Müncheni tartózkodásunk alatt kihagyhatatlannak bizonyult az állatkert. Nem tudtuk mire számítsunk, hisz sose hallottunk ódákat a Müncehni állatkertről, de ettől függetlenül is lehet lenyűgöző valami, hogy nem épp világhírű. Mi busszal közelítettük meg a parkot, de metrómegállóként is funkcionál a hely. A környezet leginkább egy kis elhagyatott bajor falura emlékeztet. Csörgedező patak, nagy parkoló, és szép dús növényzet mindenhol.
Elkövettük azt a hibát, hogy kerestük a hatalmas nagy boltíves bejáratot. Mint kiderült az állatkertnek nem egy nagy bejárata van, hanem számtalan kisebb. Minden bejárat el is volt nevezve arról az állatfajról ami közvetlenül mellette volt megtalálható. Így történt az, hogy mi a „Flamingó bejáraton” jutottunk a létesítménybe, (fejenként) 9 EURO befizetése után.
Külön nem akarok kitértni mindenre. Így inkább csak nagyvonalakba foglalnám össze a látottakat.
Alapvetően nem egy csicsás hely volt. Igen, nagy, és szép, meg persze minden féle állatot láttunk, de semmi olyan „ilyen nincs a világon” élményben nem volt részem. Az mindenképp pozitív dolognak számított, hogy az állatoknak volt egy belső fedett és egy külső fedetlen kifutója is.
Labirintus szerű ösvényeken keresztül vezet az út a parkban a látogatók előtt, és a magyar szokásokkal ellentétben, itt több vendéglátó helyiség is akad. Ennek köszönhetően ki tudsz ülni a szabadba az állatok mellé és tudsz enni, inni, amit a többi vendég mellett mi is nagyon élveztünk. Persze nem a büfében kapható, minden féle ember számára kínált ételekkel kell etetni az állatokat. Többnyire minden olyan ketrec mellett volt „állateleség autómata”, ahol a bent lakókat szabad volt etetni. Csak bedobtad az érmét, és az kiadta a fincsi dolgokat, amikre a kedves szörmókok csak úgy ugrottak.
Alapvetően azt tudom mondani, nagyon kellemes nézelődéssel telt a nap, de vártnál nem volt nagyobb a különbség.
a magyarorstági tavaszi szünetben-húsvét hétfőjé – voltam édesanyámmal,aki münchenben él a jelenlegi férjével,és nagymamámmal(édesanyám édesanyja ) voltunk ebben a szép állatkertben,állatparkban.Csodálatos volt a növénxkert,ahol a madarak,különösen a pőintyek emberközelben éltak.Nagyontetszett,kicsit el is pityeredtem,mert utazásunk előtt pusztult ek az én pintyem… kár volt,hogy kevés időnk volt-négy óra nem elég erre a csodálatos helyre,már alig várom,hogy júliusban ismét ellátogassunk ..akkor mergyek édesanyához,mert magyarországon járok iskolába,nagymamim a gyámom,és a szüneteket töltöm anyukámnál, és meghatározott időkben Ő jön haza.. kérem, végezzék továbbra is olyan szeretettel a munkájukat,ahogy láttuk,éppen megkezdődtzek az etetések,mikor kifelé indultunk..az elkészített képekkel tudtam osztálytársaimnak ius merűgmutatni néhány lakójukat….Sok-Sok sikertkiívánok,a távolból…
Harmos Vivien
2.c.o.tan.
Szent József Katolikus
Általános Iskola
Kiskunhalas
/lakcím:Kiskunhalas,Bocskai u. 7./