Steve Jobs, DRM, EMI: Mostantól DRM mentes zenék is letölthetőek az ITMS-ből

Az egész valamikor 2007 februárjában kezdődött, amikor Steve Jobs egy közleményt adott ki a zeneértékesítéssel kapcsolatos gondolatairól, és így az Apple álláspontjáról. Ebben a nyilatkozatban többnyire a DRM (másolásvédelem) feleslegességéről és hiábavalóságáról esik szó, és Jobs három lehetséges jövőbeli utat vázol fel. Természetesen a nagy zenei kiadók egyből elhatárolódtak, és hallani se akartak a zenéik védelem nélküli internetes forgalmazásáról. Most viszont valami elkezdődni látszik.

Akkor először is a tisztánlátás kedvéért szerepeljen itt a Steve Jobs által kiadott nyilatkozat fordítása, amit a Beszéljükmac oldalnak hála olvashatunk:

Az iPod és az internetes iTunes Zenebolt hatalmas globális sikerét követően, néhányan felkérték az Apple-t, hogy „nyissa” meg a zene lopását meggátló DRM biztonsági rendszerét, amellyel az iTunes Zeneboltból megvásárolt dalok el vannak látva. Ez lehetővé tenné az iTunesból megvásárolt dalok lejátszását más zenelejátszókon, illetve más zeneboltokban vásárolt dalok lejátszását az iPodon. Vizsgáljuk csak meg a jelenlegi helyzetet, miként is jutottunk ide, illetve a lehetséges három jövőbeli alternatívát is.

Kezdjük azzal, hogy az iPodok képesek lejátszani a DRM-től mentes formátumokban tárolt zenéket, mint pl. az MP3, vagy az AAC. Az iPod felhasználók számos forrásból juthatnak és jutnak is hozzá a zenéjükhöz, beleértve a tulajdonukban levő CD-ket is. A CD-ken tárolt zenék szabadon bevehetőek az ingyenesen letölthető iTunes zene rendszerező programba, amely Macintosh és Windows számítógépeken is fut egyaránt. Ilyenkor a dalok mindenféle DRM-től mentes AAC, illetve MP3 formátumokba vannak konvertálva. Ezen dalok lejátszhatóak az iPodokon, illetve bármely más (a formátumokkal kompatibilis) zenei lejátszón.

A dolog érdekességét az Apple internetes iTunes Zeneboltjából megvásárolt dalok jelentik. Mivel a dalok nem az Apple tulajdonában vannak és nem is ő kezeli őket, a felhasználói jogokat neki is licenszálnia kell másoktól. Ezt elsősorban a négy nagytól teszi meg: Universal, Sony BMG, Warner és EMI. Ez a négy vállalat irányítja a világ zenei elosztásának 70%-át. Amikor az Apple felkereste őket azzal a szándékkal, hogy az interneten keresztül legálisan árusítsa a dalaikat, nagy elővigyázatosságot követeltek és azt, hogy az Apple védje a dalokat az illegális másolásoktól. Ennek a kérésnek megoldásaként született meg a DRM rendszere, amely egy titkos megoldással veszi körül az összes iTunes Zeneboltból megvásárolt dalt, hogy azokat ne lehessen lejátszani az arra fel nem jogosított készülékeken.

Az Apple képes volt ezen jogok bizonyos fokú befolyásolására abban az időben és ez lehetővé tette a felhasználókat arra, hogy a DRM-mel védett dalok akár 5 különböző számítógépen és korlátlan számú iPodon is lejátszhatóak legyenek. Ilyen szintű jogokat akkoriban senki sem tudott kivívni magának és még a mai szolgáltatók legtöbbje sem volt képes erre. Ugyanakkor a szerződés egyik fontos kitétele az volt, hogyha a DRM rendszert feltörnék és a dalok lejátszhatóvá válnának az arra fel nem jogosított lejátszókon is, néhány hét alatt korrigálnunk kellene a problémát, vagy ellenkező esetben a zenei kínálatunk teljes skáláját ki kell vonnunk az iTunes Zeneboltból.

