Solaris 10 Inactive Boot Environment PCA patchelés Zónákkal

Sajnos a Solaris 10 patchelése elég nehézkesnek mondható. Főleg, ha egy Linuxal akarjuk összehasonlítani. Ez persze a Solaris 10 repository alapú csomag és patchkezeléséhez vezethető vissza. Ezt pedig szinte teljesen tökéletesen megoldottak a Solaris 11-ben. Az Oracle (és régebben a SUN is) belátta, hogy ez ellen tenni kell valamit, és olyan fajta egyszerűen kezelhető, automatikus funkciókat kell kínálni a Solaris 10 adminisztrátoroknak, amivel nem lesz horror a patchelés. Ez pedig már régóta elérhető a Live Upgrade formájában. Nekem viszont úgy tűnik, hogy nem merjük arra használni a Live Upgrade-t, amire való. Talán azért mert félünk tőle, talán azért, mert nem is értjük mikre lehet jó. Én ebben a cikkben azt kívánom bemutatni, hogy szerintem mi az ideális Solaris 10 patchelési módszer.
“Solaris 10 Inactive Boot Environment PCA patchelés Zónákkal” olvasásának folytatása

Solaris Live Upgrade

Minden informatikai rendszer esetében különösen fontos a patch management. Tehát milyen sűrűn, hogyan, mekkora leállással frissítjük a rendszereket, teszünk fel javításokat. A Solaris a Linuxtól eltérően külön patch “packageket” használ, és nem a meglévő csomagokból rak fel egy újabb verziót. A biztonságos, jól irányított és legkisebb leállással járó patchelés érdekében a SUN kifejlesztette a Live Upgrade funkciót.
“Solaris Live Upgrade” olvasásának folytatása