• A Látnok
• A Nagy Fogadás
• A Római Druida
• Asterix Britaniában
• Asterix Helvéciában
• Asterix Korzikán
• Asterix a Belgák Között
• Asterix a Gall
• Asterix a Gall Hős
• Asterix a Gladiátor
• Asterix az Olimpián
• Asterix meg a Rézüst
• Asterix és Kleopátra
• Asterix és a Normanok
• Asterix és az Aranysarló
• Asterix és az Idegenlégiósok
• Az Auvergne-i Pajzs
• Caesar Ajándéka
• Főnökfőtörők
• Istenek Hona
• Megosztott Falu
• Mindent a Művészetért

A fenti kiadványok tekinthetőek meg tehát a következő címen: http://gallery.xorp.hu/kepregeny/asterix/.

Jó olvasgatást.

# zpool add rpool c1t1d0
cannot add to 'rpool': root pool can not have multiple vdevs or separate logs

Tehát a gond, az, hogy a root zpool nem állhat több disk-ből. Na de most akkor mit lehet tenni? Lehet újrainstallálni, és végigszívni az egészet az elejéről? Nem feltétlenül. Ugyanis egy kis trükk segítségével a zpool replace parancsot használhatjuk, a kivitelezéshez. Ami sajnos elkerülhetetlen, hogy egy új disk-re lesz szükségünk. Méghozzá pontosan akkorára, amekkorának az új root zpoolt szeretnénk hogy legyen. Ezek után pedig át fogunk rá online migrálni mindent.

A zpool parancs esetében alapvetően a replace a poolba lévő hibás diskek cseréjére szoktuk használni. Viszont arra is képes, hogy akármilyen pool-t, még a root zpool-t is, egy az egybe átrakja (az alatta lévő disket kicserélje) egy másikra, működés közben! Lássuk, hogyan.

Felkészülés

Vegyül kiindulási alapnak a következő állapotot:

# zpool status –v
# zpool list

Ezek után gondoskodjunk a második leendő rendszer lemezről, ami már 20GB nagyságú az én példámban.

Tegyük elérhetővé a Solaris 10 számára is:

# devfsadm –Cv
# format

Bizonyosodjunk meg róla, hogy a 0-s slice megfelelőképpen elő van készítve az új disken, és meg van label-ezve:

zpool migrálása

Ezek után az egész folyamatot egy egyszerű parancs fogja végrehajtani nekünk. Mindenképp használnunk kell a -f (force) kapcsolót, meg kell adnunk a root zpool nevét, és azt, hogy mit mire akarunk cserélni:

# zpool replace –f rpool c1t0d0s0 c1t1d0s0
# zpool status -v

Amennyiben befejeződött a csere ezt kell látnunk:

Grub és MBR problémák

Ha ebben az állapotban újraindítjuk a rendszert, akkor a következőt fogjuk tapasztalni:

> root=(hd1,0,a)
> kernel=/boot/multiboot root=(hd1,0,a)

Ugye a hd0,0,a jelöli az első disk első slice-át, a hd1,0,a pedig a második disk 0. slice-át. Ha mindkét sort beütöttük, nyomjuk ESC-pet, mire beugrik a grafikus menü már.

Válasszuk ki most a normál bootolást, és láss csodát, feláll a rendszerünk a második (átmigrált) diskről. Ezt viszont most minden reboot esetében meg kell tennünk.

Permanens grub frissítés
Sajnost csak a következő két lépéses megoldást tudtam sikeresen alkalmazni. Először is a most működő második diskről betöltött rendszerünknek kell létrehozni a MBR-ját.

# installgrub /boot/grub/stage1 /boot/grub/stage2 /dev/rdsk/c1t1d0s0

Most állítsuk le a gépünket, és távolítsuk el a régi, első disk-t a rendszerünkből. Így az eddigi második disk lesz az egyetlen tehát az első. Mivel betöltöttük erre a disk-re is az MBR-t, már lesz szép GRUB menünk, de mivel azt még akkor tettük, amikor az még második disk volt, ezért betöltődni a rendszer nem fog tudni. Ezért a bootnál válasszuk a FAILSAFE módot.

Most szépen elindul a recovery mód, aminek fel kell ismernie, hogy van egy zpoolunk, amit mountoltassunk is fel a /a mountpoint alá vele.

Most már nincs más dolgunk, mint az előző MBR frissítő parancsot kiadni:

# installgrub /a/boot/grub/stage1 /a/boot/grub/stage2 /dev/rsdk/c1t0d0s0

Befejeztük ezzel a migrációt. Indítsuk újra a gépet, és már automatikusan el kell indulnia rendszerünknek.

