Ez is megvolt. Adrienn most már hivatalosan is, megköszöntve és megünnepelve is 23 azaz huszonharmadik éves. (Abba belegondolt már valaki hogy ilyenkor hülyeséget mondunk, mert az ember ha megszületik akkor nem egy éves hanem 0, és átlagba 365,5 nap múlva 1 éves "lesz", azaz a helyes kifejezés. hogy x éves múltam. Na de mindegy. :] ) Az út persze nem telt olyan egyszerűen mint a múltkor. Sobee 3,4 nappal z utazás előtt anyagi problémákra hivatkozva inkább jobbnak látta ha nem jön. Petit (Fancsung) pedig már régebb óta meg lett invitálva hangulatfokozóként. Tomi (Huri), Adrienn testvére volt még aki Debrecenből velem utazhatott volna, viszont mivel Huri pont pénteken volt egy munka próbaidős napon, csak jóval később indult mint én akartam.
Hát kicsit furcsállva a helyzetet, de elindultam az öt órás vonattal. Utam Szolnok állomáson átszállós volt, de nem sajnáltam, mert félútól már az új típusú keleten sose látott szerintem IC-kre emlékeztető vagonokban utazhattam. Megérkezésemkor már üres volt a Nyugati. Peti várt nagy mosollyal kezeiben persze piát szorongatva. Megegyeztünk, hogy elindulunk akkor a Jászaira, és megállóként iszunk. :D Na ebből inkább megállóként és zebránként ivás lett. Nem volt hosszú utunk, pár szót egyből tudtunk váltani, és persze inni mint az állat. A helyhez érve, Adriennt kiinvitálva, az UnderWorld elé kerültünk. Ott persze be kellett pusztítanunk a maradék Whiskey-t. Kicsit durva volt. Na lementünk. UHHHRIIISSTEENN!!! Annyi ember volt hogy én azt fel se tudtam dolgozni. Komolyan. Ennyi embert…. Szerintem simán voltak "100+"-an. Annyira sokan voltak, hogy kicsit megijedtünk. :) Sokáig nem is találtuk a helyünket. Adrienn végül is oda vitt a régi tánctérre, ahol most asztalok és székek voltak. Próbáltam gyorsan megtalálni valami ismerőst. Meg is lett gyorsan Marcsi, viszont ő aztán nem örült meg annyira nekünk, hogy ott pesztrálgasson, és fokozza jókedvünket, hanem továbblibbent a többiekhez. Na jó. Hát mit van mit tenni. Sehol semmi más ember, elmentünk Petivel inni. :) Pár kör után és már már magányos iszogatásba borult idő ( ami alatt azért próbálkoztunk pár a társasághoz tartozó hölggyel, de úgy tűnt – mivel hátat fordítottak – ők nem kívánnak velünk beszélni ) után megjelent Zsófia. Hatalmas kurjongatással, és mosollyal az arcán fogadott, pedig azért anno morcisan váltunk el egymástól. :) Gyorsan mesélt az életéről, mi volt, mi van, mi lesz, és a továbbiakban ivócimboránkká vált kedvesét is bemutatta. Az elkövetkező idő azért zsófizással és sok pia fogyasztásával telt. Míg nem Zsófi és barátja olyan szintre keveredett, hogy pont ideje volt ágyat fogniuk. Testvére és egy alacsony kategóriás srác már vitte is őket. Mi is kinéztünk Petivel. A friss levegő se ártott, legalább tudtam beszélni Marcsival is pár szót, és két ittas ember mellé se árt a fizikai erő se. Végül is újabb pulthoz állás, újabb Jimmy fel nem ismerés, és újabb kör Whisky után úgy éreztük most jó. :) Peti meglátott két feltűnően szőke hölgyet, akit végül is úgy jellemzett, hogy "ezek aztán szörnyen rusnyák", és arra gondolt mi lenne ha felvehetnénk velük a kapcsolatot. Erre persze nem kívántunk többet fordítani, mint felemelni a poharunk. Megoldás kézenfekvő volt. A legközelebbi részeg suhancot Peti leszólította, mire a gyerek furcsa barátnője rádőlt az asztalunkra tisztára törölve dzsuvás ivófelületünket a göndör, hosszú hajával. Ezeket a fiatalokat nem volt nehéz rávenni, hogy ugyan már álljanak már szóba a két szőke ciklonnal, és vázolják egyértelműen a helyzetet, hogy 1 italra várjuk őket. Ezért a fiatalok egy italra lettek volna jók nálunk. A szőke mindent kidobó lányok viszont ragaszkodtak a csocsóhoz. Végül is dugják fel maguknak. :) Ennyi. Hárítottuk a dolgot. Adrienn is a