Na próbálok valami okos dolgot összehozni arról a dolognak, ami lassacskán már fogalommá vált a filecserélők körében, és ez nem más mint a BitTorrent. Az egész úgy indult, hogy Josi barátomnak próbáltam elmagyarázni mi is ez, és miben különbözik az átlagos töltögetésektől. Nem sikerült nagyon feldolgoznia, persze hazudnék ha azt mondanám én első nekiugrásra megértettem mi ez és miért is jó, és hogy persze jó e egyáltalán. Jópár kiválló leírásból próbálok én meg most ide ollózni, az biztos, hogy jó hosszu lesz, de legalább olvasmányos hát íme:
A P2P(Point To Point . Pont Pont kapcsolat) programokkal lassan Dunát lehetne rekeszteni: eMule, eDonkey, KaZaA, Napster, WinMX… az ilyen világméretű hálózatokat létrehozó P2P programoknak megvan az a hátrányuk, hogy nem lehet ellenőrizni, szabályozni a működésüket.
Működési elvük könnyen megérthető, ha megnézzük az alábbi képeket:
Hagyományos módszer
A hagyományos módszer, jellemzően egy FTP: a központi szerver, jelentős erőforrásokkal és sávszélességgel, de még így is limitáltak az egyszerre kiszolgálható felhasználók száma.
A P2P módszer: felhasználható a kliensek feltöltési sebessége, ezáltal lehetséges bármekkorára növelni a felhasználók számát.
Hátrányaik:
* mindenki megoszthat bármit, olyan néven, ahogy ő akarja
* átnevezhet bármit bármivé, rengeteg fake cucc van
* a zenéknél ezren ezer+1 féle képpen nevezik át az előadót, szám címét
* hiányos lehet egy játék, vagy film, nincs .nfo, vagy Sample
* lehet bunkóskodni: megszakítani a feltöltéseket, üresen hagyni a megosztott könyvtárat.
A Direct Connect pár éve mutatkozott be, és mára hatalmas felhasználótábora lett. Megtartja a P2P hálózatok legfőbb előnyeit – mindenki tud tölteni mindenkitől, nem centralizált szerver – és szabályozni tudja a megosztásokat, és a sávszélesség-felügyeletet. A felhasználók hubokon találkoznak, akár több ezren, ahol társaloghatnak, és kereshetnek egymás megosztásában. A többi P2P hálózattól eltérően viszont vannak olyan emberek, OP-ok, akik kialakítják, és betartatják a hubok sokszor igen szigorú szabályzatát. A megosztások mennyiségét és minőségét, valamint a viselkedési normákat is sikerült rendszabályozni. További előny a brutális mennyiségű adat, amely elérhető: a legjobb hubokon 4-500 terabyte is összejöhet. „Ami nincs meg DC-n, az nem is létezik.”
Ugyanakkor a P2P evolúcióban maradt még egy kis fejlődési lehetőség. Az egyes emberek egymástól töltenek, és mint ilyen, még mindig korlátozva vannak a drót másik végén ülő feltöltési sebessége miatt. Mivel Magyarországon a legelterjedtebb nethozzáférés az ADSL, méghozzá az 512/128 kbit (még rosszabb: 384/64 kbit) könnyen kiszámolható, hogy legjobb esetben is 15 kbyte/seccel tudunk tölteni valakiről. Ha pedig ketten töltenek ugyanarról a felhasználóról, ez feleződik; és nem ritka a 6,8 slotos ember sem. Pontosan ez a baj: a feltöltés lassabb mint a letöltés, így ha valaki feltölt teljes sebességgel, a hozzá csatlakozott felhasználó csak negyed gázzal tölt le. Ráadásul kötve vagyunk az egyes felhasználókhoz: hiába van meg 30 embernél is amit keresünk, ha egyiktől elkezdünk letölteni, majd elmegyünk aludni, talán már 5 perc múlva ő is kilép, és egész éjszaka feleslegeseb ment a gép.
