Már írtam egy hosszabb monológot a HDTV-kről, és a technikáról. A karácsony közeledtével, beindul a vásárlási láz, és ha már több száz ezer forintot is képesek vagyunk kiadni rá akkor legalább az igényeinknek megfelelőt válasszuk. A következő hosszabb technikai beszámoló jól bemutatja a működési elveket, és pontos paramétereket, és persze ajánlást is nyújt, mikor melyiket ajánlott használni. Nézzük akkor a leírást:
Plazma TV-k:
A plazmaképernyők működése egy korszerű, a közelmúltban kifejlesztett technológián alapul, amelyet eredetileg 1998-ban, a Nagano-i Téli Olimpiai Játékokra terveztek azért, hogy a sporteseményt még nagyobb képernyőkön mutassák be. Az addig jól bevált képcsöves készülékek a méretüket és súlyukat tekintve elérték saját határukat, ezért a fejlődés a plazma-kijelzők irányába haladt, az elegáns síkképernyős televíziók formájában – a televíziózás XX. század végi forradalmát eredményezve.
A plazma-TV-k esetében minden egyes képpont (minden egyes pixel) három kicsi kamrából áll, amelyek a piros, a zöld és a kék alapszínekre vannak felosztva. Ezek a kamrák két üvegtábla között vannak elhelyezve és egy speciális nemesgázkeverékkel vannak megtöltve. (A megfelelő szín megjelenését a hátsó üvegtábla foszforrétegének színe adja.) A kamrák elektródájára elektromos impulzust bocsátva, a gázkeverék plazmaállapotba kerül (innen adódik a technológia neve) és a benne felszabaduló megfelelő töltésű ionok a foszfor gerjesztése által fényt bocsátanak ki.
Az ily módon kigyújtott többmillió – saját fénnyel rendelkező – pixel egy spontán, éles plazmaképet állít elő, ami se nem vibrál, se nem torzít.
LCD TV-k:
Az LCD-k technológiája 30 évvel régebbi, mint a plazmáké. Világos környezeti fényben történő használatra tervezték, és legelőször zsebszámológépben használták. Maga az LCD-panel önálló fényforrással nem rendelkezik, ezért ahhoz, hogy látható kontrasztos kép jelenjen meg rajta, egy hátsó megvilágító panellel kell ellátni. Ennek a megvilágító panelnek a fényereje elvileg tetszőleges lehet. Az LCD-kijelzők ebből adódó kimagasló fényerőértékei elsősorban olyan helyeken kamatoztathatók, mint az irodák, a nyilvános helységek vagy szabadtér. Ennél fogva az LCD-technológiát gyakran integrálják olyan készülékekbe, mint a mobiltelefonok, notebook-ok vagy a hordozható játékkonzolok. A síkképernyős televíziókban ezzel szemben csak 2001 óta használják ezt a technológiát.
Az LCD TV-k esetében is önálló képpontok (pixelek) adják a képet. Ezek szintén két áttetsző lap között helyezkednek el, azonban nem nemesgázzal vannak megtöltve, mint a plazma TV-k, hanem folyadékkristályokkal. Ezek a kristályok adják a technológia nevét is: „Liquid Crystal Display“. Az LCD-technológia már említett fehérszínű háttérmegvilágítása folyamatosan, többé-kevésbé állandó intenzitással sugárzik a hátsó táblaüvegre.
A folyadékkristályok pedig fizikai elhelyezkedésükből adódóan átengedik, vagy kitakarják a háttérmegvilágítás fényét, szabályozzák a fényerősséget, és a képpontok színszűrői segítségével adják a megfelelő színt.
Képminőségük:
Töretlen a síkképernyős televíziók iránti kereslet. De melyik képernyőrendszer a megfelelő? Az attól függ, hogy mikor és hogyan szeretnénk használni.A plazma- és az LCD-készülékek képminősége a két technológia eltéréséből adódó különbségeken múlik: a nézési szög jelentősége, a mozgásreprodukció és a kontraszt arány a legfontosabb különbségek.
A nézési szög
Ez elsősorban azon múlik, hogy hány személlyel együtt tévézünk. Az LCD-technológia esetében ez a kérdés döntő szerepet játszik! Ha egy LCD-TV-n tévézünk, és 45°-os, vagy annál kisebb nézőszögben ülünk le a készülékhez, akkor a szemből történő nézéshez képest a színek torzulását és a kontraszt csökkenését fogjuk észlelni a képen. A kép halványnak tűnik. Túl nagy méretű kép esetében ez hátrányt jelent, ha nagyobb körben tévézünk. A nézési szög a plazma esetében indifferens: a plazma képernyő akár 170° fokban is változatlan minőségű képeket nyújt, anélkül, hogy a színek torzulnának vagy a kontraszt csökkenne.
