Eljött az idő, Edit és én is szépen felöltöztünk, ajándékot, virágot magunkhoz vettük, és elindultunk a Nagy rezidenciára, ahol a lázas tömeg és rokonság már gyülekezett. Mindenkinek bemutatkoztunk régieknek és újaknak egyaránt, és gurítottunk pár felest, csak hogy ne izguljunk kicsit se. :) Már akkor kicsit furcsa időjárás volt, de bíztunk benne, hogy kegyes lesz hozzánk az időjárás, és nem ád vihart vagy rossz időt. Ildikéjék is megérkeztetek a kozmetikustól, és el is indult a kis csapat az iskola fele.
Volt velünk egy kis gyerkőc is, aki sajnos az úton elesett és ezért kis sírás rívás után haza kellett vinni. A bevonulásukat szépen rögzítettük majd Sobee, Ági, Edit és én fellógtunk az iskola felsőbb szintjeire fényképeket készíteni. Mivel elég jó kép készült már, úgy döntöttünk, a kerítés mögé rekedt baráti társaságunkat megkeressük és elindulunk vissza a rezidenciára. Ott már készen várt minket minden finom, és elkezdtünk iszogatni is. Pécsi Attila barátunk nagyon itatni akart minket, így ok mindig volt pohár után nyúlni. Mivel hogy nagyszerű ötlet alapján mindenki névre szóló poharat kapott, így a "melyik volt az én poharam" veszekedéseket is el lehetett kerülni. Ildikéjék is befutottak, aki azonnal átöltözött (eléggé kurvás,de annál megnyerőbb öltözékébe), majd ajándékbontásra adta a fejét. Mindenki valami klassz dologgal lepte meg, aminek nagyon örült. Ezek után viszont tényleg elszabadult a buli. Mivel megérkezett a két fős élő zenekar, így gyorsan jött a talpalávaló, és mindenki a gyepet taposta már. Estére párszor lehúzódtunk a pincébe (Sobee ideglenes szálláshelye) ahol a fiúk mentegették a képeiket. :) Itt csak zárójelesen jegyezném meg, hogy az amúgy teljességgel minden igényt kielégítő átlagos digitális fényképezőkkel, amikből volt bőven mindenkinél, a végére szinte csak a baj volt. Elemcsere, kártyacsere, leszedni a képeket mert tele van… Ezért vettem én olyan fényképezőt amiről már írtam, hisz közel 300 képet készítettem úgy hogy se kártyát nem kellett cserélnem, se aksit töltenem, és még helyem is maradt (videók is voltak pedig rendesen), és még ma is tudtam az aksival fényképezni. A lényeg az, hogy ettünk ittunk, jól mulattunk, én persze megint eltűntem. Mivel Jossal egyeztetve elindultam energia italokért, mert csak ez nem volt a háznál, és mivel sajnos semmi helyet nem találtam elég messzire kellett mennem, de szerencsémre még a Maces vonalról Lacával is sikerült összefutnom. Ezek után persze mindenki furcsa szemmel nézett rám, de komolyan nem normálisak. :) Hazafele a lázas Hajnalka révén autóval jutottunk, amit ezúton is nagyon köszönök. Ildike nagyon sok sikert az érettségihez és persze az élethez is, és köszönjük a bulit isteni volt!! A képek megtekinthetőek itt.
Köszönök szépen mindenkinek mindent!!!