Gondoljuk végig, hogy egy 1000 MB-os fájl hogyan terjed! Először megvan egyetlen embernek. Tegyük fel, hogy mindenki 400 MB-ot tud letölteni, és 100 MB-ot feltölteni óránként. Tehát a tulajdonos megosztja az 1000 MB-os fájlt; ha ezt valaki elkezdi tölteni róla, akkor az ő feltöltési sebessége teljesen ki lesz használva, a másiknak a letöltési sávszélessége viszont közel sem. 10 óra alatt leér neki; ekkor már 2-en vannak, újabb 10 óra alatt már 4-en lesznek. Újabb 10 óra, és már 8-an… ez így lassú. Ha pedig egyszerre 10 ember kezdené letölteni, akkor 100 óra múlva lenne csak meg nekik a fájl. Szerencsére egy Bram Cohen nevű fickó úgy gondolta, létezik ennél gyorsabb módszer is.
Tegyük fel, hogy 10-en kezdik egyszerre tölteni a fájlt, de ami leért, közben már tudják is feltölteni. Ha egy óra alatt leszednek fejenként 10 MB-ot, de azt elkezdik feltölteni egymásnak, akkor 2 óra múlva már 20 MB-ot szedtek le az eredeti tulajdonostól, de közben már egymástól is kapják az adatot. Újabb és újabb felhasználók csatlakoznak be, és mindenki tölt fel is a letöltés mellett. 100 óra alatt nem 10, hanem sokkal több embernek lehet meg a fájl.
Természetesen erősen sarkított volt a példa, de így talán jobban érthetőbb; a lényeg, hogy soha nem találtak még ki ennél gyorsabb, erőteljesebb fájlcserélő megoldást. A BitTorrent tehát nagyon nagy előrelépés a fájlcserélésben, a terjesztés sebességében. A technológia életképes mivoltáról mindent elmond, hogy a készítő, Bram Cohan már a Valve alkalmazásában áll, és a Steam egy idő múlva BitTorrent elven fog működni. Szóval abszolút nem csak warezolásra használható. A legtöbb külföldi download-mirrornak már van BitTorrent-es linkje is, így jönnek ki a Linux-isok, játékdemók, patchek, videók, szinte már minden. A Windows XP Service Pack 2-jét a Microsoft nem merte kirakni a mirrorjaira, mert lerohanták volna a felhasználók a szervereket – a P2P-nek hála már mindenkinek megvan.
Előnyei:
* nagyon gyors, egy nagyméretű fájl internetre kerülésekor pl. egy új Linux-kiadás vagy a Windows SP2) 1-2 órán belül biztos, hogy már töltheti bárki a release-t.
* Minden az eredeti fájlnéven, .nfo -val és Sample-el ellátva kerül ki a netre.
* megmarad a könyvtárstruktúra, ha valami több CD-s, nem változik a fájlnév, nem vesznek el fájlok
* elvéből adódóan lehetetlen valamit rosszul letölteni, soha nem sérül semmi.
* akár a programban, akár külső eszközökkel babráljuk nagyon el a feltöltési sebességünket, a program azt érzékeli, és ezáltal lassabban is tudunk tölteni. Így a DC-s bandwidth-limiteres, meg a feltöltéseket állandóan megszakító emberkék nem tudnak mit kezdeni: ha tölteni szeretnének lefelé, tölteniük kell felfelé. Természetesen lehet limitálni, csak a nagyon belassítással lesz gond.
* nincs benne semmi spyware, vagy adware.
Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a hátrányai mellett sem. Mivel nincs hagyományos chat-ablak, nincs keresés menü. Egyszóval nem találkoznak a felhasználók a programon belül. Persze mindent megoldanak weboldalakon, léteznek keresők, és fórumok. Mivel nincsenek hubok, itt is lehetőség van arra, hogy amint letöltöttünk valamit, kikapcsoljuk a programot, és nem töltünk fel másoknak. Szerencsére azért a többség nem ilyen. És, a magyar felhasználók szempontjából nem elhanyagolható, hogy magyar contentet nem lehet találni.
