A két ünnep között hazalátogatott (Magyarországra) egy kedves barátom Atkusz, a menyasszonyával, Linával. Megragadtuk az alkalmat, és Edittel meglátogattuk őket. A találkozást akkor egybe kötöttük egy korizással is. Első alkalom, hogy a Hősök Tere melletti (debreceni viszonyokhoz képest) hatalmas korcsolya pályán szánthattam a jeget, és be kell vallanom más feeling volt.
Már a bejutás se volt egyszerű, hisz a két pénztár előtt akkora sorok kacskaringóztak, mint amikor itthon meccsre megyünk. Na nincs gond, Atkusz bennfentes volt, így pillára bejutottunk. Már a vetkőző/öltöző rész is nagyobb volt, de ennyi embernek ez is kevésnek bizonyult. Az viszont dicséretes, hogy a ruhatár jár a jegy mellé.
Ezen a pályán viszont új értelmet nyer az élvédő. Debrecenben ugyebár mindenhol szivacsos szőnyeggel van beborítva a járó rész, így nem szükségeltetik élvédő használata, úgy itt a körülbelül 5 méteres beton utat érdemes élvédőn megtenni. Ez számomra érdekes volt, gondolom jó pár kori kicsorbult már azon az öt méteren. :)
A pálya szerintem hétszer nagyobb mint a debreceni műlyégpályák. Bár két szélen és középen elkerített részek vannak. Egy ahol a picik tanulhatnak, egy ahol fogócskázni lehet, és egy ahol a profibbak gyakorolhatnak. Így is viszont nagyságrendekkel nagyobb terület marad a csak körbe-körbe korizgatóknak. Nem botlottunk mindig bele valakibe, pedig szép számmal voltak kint.
A már említett öt méteres beton sávon pedig büfések vannak, akik inni és enni is árulnak. Nagyon helyes és hasznos dolog, nálunk ha van egyáltalán valami nem a jég mellett van, hanem össze vissza sétálni kell, hogy az ember ehessen vagy ihasson.
Összességében nagyon jó élményekkel gazdagodtunk, és köszönjük Atkusznak és Linának. A képek önmagukért beszélnek. :)
Orulunk, hogy jol ereztetek magatokat, es remelem maskor is tudunk majd talalkozni.
És a pizza milyen volt? :-)
Keves. tul vekony volt a teszta, es keves a feltet, egyebkent finom volt. Viszont te amikor indultal el, akkor a lanyoktol is koszonhettel volna.
Köszöntem nekik is. Csak a kézfogást bénank érzem ilyenkor, smacit meg csak nem adok ismeretlenül.
Akkor nem voltal eleg hatarozott, mert ok nem ugy ereztek(marmint, hogy koszontel nekik), de mindegy. Nem piszkalni akarlak, csak egy eszrevetelt kozoltem.
OK, no problem.