Eljött ugye a Solaris 11 kora, és ezzel az Oracle lecserélt jó néhány réginek számító technológiát. Már írtam a JET-ről, ami a Solaris 10-en a hálózati installációt tette lehetővé. Solaris 10-et ezen túl is csak JET-el lehet telepíteni, viszont Solaris 11-et már az új Automated Install-er. Az Oracle teljesen ki kívánja ölni a régi SUN technológiákat, többek között ezért sem kompatibilis visszafele a tool. Nézzük akkor részletesen mit is, és hogy is tudunk véghezvinni ezzel az új eszközzel.
Előkészületek
Az én tesztkörnyezetem egy Solaris 11-es gép lesz. Erre a gépre installáltam egy spare, vagy kis zónát, ami kapott egy VNIC-en keresztül egy IP-t.
Készítsünk először egy külön ZFS dataset-et, amin az Automated Installer (AI) dolgait fogjuk tárolni.
# zfs create rpool/ai
Én ezen a mappán belül készítek egy ISO könyvtárat. Ide fogom később másolni a szükséges telepítő lemezképeket.
Fontos megjegyezni, hogy Solaris telepítő médiákat elérhetünk a hivatalos Oracle letöltő helyen, itt, ahol viszont vannak kifejezetten AI installerek. Ezeket érdemes letölteni, ugyanis ezek kifejezetten AI telepítésre lettek optimalizálva.
Következő lépésként ellenőrizzük, hogy az installadm parancs elérhető-e a rendszerünkön.
# installadm
Ha nem lenne, akkor telepítsük:
# pkg install installadm
Továbbá kapcsoljuk be a multicast service-t.
# svcs /network/dns/multicast # svcadm enable /network/dns/multicast # svcs /network/dns/multicast
Automated Installer konfigurálása
Az AI-ban két féle típussal fogunk most megismerkedni. A service és a client. A service az amihez egy image-t rendelünk és meghatározza, hogy milyen formában kívánjuk elérhetővé tenni. A másik a client, amikor meglévő service-khez MAC address-t rendelünk, ezáltal konkrét gépeket.
Én most az zonám beépített DHCP szerverét akarom használni, és úgy felkonfigurálni egy service-t, hogy az DHCP-n keresztül osszon IP-t az installáláshoz.
# installadm create-service -n sol11-1111-x86 -i 10.0.0.65 -c 5 -s /rpool/ai/iso/sol-11-1111-ai-x86.iso -d /rpool/ai/install/sol-11-1111
Az installadm parancs segítségével hívjuk meg a create-service utasítást. Ez fog utalni arra, hogy mi egy új servicet akarunk létrehozni. A -n kapcsoló után kell valamilyen nevet adni a service-nek, lehetőség szerint utaljon rá. A -i kapcsoló után kell megadni az első IP címet, ahonnan a DHCP majd oszthat IP címeket a hálózati installáláshoz, majd a -c kapcsoló után, hogy mennyi IP címet használhat a DHCP. A -s kapcsoló után kell megadni a használni kívánt ISO helyét, a -d kapcsoló után pedig, hogy hova hozza létre a szükséges állományokat, melyeket a hálózati installálásnál fog használni.
Le is kérhetjük az adatait:
# installadm list -n sol11-1111-x86
Ezek után már csak klienst kell hozzárendelnünk ehhez a service-hez.
# installadm create-client -e 00:50:56:a8:00:07 -n sol11-1111-x86
Ahogy látszik is, a telepítendő kliens hálózati portjának a MAC címére van szükség, és hozzárendelni a megfelelő service-t.
Ezzel kész is a konfiguráció.
Kliens gép telepítése
Indítsuk el a telepítendő kliens gépet, és ha mindent jól csináltunk kis idő után a hálózati bootolás szekvenciánál a következőket kell látnunk:
Két menüpont közül választhatunk. Az első gyakorlatilag a már jól ismert, interaktív menüs installerbe visz, ahol manuálisan válaszolhatunk a kérdésekre. A második menüpont pedig egy automatikus, kérdések nélküli telepítést eredményez.
Amennyiben az Automated install menüpontot választjuk, a telepíteni kívánt gépünk fel fog bootolni egy LIVE Solaris 11-et, és automatikusan elindítja azt az SMF service-t ami a telepítésért felelős. Ahhoz, hogy ez a service mit csináljon, ahhoz a AI szerveren a létrejött folderben meg kell keresnünk a ../auto_install/default.xml konfigurációs állományt és kézzel szerkesztenünk.
Egy XML szerű file-ról van szó, sajnos nem találtam igazán jó TOOL-t arra, hogy ennek a file-nak a tartalmát, minél egyszerűbben az összes lehetőséget felkínálva állna szolgálatunkra. Így marad a hivatalos dokumentáció bogarászása. Ebben a file-ban tudjuk megadni az összes olyan dolgot, amint a JET template-ben is meg tudtunk.
Összegzés
Az Oracle nagyon jó irányba indult el a hálózati telepítés megkönnyítése érdekében. Sajnos súlyos hiányosságként tudom felróni, hogy korábbi verziójú rendszereket nem támogatja ez az új technológia. Maga a beállítás és a kezelés valóban nagyon könnyű, de testre szabni az automatikus telepítést elég nehézkes. Az XML file szerkesztése helyett, valami felhasználó barátabb megoldást vártam volna.