Működése:
A torrent készítés úgy zajlik, hogy először mindent felosztanak kis, mondjuk 1 MB-os szegmentekre, és ezekről SHA-1 kódot készítenek (hashelés). Ezután egy pár kbyte-os kis fájlt hoznak létre, amely tartalmazza a release-re vonatkozó összes információt.
A kész torrent fájlt ezután erre szakosodott weboldalakra postolják, a tömeg pedig csak a pár kbyte-os torrent fájl letöltésével terheli a szervert. Ezután a kliens indításával megkezdődik fő seedertől a letöltés, a világméretű hálózat kialakítása. Az említett 1 MB-os fájlok letöltése után azokról rögtön készül hash-ellenőrző kód, és ezt a program összehasonlítja a torrent fájlban lévő kóddal. Ha valami nem egyezik, automatikusan újra letölti a szegmenst, így ha valami leért, akkor az biztos, hogy jó. Természetesen a lepausolt, vagy megszakított letöltéseket automatikusan folytatja. A letöltő embert leechernek, a csak feltöltőt seedernek hívják.
Ha az elején még lassan tölt, és akár több száz órát ír a befejezésre. Folyamatosan keresi a többi felhasználót a kliens, és idővel be fog gyorsulni. Nem baj, ha kilép valaki, nem baj ha tőle is több szálon töltenek, mert a tömeg, a több száz, vagy akár több ezer BitTorrent felhasználó majd összeadja a sávszélességet. Nem csoda, hogy a hwsw.hu híre szerint immáron a BitTorrent generálja a legtöbb P2P forgalmat a világon.
Akkor most pedig jöjjön egy kis gyakorlati rész:
Letöltés folyamata
Ahhoz, hogy legyen egy letölthető fájl, két dolog kell. Egy számítógép, ami 100%-ig tartalmazza a fájlt, vagy fájlokat, ami akár egy egész könyvtár is lehet, és kell egy .torrent fájl, ami tartalmazza ezekről a fájlokról, könyvtár(ak)ról az információkat: fájlok mérete, csomagocskák mérete, könyvtár struktúra, tartalom alapján generált kód és egy link, ami információt szolgáltat a letöltendő fájl státuszáról. Ezeket a .torrent fájlokat weboldalakról tölthetjük le, és a kliensünkben kell megnyitni ahhoz, hogy a kívánt fájlt ténylegesen letöltsük.
Akinek megvan a fájl 100%-ig, ő a seeder, vagyis feltöltő, és aki éppen tölti a fájlt, és nincs meg neki 100%-ig, ő a leecher, vagyis letöltő. A seeder csak feltölt, a leecher le és fel is tölt. Vagyis a leecherek egymásnak is küldenek adatot. Ha egy leecher letöltötte a fájlt 100%-ig, akkor belőle is seeder lesz. A seedereket és a leechereket együttesen peereknek nevezzük.
Rengeteg beállítási lehetőséget bisztosítanak a torrent kliensek, így a seeder többek között azt is beállíthatja, hogy maximum hány leecher kapcsolódhasson rá, elkerülve ezzel a túlterheltséget. Ezt a leecherek is beállíthatják. Összefoglalva mindenki tölt mindenkitől, vagyis az éppen letöltő felhasználók tömegének sebességét használja ki maximálisan a technológia úgy, hogy mindenkinek a lehető legnagyobb sebességet biztosítja. A BitTorrent a többszálas letöltésnek biztonságos elve. Rengeteg P2P programban hibák keletkeznek a fájlokban letöltéskor, itt ez gyakorlatilag lehetetlen. Csak akkor keletkezhet hiba, ha az adott klienst hibásan írták meg.
Alkalmazási területek
Napjainkban már rengeteg hivatalos oldalon alkalmazzák, főleg az ingyenes programok körében. A linuxnak szinte mindegyik változatát letölthetjük ezzel az eljárással.
Regisztrációs torrent weboldalak
Megpróbálom összefoglalni a legfontosabb dolgokat összegyűjteni, ami ahhoz kellhet, hogy bentmaradhassunk egy ilyen oldalon.
