Bár először mi Edittel a Naryék féle Jazzes buliba voltunk (azért meg kell adni a tiszteletet, ha meghívtak), mégis a Pompeji hangulat nagyon hívogatott minket. Este tíz óra fele keveredtünk át. Már az utcákon se volt nagyon senki, egy egy kisebb részeg csapat vonult el mellettünk. A Pompeji pangott az ürességtől, és kicsit megijedtünk, amikor mi mentünk volna be. Ferike akkor kezdett el kifele jönni. Megnyugtatott minket nem el fele megy, csak ki a kocsiba. Na lementünk és akkor érhetett vége a kajálásnak, és mindenki már pezsgett a bulizhatóéktól.
„Josee és Ildike névnapi bulija a Pompejiben” olvasásának folytatása →