A mozgásmegjelenítés
A gyors mozgások pontos megjelenítése fontos döntési kritérium a TV vásárláskor. Egy 2005 októberében készült tanulmány (KNOT) tanulsága szerint, sok fogyasztó használja a tévékészülékét játékfilmek és sportközvetítések nézésére. A megkérdezettek 50%-a mondta azt, hogy legszívesebben sporteseményeket néz a televízióban. Az LCD-TV-k esetében a gyors mozgást tartalmazó sportközvetítések esetében megtörténhet, hogy a kép hajlamos az ismert utánhúzó effektusra. Ennek oka, hogy az LCD-panel pixeleinek az elektromos impulzus leadása után időre van szükségük a kristályok fizikai elmozdulásához, és ezáltal a mozgó képek visszaadása késleltetve történik. A plazma kijelzőknek általában csak egy elektromos impulzusra van szükségük pixelenként ahhoz, hogy visszaadják a sportjeleneteket. (Maga a panel nem rendelkezik reakcióidővel.) Ez a gyors reakció gondoskodik az éles és tiszta sportképekről.
A kontraszt
A játékfilmekben, azokon belül is a sötét képeken igen fontos a színek élénk megjelenítése. Erre a minél tökéletesebb házimozi hatás érdekében van szükség. A KNOT tanulságai szerint a megkérdezettek több mint 90%-a elsősorban a játékfilmek miatt néz TV-t. Ezért ebből a szempontból is fontos rávilágítani az egyes technológiák előnyeire. A plazma kijelzők egyenként vezérelnek minden egyes pixelt, és ezáltal kitűnően visszaadják a telt fekete tónusokat és a sötét területeket. A plazmák esetében nem csupán a kontraszt arány többszörös értékű az LCD-khez viszonyítva, hanem a sötét tónusú területeken sokkal nagyobb részletgazdagság érhető el, mint az LCD-TV-ken. Az LCD-knél a folyamatos háttérvilágítás miatt nehezen képzelhető el a tiszta fekete, úgyhogy a hagyományos LCD-TV-k esetében a sötét képtartalmak gyakran enyhén szürkésnek hatnak. Ez a jelenség a háttérvilágítás csökkentésével enyhíthető, de ez a sötét képtartalmak kevésbé részletgazdag megjelenítését eredményezi.
Mennyit fogyasztanak és melyik szobába kerüljenek?
A kétféle technológia előzőekben bemutatott különbségeiből egyértelműen adódik a következtetés: amennyiben a nappali szobába szeretnénk televíziót vásárolni, melynek nagyméretű képét többen néznénk egyszerre a szoba különböző pontjairól, illetve a nagy képméret miatt a lehető leghibátlanabb, leginkább kompromisszummentes képminőséget szeretnénk, akkor a plazma-TV a megfelelő megoldás a számunkra.
Amennyiben kis képméretű (50-80 cm képátlójú) készüléket keresünk konyhai, vagy hálószobai használatra, és ebben a szegmensben szeretnénk a legjobb ár-érték arányú megoldást megtalálni, akkor az LCD-TV lesz a megfelelő választás.
És ha már a nagy képméretű televíziókról van szó, nem hallgathatunk az energiafogyasztásról. Az áramfelhasználás látszólag a megjelenített képtől függ. Minél világosabb a képmegjelenítés, annál nagyobb az áramfelhasználás mindkét technológia esetében. Minél sötétebb a képmegjelenítés, annál csekélyebb a teljesítményfelvétel – legalábbis így tűnik. De mi a valóság?
A plazma képernyők saját világítású pixeleket használnak a képtartalom megjelenítéséhez. A sötét képábrázolások esetén kevesebb pixel világít, így kisebb az áramfelhasználás, mint a nagyon világos képtartalmak esetében.
A tényleges fénykibocsátás a képtartalom igényének megfelelően kapcsol ki és be.
LCD TV-k Az LCD-képernyők a háttérvilágítás kitakarásával ábrázolják a képtartalmakat. Azaz a háttérvilágítás folyamatosan ugyanolyan erősen világít, így a képtartalomtól független az áramfelhasználásuk.
A háttérvilágítás állandóan be van kapcsolva, világos és sötét képtartalmak esetén is.