Az illegális másolások megelőzése céljából a DRM rendszernek csak a feljogosított eszközön szabad megengednie a védet dal lejátszását. Amennyiben egy ilyen védett dal felkerülne az internetre, nem szabad működnie egy másik felhasználó számítógépére vagy zenei lejátszó eszközére való letöltés után. Ennek céljából a DRM rendszer titkos alapokon nyugszik. Nincs igazi elmélet egy bizonyos tartalom védelmére a titok megőrzésén kívül. Más szóval, még ha valaki a legjobb titkosítási eljárást is használja a dal megvédésére, még akkor is el kell valahogy rejtenie a lejátszáshoz szükséges kulcsokat a különböző hardveres és szoftveres lejátszókban. Egyelőre még senki sem talált ki egy olyan DRM rendszert, amely működéséhez nincs szükség titkokra.

A probléma persze az, hogy sok nagyon okos ember létezik a világon, amelyek közül vannak akiknek nagyon sok szabad idejük van. Ők szeretnek ilyen titkok után kutatni, majd megosztani azt a többiekkel is, ami lehetővé teszi a dalok ingyenes megszerzését (lopását). Ezek a személyek elég gyakran elérik a céljukat, így a DRM rendszert felügyelő vállalatoknak frissíteniük kell a titkos eljárásokat. Ez egy macska-egér játék. Az Apple DRM rendszerének neve FairPlay. Bár volt már néhány sikeres kísérlet ellene, mi sikeresen felülkerekedtünk rajtuk az iTunes Zenebolt, maga az iTunes alkalmazás és az iPodok szoftverének frissítésével. Eddig sikeresek voltunk a zenekiadókkal történt szerződési feltételek megtartásában, dalaik védelmével. A felhasználóinknak pedig az ipar eddigi legszabadabb jogait biztosítottuk.

Ennek a kis háttér információnak tudatában, tekintsük meg a három különböző lehetőséget a jövőre vonatkozóan.

Az első alternatíva a jelenlegi útirány folytatása, amelyben minden gyártó szabadon versenyez a saját „fentről lefele” építkező szabadalmi rendszerével a dalok eladása, lejátszása és védelme érdekében. Ezen a versenyre kiélezett piacon, globális vállalatok hatalmas befektetéseket tesznek meg a zenei lejátszók és internetes boltok kifejlesztése céljából. Az Apple, Microsoft és Sony mind rendelkeznek saját szabadalmi rendszerrel. A Microsoftnál vásárolt dalokat csak a Microsoft Zune lejátszója fogja lejátszani. A Sonytól vásárolt dalok csak a Sony készülékein hallgathatóak meg, míg az Apple-től vásárolt tartalmat csak az iPodok képesek kezelni. Ez az ipar jelenlegi tényállása. A felhasználók pedig folyamatosan kapják az újabbnál újabb innovatívabb termékeket és kínálatokat.

Néhányak gyakran vitatják, hogyha a vásárló egy bizonyos mennyiségű dalt vásárol valamelyik szabadalmi rendszer zeneboltjából, akkor örökre az adott vállalat termékeire lesz hagyatkozva. Vagy, ha egy bizonyos lejátszót vásárolnak, akkor automatikusan csak az azonos gyártó zeneboltjából vásárolhatnak dalokat. Igaz ez? Nézzük csak meg az iPod és iTunes bolt adatait, mert ezek jelenleg az ipar legkedveltebb termékei és nekünk is pontos adataink vannak róluk. 2006 végéig, a vásárlók összesen 90 millió db. iPodot vásároltak és 2 milliárd dalt az iTunes Zeneboltból. Átlagosan ez 22 db. dalt jelent iPodonként.