közelbe került, és Peti is megismerkedhetett vele közelebbről is aminek a vége ugyan csak az lett hogy kint találtuk magunkat levegőzni a kocsma előtt. Peti mérlegelte hogy talán elég lenne ebből most, mivel holnap reggel még órája is van. Kis idő múlásával pedig már kabátban indult el visszafele. Én egyedül maradván kicsit sajnáltam hogy a fogyatkozó brigáddal egyedül maradtam, és hangulatomon már az se dobott sokat, hogy azóta már Huri is megérkezett. A közelbe csak Adrienn tűnt fel néha, de neki rám annyi ideje se volt mint inni, így mérlegelve mennyi piát ittam, és mit kéne csinálni. Sok pia volt még, mert Peti rám hagyta az övét is. Lehetőségem pedig annyira nem volt sok. Úgy tűnt a maradék embertömeg egybe gyűlt, és jól elvannak. Én elég illuminált voltam, és azért férfiasan meg is kell vallanom, hogy nem is akartam ismerkedni. Galádság, de talán rossz megszokás, hogy az átlagos külsejű, de valamelyest okos, és értelmiségi hölgyekkel nehezebben ismerkedek, mint a feltűnően csinos, és persze butácskább lányokkal. :) Én kérek elnézést. Talán ekkor hívott Peti, hogy összeszedte egy barátját és ha még a helyen vagyunk, akkor visszajönnének. Én persze megörültem, és nem sokára már körünkbe volt Peti, és Tamás nevű mint kiderült debreceni csoportartársát. Én elcsocsózgattam vele, de miután kikaptunk, újra visszatértünk az asztalokhoz. Mivel megcsappant a társaság a mi kis klikkesedésünkbe belecsatlakozott Vanda nevű méltán minden elismerésemet kiérdemlő villamosmérnök hölgy, akinek sajnos nem volt ideje kifejteni miért is szarok a magyar utak, de amit mondott meggyőző volt. :) Egy férfi társaságában elvált tőlünk. Innentől már csak annyit tudok megemlíteni, hogy Gergő (akit megint minden bizalmamat és elismerésemet élvezi) aki mint kiderült a Magyar Államkincstár valamiféle főellenőre (ahogy ő fogalmazott többnyire netezik, néha kijár kicsit büntetni milliókra az intézményeket), szóval ő odajött hozzánk, és néha (2 percenként) elmondta, hogy ő igazán nem érti, miért nem nála folytatjuk a bulit, hisz csak 10 percre lakik. :) Ez végül is szállóigévé vált. 4 óra fele ránk zárták a helyet. Páran, Adrienn, Marcsi, Reggel dolgozó hölgy, Huri, Gergő, Kopasz srác Gergő sapkájában, Kopasz srác Gergő sapkájában srác barátja sétáltunk el a nyugatiig, hogy megnézzük e zárva találtatik egy másik hely. Ott sok-sok hülyeség után a két mindenre elszánt úriember eltűnt egy taxival. Mi pedig a villamosos, földalattis úttal elkerültünk az Albérletbe. Ott kajálás, kávézás (Marcsi köszönöm a kávét, de én mondtam, hogy hányok tőle, ezt nem tudom miért értelmezted úgy hogy kérek, de isteni volt :] )közbe még találkozhattam a másnapos nyúzott 1 szál pólóba ténferegő Zsófival aki beszámolt róla hogy a barátja, és sofőrje milyen kegyetlen éjszakán van túl. Persze Marcsi ezen készre vágta magát, és gépies módon takarított, pakolt, és idegeskedett, körülbelül mint egy éve. Már egy éve se tudtam semmi okosat mondani neki, hogy megnyugodjon, most meg se próbáltam. Tomi, Adrienn és én felkerekedtünk, és elindultunk a keletibe. Ott persze előttünk balhézó cigu, paraszt család balhézása után, már nekünk se jutott a 7 órás IC-re jegy, így a 8 órás vonatig a közeli Mekiben kellett eltölteni 1 órát. Ott kiderült hogy reggel csak a furcsa reggeli kajákat lehet rendelni. Ettünk valamit, de nem lett nekünk jobb. A vonaton gyorsan bedobta mindenki a szunyát, és Szolnok után ébredezve kezdünk újra éledezni. Furcsán hosszúnak tűnt az út, de hazaérve még sokáig bírtam talpon. Utána viszont egy durva 14 azaz tizennégy órás alvásba fogtam. :)
A lényeg, ma is isteni volt a buli, köszönjük a meghívást. Isteni volt, reméljük egy év múlva megint együtt ünnepelhetünk. Millió pussz, sokáig élj Adrienn, boldog születésnapot!