A cél ellenőrzése

Természetesen ne feledkezzünk el az eredeti célról, a megnövelt root zpool tárterületéről. Természetesen ennek már 20GB-nak kell lennie.

# zpool list
# zpool status

Az utcákon tekeregve először azt hittem, ezek csak spéci turista buszok, és valóban vannak a közlekedési vállalattól független emeletes városnéző buszok. Ezek mellett viszont dobtam egy hátast, amikor megláttam a felszámozott egyen sárga, emeletes berlini buszokat.

Gondoljuk el, nálunk a csuklós buszok a divatok, ahol több mint a társaság fele áll, zötykölődik, a csukló miatt külön kihívás a hosszú járművet manőverezni a szűk utcákon.

Na itt nem hátrafelé terjeszkedtek hanem felfele. A buszokon a sofőr mögött van a felmenő mini csigalépcső, és egy a busz hátuljában. Fent persze egy 180cm magas embernek már nem lehet kiegyenesedni, de mindenképp megéri felmenni. A kilátás szebb, rálátsz mindenre, és hát na! EMELETES! :)

Számomra nagy élmény volt, és borzasztó ötletesnek tartom, talán egyszer elkezdenek a magyar közlekedési vállalatok is potenciát látni az ilyen megoldásokban. Én értékelném.

Fizikai hálózati csatolók lekérdezése

Solaris 10 alatt a dladm parancs lehet nagy segítségünkre, ha hálózati fizikai interface-k állapotát szeretnénk lekérni.

# dladm show-dev

Fizikai hálózati csatolók konfigurálása

Amennyiben szeretnénk finoman hangolni a fizikai hálózati csatoló tulajdonságát, azt az ndd paranccsal tehetjük meg. Először is ki kell választanunk, melyik interface típus, hanyas instance beállításait akarjuk módosítani.

# ndd -set /dev/hme instance [INSTANCE_SZÁMA]

Ezek után lehetőségünk van megfelelő paramétereket lekérni, illetve beállítani.
Beállítás:

# ndd -set /dev/hme [VALUE]

Lekérés:

# ndd -get /dev/hme [VALUE]

A következő példa bemutatja, hogy állítsuk be egy hálózati csatoló csatlakozási típusát és sebességét:

# ndd -set /dev/ce instance 0
# ndd -set /dev/ce adv_1000fdx_cap 0
# ndd -set /dev/ce adv_1000hdx_cap 0
# ndd -set /dev/ce adv_100fdx_cap 1
# ndd -set /dev/ce adv_100hdx_cap 0
# ndd -set /dev/ce adv_10fdx_cap 0
# ndd -set /dev/ce adv_10hdx_cap 0
# ndd -set /dev/ce adv_autoneg_cap 0

Ezek után a logokba a következőt lehet látni, helyes beállítás esetén:

Jan 20 11:05:01 testmachine genunix: [ID 611667 kern.info] NOTICE: ce0: xcvr addr:0x01 - link up 100 Mbps half duplex
Jan 20 11:05:15 testmachine genunix: [ID 408822 kern.info] NOTICE: ce0: no fault external to device; service available
Jan 20 11:05:15 testmachine genunix: [ID 611667 kern.info] NOTICE: ce0: xcvr addr:0x01 - link up 100 Mbps full duplex

Az állítható paraméterek kilistázásfához használjuk nyugodtan a következő parancsot:
Ez a BGE típusu interface hármas instance összes kernel adatát lekéri. Nekünk a paremeters szekció lehet hasznos.

# kstat bge:3

Manuális IP beállítása

Most tegyük elérhetővé az nxge1 network interface-t az operációs rendszer számára.

# ifconfig nxge1 plumb

Az /etc/hosts file-ban található hostok közül a TEST-0001 nevű host IP-jét húzzuk fel, majd a + jellel a netmaskot és a broadcast címet automatikusan származtatjuk az IP cím alapján és az "up" al fel is húzzuk.

# ifconfig nxge1 TEST-0001 netmask + broadcast + up

Ez a feljebb lévő parancs teljesen kézzel megadott verziója. Jól látszik, hogy minden decimális számmal ki van írva, és ez interface-t felhúzzuk.

# ifconfig nxge1 192.168.0.10 netmask 255.255.255.0 broadcast 192.168.0.255 up

Megadjuk a default route útvonalat, azaza a gateway-t.