A legnépszerűbb mai iPod modell 1000 dal tárolására képes, míg a felmérések szerint a felhasználók iPodja közel telített. Ez azt jelenti, hogy az 1000 dalból csak 22 db.-ot, vagyis kb. 3%-ot véd az iTunes Zenebolt DRM rendszere. A maradék 97% védelem nélküli dalokból tevődik össze, amely bármely más lejátszón is meghallgatható. Nehéz elhinni, hogy egy átlagos iPod készüléken található 3%-nyi dal elegendő indok lenne a felhasználó beszorítására a jövőben. És mivel az iPodokon fennmaradó 97%-nyi zenét nem az iTunes boltból vásárolták, a felhasználók tisztán láthatóan nincsenek az iTunes boltjának használatára kényszerítve.

A második alternatívát az jelenthetné, ha az Apple más gyártóknak is megengedné a FairPlay DRM rendszerének licencét, ezzel lehetővé téve a különböző lejátszók és internetes boltok közti együttműködést. Először ez jó ötletnek tűnhet, hiszen a vásárlók még szélesebb termék skálából választhatnának a jövőben. Az Apple pedig kisebb licensz díjat szedhetne a FairPlay DRM ellenében. Azonban, ha közelebbről megvizsgáljuk az ötletet, észrevehetünk néhány problémát vele. A legkomolyabb problémát az jelenti, hogy a DRM rendszerének titka több személy és vállalat között osztódna meg. Történelmi eseményekből pedig tudjuk, hogy ezek a titkok előbb utóbb kikerülnek a nyilvánosságba. Az internet elterjedésével ezek a feltárások is sokkal pusztítóbb hatásúvá váltak. Egy ilyen esemény körbejárhatja a világot kevesebb, mint egy perc alatt. Olyan ingyenes programok jelenhetnek meg az interneten, amelyek feloldják a DRM rendszerek védelmét, hogy a korábban védett dalok lejátszhatóvá válnának a korábban arra fel nem jogosított eszközökön.

Hasonlóan komoly problémát jelent egy ilyen mértékű feltárásra való gyors reagálás is. Egy sikeres javításhoz valószínű, hogy a zeneboltos szoftver, a zenelejátszó szoftver, a lejátszók szoftverének frissítésére lenne szükség. Ez több millió db. már használatban levő Macintosh-t, Windows PC-t és lejátszót jelentene. Mindezt nagyon gyorsan és szervezetten kell végrehajtani. Ilyen feladatok nagyon bonyolultak amikor egy vállalat kezeli a részegységeket. Azonban mindez szinte lehetetlenné válna, ha több vállalat között oszlanának meg a kirakós játék darabjai, hiszen mindnek egyszerre és gyorsan reagálnia kellene a hiba javítására.

Az Apple úgy látja, hogyha a FairPlayt másoknak is licenszelné, nem lenne képes garantálni a négy nagy zenekiadó társaság dalainak biztonságát. Biztos hasonló döntés miatt váltott a Microsoft is nemrég a korábbi nyitott szerkezetéről egy zártabb DRM rendszeri szerkezetre a saját zeneboltja, szoftvere és lejátszója tekintetében.

A harmadik megoldást a DRM rendszer teljes körű megszüntetése jelenthetné. Képzeljünk el egy világot, amelyben minden zenebolt DRM-től mentes dalokat árul. Egy ilyen világban bármely lejátszó képes lenne bármely boltban vásárolt dal lejátszására és bármely boltból lehetne vásárolni dalokat bármely lejátszóhoz. Egyértelműen ez a legjobb választás a felhasználók szemszögéből és az Apple azonnal bele is menne egy ilyen megoldásba. Amennyiben a négy nagy zenekiadó vállalat megengedné az Apple-nek, hogy DRM-től mentes dalokat áruljon, abban a pillanatban átváltanánk erre az új iTunes boltos rendszerre. Bármely eddig eladott iPod képes lenne az ilyen típusú dalok lejátszására.

