Na ezt igazából nem sikerült feldolgoznom azóta se. Szerdai napom volt. Elterveztem mindent szépen. Edit várt délután, utolsó vizsgája volt (ami sikerült is, és gratulálok hozzá.) Megjött a főnök, és közölte, mennie kell a rendszernek. Na ez odáig fajult, hogy elment a félnégyes vonat… utána szépen sorban a többi.
Persze Sobee felidegelte magát a dolgon, és én ekkor még nem sejtettem, hogy öt óra fele nem ez lesz a legnagyobb gondom. Editről csak reméltem, hogy eljutott hozzánk, és nem valahol vár rám egyedül. Ott ültünk. Vártunk. Igazából csinálni nem tudtunk semmit. Beszarás. Mindenki kétségbeesetten itt kínlódott, balra jobbra. Főnökúr a végén lefeküdt aludni. Horkolt is ám! :) Na mind1. Végül elhatároztuk, hogy utolsó vonattal akkor is eljövünk, mert ennek semmi értelme. El is jöttünk. Anyukám meg Edit kijöttek elém az állomásra, és csak döbbenten faggattak, mi történt és mi van.
A light-os verziót hallhattuk… ;)
Ez tenyleg csak osszefoglalo jellegu volt, de azt a sok szenvedest kinlodast, es ketsegbeesett helyzetet nehez szavakba onteni. :)
Én kíváncsi lennék azért rá
Hehe nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy sikere lesz a 14 oras munkanapnak. :D Viszont, nemertem annyira mire lennetek kivancsiak. Doki pl azt akarta, hogy Lacival (masikd ebreceni srac) aludjunk itt, es holnap egybol folytatjuk is. :D LOL! Kaptunk pizzat, megittunk 5 liter teat+kavet. :D Ultradurva… :)