Az ingyenes meccsen se volt telt ház. Kezdeném ezzel. Az viszont meglepő volt, hogy szinte csak olyan ember volt kint, akit előtte nem lehetett látni meccsen. Fogalmazzunk úgy, hogy sok fiatal etnikum suhanc is. Érdekes. Na de akkor a meccsről is. Egyértelmű volt hogy hazai fölény lesz. Így is kezdődött a meccs. A vendég csapat alig jutott a hazaiak tizenhatosáig. Mégse nagyon sikerült a lokinak bevenni a Dunaújvárosiak kapuját. Pontosabban végül is sikerült, de az is csak egy öngól formájában. Ezek után megint visszaesett az iram, és nem is pezsdült fel egészen Zsolnai Róbert érkezéséig…
Én azok után se mondanám Zsolnaira hogy jó játékos, hogy zsinórban a 3. alkalommal duplázott. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy többnyire jókor volt jó helyen, és bebólintott vagy bepöckölte a labdát az ellenfél kapujába. Persze ha nem tette volna csak szarabbul állnánk, de nem az a csoda csatár aminek most ellett könyvelve. Én szerintem.
Kiss Zoli most is csak kergette a labdát, mi (G szektor beliek) el se tudjuk képzelni, hogy lehet ez a srác kezdő minden meccsen. Ezen túl még nagyon negatívat Halmosi és Madar alakított. Halmosin annyira látszott, az önzőség és az „én most megmutatom” hozzáállás hogy szinte semmi se jött neki össze. Madar pedig egy érthetetlen csere volt, mivel szinte hazafele játszott csak. Érthetetlen.
A három gól szép, de ennél jóval fölényesebben kellett volna vernünk ezt a csapatot. Beranek úr, hogy leszünk így bajnokok, kupagyőztesek?
Hajrá LOKI! Képek megtekinthetőek itt.