Miért engedné meg a négy nagy zenekiadó az Apple-nek és másoknak a DRM-től mentes dalok árusítását? A legegyszerűbb válasz az, mert a DRM eddig nem volt képes és talán sosem lesz képes a zene kalózkodás megfékezésére. Bár a zenei kiadók elvárják, hogy az összes interneten keresztül eladott dal DRM rendszerrel legyen védve, ugyanezen kiadók milliárdnyi CD-t adnak el évente mindenféle DRM rendszertől mentesen. Bizony! A CD-hez sosem készült DRM rendszer, így bármely CD-n levő dalt szabadon feltölthető az internetre, majd illegálisan letölthető egy másik számítógépre, vagy lejátszóra.

2006-ban kevesebb, mint 2 milliárd DRM rendszerrel ellátott dalt adtak el az internetes zeneboltok, míg összesen 20 milliárd DRM mentes dalt adtak el CD-n saját maguk a zenekiadók. A zenekiadók DRM-től mentesen árusítják a zenéjük nagy részét és ezen nem is akarnak változtatni, hiszen a bevételük legnagyobb része azon CD-k eladásából származik, amelyek lejátszhatóak a DRM rendszert nem támogató készülékeken.

Tehát, ha a zenekiadók a dalok több mint 90%-át DRM mentesen árusítják, mi értelme van a fennmaradó mennyiséget DRM rendszerrel ellátni? Úgy tűnik nem sok. A DRM rendszerek létrehozásához, fenntartásához, frissítéséhez szükséges technikai háttér és költségek nagyban lecsökkentik az iparnak ezen részében érdekelteket. Egy ilyen feltétel megszüntetésével az iparban sorra jelenhetnének meg az újabb vállalatok, amelyek újabb boltok létrehozásába és lejátszók kifejlesztésébe szeretnének befektetni. Ennek mindenképp pozitívnak kellene tűnnie a zenekiadók szemében.

Sok aggodalmat fejtett ki a DRM rendszer Európában. Ezen, a jelenlegi helyzettel elégedetlen országoknak talán át kellene irányítaniuk energiájukat a zenekiadók DRM mentesített zene árusítására való meggyőzésére. A négy nagy zenekiadóból kettő és fél közvetlenül az európaiak területén található. A legnagyobb, Universal, amelyet 100%-ban a Vivendi birtokol, francia. Az EMI egy brit vállalat, míg a Sonyt 50%-ban a német Bertelsmann vállalat birtokolja. Ezen vállalatok meggyőzése arról, hogy az Apple és mások számára DRM-től mentesen licenszeljék dalaikat, valóban megvalósíthatná az egységesen működő zenei piacot. Az Apple teljes szívéből ezt szeretné.

Mint már említettem Jobs törekvéseit egyből szemberöhögték, hogy hallani se akarnak róla. A négy nagy zenei kiadó közül a legkisebb, az EMI viszont most fordulatot hozott. Az EMI és az Apple ugyanis közös sajtótájékoztatón bejelentette, hogy év végéig 2,5 millió EMI-dal lesz elérhető az iTunesban, másolásvédelem (DRM) nélkül.

Ezek a felvételek drágábbak lesznek, viszont 256 kb-os minőségben adják őket. Szóval a jobb minőség mellett a platformfüggetlenséget kapják a zenehallgatók cserébe a 30 százalékos drágulásért. Viszont aki teljes albumot vesz, az továbbra is a régi áron veheti meg.

Én bízom benne hogy most valami elindul, és 10 év múlva csak kacagva nézünk vissza, hogy mennyi kiskaput, warez lehetőséget meglovagolva tudtunk csak zenéhez jutni. Bízom benne továbbá, hogy esetlegesen a DRM mentes zenék népszerűsége az árak növekedésével szemben csökkenést hoznak inkább, ezzel pedig elérve, hogy mindenki pár ezer forintos havi összegekért hozzájuthasson kedvenc számaihoz, garantált minőségben, megfelelően tag-elve, borítóstól, és egyszerűen.

Kicsit utópisztikus a dolog, de reménykedni csak szabad. Erről olvashattok a Worldshoton is.