A legjobb oldalakra nagyon-nagyon nehéz bekerülni, mert ide rengeteg felhasználó akar bejutni a világ minden tájáról. Így ahogy felszabadul egy pár hely, már regisztráltak is mások. Több oka is lehet, hogy akad egy-két szabad hely a regisztrálóknak. Az első amiért a felhasználót törlik, az a rossz megosztási arány (Ratio). Ha valaki csak letölt, és szinte semmit nem tölt vissza, és a megosztási aránya a 0.200-t alig üti meg, azt akár mindenféle felszólítás nélkül törlik. Persze, ha új regisztráló, akkor van egy kis türelmi idő. A jobb oldalakon érdemes a lassabb netkapcsolattal rendelkezőknek kicsit taktikázni. Nagyobb dolgokat előszőr máshonnan letölteni, aztán pedig egy jobb helyre seedelni ész nélkül.
Előszöris leszögezném, hogy nem .torrent fájlokat kell készítgetnünk, és azt feltölteni nekünk, hanem csak seedelnünk a letöltött adatokat, a már létező és a weboldalról letölthető .torrent fájl segítségével. A .torrent fájlok feltöltésére csak feltöltőknek és adminisztrátoroknak van joguk.
Keress egy olyan helyet, ahol nem kell regisztrálni. Itt lehet, hogy pár nappal később találod csak meg az adott torrentet, de így még mindig lesz időd seedelni. Tehát, erről az oldalról letöltöd a .torrent fájlt, aztán megnyitod a kliensedben, és megvárod míg eléri a 100%-ot. Érdemes minél ismertebb, és keresettebb dolgokat tölteni. Miután letöltötted teljesen, az ingyenes oldalra nem seedelsz tovább, hanem letöltöd a regisztrációs oldalról az ott fent lévő .torrent fájlt, mert ugye ahhoz is más tracker tartozik, meg az ingyenes oldal .torrent fájljához is ugyebár. Ezután a regisztrációs oldalról vett .torrent-et ugyanúgy megnyitod, mint az ingyenes oldalról vett torrentet. Ekkor a kliensed először leellenőrzi a hash kódot, majd rögtön beteszi a seedelés alatt álló torrentek közé. Ezek után a regisztrációs oldal méri az abból az adatból feltöltött mennyiséget. Hiába nem töltöttél le abból semmit a regisztrációs oldal trackerén keresztül, feltölteni úgyanúgy tudsz. Jobb oldalakon kapunk kisebb plusz szolgáltatásokat is, ha becsületesen, és lelkesen hagyjuk, hogy töltsenek rólunk. Ez a kis stratégia nem számít csalásnak, csupán egy kis leleményesség, hogy ne kelljen akár 48 órát is várni az újabb filmekre, zenékre.
Megjegyzés: Nem kell minden egyes .torrent-hez letöltött adatot 1.000-ig seedelni. Elég például csak egy torrentet seedelni, mert a tracker az összesített le- és feltöltések arányát vizsgálja. Ebből az következik, hogy ezt az egy folyamatot nem elég csak 1.000-ig seedelni, hanem akár sokkal tovább. DSL kapcsolattal rendelkezőknek 2-4-nél több seedelési folyamatot nem is érdemes működtetni. Ha egy torrentet seedelünk, akkor figyeljünk arra, hogy valami populárisat, mert így akár 2.000 vagy 3.000 fölé is megy a megosztási arány egy adott torrentnél. Így az összesítettben könnyeb talán elérni az 1.000-t.
