk használni. A lista elég rövid, az angolt kell hogy válasszuk.

Amennyiben a gépünk erőforrásai megengedik, a telepítő textes üzemmódban is megrpból X-es (grafikus) környezetet indítani. Innentől fogva egy grafikus terminál ablakban haladhatunk tovább (teljesen szöveges installációnál is ugyan azon a dolgokon kell végigmenni, mint amiket a grafikus terminál tartalmaz).

Válasszuk ki, a telepítés nyelvét. Hasonlóképp a billentyűzet layout esetében, itt se fogunk találni magyar nyelvet.

A következő képernyő tájékoztat arról, hogy most kérdezgetni fog a telepítő, minden válaszadás után lehetőség lesz a korrekcióra is. Nyilakkal és F[x] funkció billentyűkkel boldogulhatunk leginkább.

A Solaris telepítő értesít minket, hogy most a hálózati lehetőségeket fogja detektálni. Haladjunk F2-vel tovább.

Kiválaszthatjuk, hogy Hálózatos vagy Nem Hálózatos gépet akarunk installálni. Ha a Networked YES-t választjuk, akkor a detektált hálózati kártyákat szépen be kell állítanunk.

Meg kell mondanunk, hogy a e1000g0 network device DHCP-n keresztül kérjen IP címet, vagy manuálisan akarjuk ezeket beállítani.

Meg kell mondanunk, hogy az interface használjon e IPv6-ot vagy sem.

A hálózati beállítást lezárandó, egy összegző képernyőt kapunk válaszainkról. F2-vel tovább mehetünk, vagy F4-el újra beállíthatjuk ezeket.

Meg kell adnunk, hogy akarunk-e Kerberose-t használni vagy maradunk a standard UNIX security-nál. Valószínűleg itt általában mindenki az utóbbit választja.

A kerberose részt összegző képrnyőt látjuk, amit jóváhagyhatunk F2-vel, vagy F4-el újra nekieshetünk. Amennyiben kerberose security-t választottunk volna, több paramétert is kérdezett volna tőlünk az installer, amik itt látszódnának.

Következő résznél a DNS/hostnév feloldást mint szolgáltatás típust kell meghatároznunk a gépünk számára. A NONE résszel, lokális file (/etc/hosts) metódust választjuk.

Itt is egy összegző képernyőn látjuk választásunkat. A többi lehetőség esetében kért egyéb paramétert láthatnánk itt még. F2-vel tovább mehetünk, vagy F4-el újra vehetjük ezen kérdéseket.

Következő képernyőn választanunk kell a NFSv4 default domain-t. Ha nem akarunk vele szenvedni válasszuk az automatikus hozzárendelést, amennyiben specifikálni akarjuk akkor a másodikat. Néhány esetben a rosszul megválasztott NFSv4 domainek NFS használatkor problémát jelenthetnek, de ezt természetesen később is lehet korrigálni.

NFSv4 Domain összegző képernyő. F2 tovább, F4 vissza a kérdésekhez.

Válasszuk ki a megfelelő időzónát, itt már Magyarország is elérhető lesz, a részletes listában.

Állítsuk be, ha a rendszeridő nem lenne pontos.

Összegző képernyő az időzóna/idő beállításokról. F2 tovább, F4 újra kérdez.

Root jelszó megadása kétszer.

Értesítés arról, hogyha hálózati géped van további információkat próbál megtalálni a rendszeredről az installer.

Remote services enabled. Amennyiben nemet választunk, csak az SSH server fog futni, ha igent választunk akkor a legtöbb hálózati service be lesz kapcsolva. Ez utóbbi nagyobb biztonsági rést jelent a rendszereknek.

Telepítés típusának kiválasztása. Standard, vagyis az alap installálás a CD/DVD csomagjaiból, vagy egy Flash Archive file felhasználásával, egy lementett rendszerből. Mi most válasszuk a standard utat.

A telepítés befejeztével el kell távolítani a CD/DVD-t. Akarjuk, hogy a rendszer ezt automatikusan tegye, vagy mi akarjuk manuálisan eltávolítani.

A telepítés befejeztével automatikusan indítsa újra magát az installer, vagy manuálisan akarjuk mi.

A telepítő figyelmeztet, hogy amennyiben nem történne meg az automatikus install média eltávolítása, úgy nekünk kell másik boot device-t megadnunk, hogy ne induljon el előrről a telepítő a kérdésekkel feleslegesen.

Olvassuk el, és F2-vel fogadjuk el a License szerződést.

Válasszuk ki földrajzi fekvésünket.

Alap system locale kiválasztása.

További telepíthető csomagok megadási lehetősége, természetesen a CD/DVD médiánkon túl.

UFS vagy ZFS file rendszert kívánunk használni a rendszerünk számára.

Válasszuk ki, mely software csoportot kívánjuk feltenni. F4 billentyűvel egyesével is válogathatunk a csomagok között. Csak az tegye, aki tudja is, hogy mit csinál.

Adjuk meg mely disk(eket) használja a telepítő a rendszer filesystem elkészítésére.

Adjuk meg a ZFS pool nevét, a dataset nevét, a pool nagyságát MB-ban, plusz a SWAP, és DUMP-ra fenntartott területet MB-ban. Még külön lehetőségünk van a root és var filerendszerek külön datasetre való bontását.

Összegző képernyő jön, ahol mint eddig is F4-el lehetőségünk van megint mindent újra megadni, vagy F2-vel kezdődik most már a tényleges telepítés.

Szépen követhetjük a csíkon, hol jár a telepítés, illetve az aktuálisan telepítendő csomag neve is kiíródik. A Solaris időt nem mer saccolni, de teljesítménytől függően 1-2 óra alatt megvan minden.

A végén újraindul a gép, kijön a telepítő CD/DVD, és a telepített szűz rendszerünk fogad a következő grafikus bejelentkező képpel. A root felhasználónkkal be is léphetünk és kezdődhet a rendszerünk buherálása.

Sok sikert!