Mint már éreztettem, ami még nagyon fontos az a le- és feltöltött adatmennyiség hányadosa, azaz a Megosztási Arány (Ratio) . Ha elosztjuk a feltöltött adatmennyiséget a letöltött adatmennyiséggel, akkor a kapott hányados az arány. Ezt a legtöbb regisztrációs oldalon mérik. Akkor vagyunk hasznos tagjai a társadalomnak, ha ez az arány legalább 1.000, vagyis legalább annyit feltöltöttünk, mint amennyit le. Ez csupán egy gesztus a többi letöltőre nézve, és igenis akarjunk segítő felhasználók lenni. A regisztrációs oldalakon muszáj ezen szabályok szerint élni, különben törlik a regisztrációt. Ez akkor a legnagyobb baj, ha már elértünk egy bizonyos szintet az adott oldalon. Hiszen, ha sokat segítünk és töltünk fel, akkor nem kell várni az újabb programokra napokat. Viszont, ha elvész a regisztrációnk és újat regisztrálunk, akkor várakozhatunk bőven. Jó feltöltési aránnyal rendelkezők extra szolgáltatásokhoz is kapnak hozzáférést.
A regisztrációs oldalakon a Tracker segítségével mérik az arányt, a sebességet. Más információkat rólad csak az oldal tulajdonosai, adminisztrátorai tudhatnak meg, senki más. Feliratkozásnál is csak a legszükségesebb információkat kérik ezeken az oldalakon, és azt is nagyon bizalmasan kezelik, tehát senki nem látja se az IP címed, se az E-Mail címed.
A regisztrációs oldalakon általában minden egyes letölthető .torrent-hez tartozik egy TTL (Time To Live) érték. Ha a feltöltők feltöltenek egy .torrent fájlt, és megnyitják a kliensünkbe, azonnal elérhetővé válik a felhasználók számára a weboldalon. Ez a .torrent fájl viszont csak a TTL oszlopban látható ideig tölthető csak le, ami legtöbbször 672 óra (4 hét). Ha letelik ez az idő, akkor törlődik a .torrent a weblapról, és a tracker sem méri már az ehhez tartozó adatforgalmat. Ettől függetlenül amíg van seeder, addig még tölthetjük le és fel is az adatokat, csak nem számít bele a megosztási arányba.
Ha egy torrentet véletlenül törölsz a kliensedből, azt ugyanúgy megnyithatod újra a kliensben. Nem kell hozzá újra letölteni az egészet. Ugyanezzel a módszerrel folytatathatunk is egy félig letöltött fájlt. Tegyük fel, hogy törlik a hozzáférésünket, és mi pont egy odatartozó torrentet töltünk, és a letöltés félbe marad. Ekkore töltsünk le egy ingyenes oldalról torrentet, és úgyanúgy nyissuk meg. Legtöbbször, ha jó helyeken keresünk, akkor tudjuk folytatni az addig letöltötteket.
Gyakran lehet, ha nem megfelelő klienst hasnzálunk, hogy nem akarja betenni a seedelt torrentek közé rögtön, hanem még elkezd hozzá letölteni valamit, de úgytűnik sosem akarja befejezni. Ilyenkor érdemes a kisebb fájlokat (.m3u, .nfo, .sfv, .jpg) fájlokat törölni, mert valószínűleg azokban van az eltérés. Ezeket letölti újra, a regisztrációs oldalon keresztül, de ezek általában nem nagyobbak 1-2 MB-nál. Míg, ha várunk hátha befejezi, akár letölt több száz megát is pluszba, amit aztán eldob, mert szemét. Viszont a regisztrációs oldal trackere ezt is méri független attól, hogy az nekünk szemét-e vagy sem! Oda kell figyelni, hogy mit töltünk le ingyenes oldalakról. Oda kell figyelni, hogy a fájl- és könyvtárnevek tökéletesen egyezzenek.
A fórumokat nagyon szigorúan felügyelik. Mindenképpen olvassuk el a GYIK-ot (FAQ), mielőtt bármit is kérdeznénk a fórumokban, mert lehet, hogy ott választ kapunk kérdésünkre. Sosem szabad illegális dolgokkal előhozakodni. Nem szabad kérni illegális crackeket, serialokat, patcheket. Továbbá nem szabad a rosszalló megjegyzést tenni a feltöltőre, és senki másra. Természetesen a letölthető torrentel kapcsolatos hibákat szabad jelezni, és megköszönni a segítséget.
jó