# route add default 192.168.0.1

Megadjuk a gépünk host nevét

# hostname TEST-0001

Permanens beállítása:

A következő file-k szükségeltetnek:

# cat /etc/hostname.nxge1

Ez a file tartalmazza az ifconfig NETWORK_DEVICE utáni beállításokat.

# cat /etc/hosts

Bármilyen konfigurációs állományban meghivatkozunk egy IP-t a hostneve alapján, annak a /etc/hosts file-ban léteznie kell.

# cat /etc/defaultrouter

Ide kell beírnunk a gateway IP címét.

# cat /etc/nodename

A gép hostnevét ebbe a file-ba külön kell bejegyezni. Ez az érték lesz amit a hostname parancsra vissza fog adni.

Automatikus DHCP IP beállítása

Hozzuk létre ezt az instance file-t. A tartalma lehet akármi, mert DHCP esetén figyelmen kívül fogja hagyni.

# touch /etc/hostname.skge0

Hozzunk létre egy DHCP instance file-t. Ez fogja jelezni azt, hogy ezen az interface-n DHCP client-et kell futtatni. Nem szokás a file-nak tartalmat megadni, ha mégis általában a DHCP kliens várakozási idejét szoktuk definiálni.

# vi /etc/dhcp.skge0

Amennyiben a DHCP server nincs megfelelően beállítva, és nem kap az IP cím mellé hostnevet, akkor az /etc/nodename-ban lévő nevet fogja használni.

VLAN definiálása

Solaris alatt is lehet (sokszor kell is) VLAN-okat, virtuális hálózatokat létrehozni. Ezeket Solaris alatt egy teljesen új interface fog reprezentálni. Ezek az intefaceket származtatni kell, és van rá egy mágikus formula. Ha ifconfig kimenetelében, valaha négynél több számjegyű interface nevekkel találkoznánk, az Solaris alatt biztos, hogy VLAN interface-t jelöl.

A formula pedig: interface name + vlan id * 100 + interface id
Íme egy példa:

# ifconfig e1000g2000 plumb
# echo "192.168.0.2" > /etc/hostname.e1000g2000

Ifconfig-ban persze ezek hasonlóan fizikai társaikhoz jelennek meg, de jó ha tudjuk, hogy ezek csak virtuálisak.

Routing

Amennyiben több különálló hálózati interface is van a gépünknek, úgy fontossá válik a routing tábla megfelelő beállítása. Ezzel mondjuk azt meg, hogy egy hostot, vagy hálózatot melyik irányban, min keresztül, vagy melyik interfacen próbáljon gépünk elérni.

A routing táblát kilistázása:

# netstat -rn

# route add net 212.108.200.0 192.112.32.1

Routing hozzáadása konkrét hostra:

# route add host 212.108.200.77 192.112.32.1

Routing hozzáadása csak egy network interface-hez: (Ez akkor lehet hasznos, ha két vagy több különálló hálózatról is ugyan azt a végcélt akarjuk elérni)

# route add net 212.108.200.0 192.112.32.1 -ifp nxge881000

# route add host 212.108.200.77 192.112.32.1 -ifp nxge881000

Routing szabály törlése:

# route delete net 212.108.200.0 192.112.32.1 -ifp nxge881000

# route delete host 212.108.200.77 192.112.32.1 -ifp nxge881000

Web Proxy beállítása

Elegendő csupán egy környezeti változót beállítani. Persze hogy permanensé tegyük érdemes a profile file-ba elmenteni.

# export http_proxy="http://domain_url\\username:password@proxy_url"

DNS server beállítása

A rendszerünk a névfeloldással kapcsolatos információkat a resolve file-ból veszik.

# cat /etc/resolve.conf
nameserver 1.2.3.4
nameserver 2.3.4.5
search domain1.hu domain2.hu domain3.hu

A nameserver értelemszerűen a DNS servereket jelölik a search után pedig a megfelelő postfix neveket lehet felsorolni.

Hálózati tartalom monitorozása

Solarisban egy nagyon hasznos tulajdonság, hogy fel se kell plumbolnunk, vagy konfigurálnunk egy interface-t hogy azon a hálózaton átfolyó forgalmat monitorozhassuk.

# snoop -d nxge7

Képzeljünk el két méter magas medvéket, lábukkal kis terpeszben, karjukat pedig fejük felé emelve állva. Ezeknek a medvéknek az alakjuk, formájuk teljesen egyforma, viszont a színük, díszítésük elüt. Színek vad kavalkádja, és a minták, képek vegyes egyvelege díszíti őket, melyeket különböző országok művészei álmodtak meg. Mind mind más és más, hiába ugyan azok.

A 2002-es bemutatón 150 ilyen medve jelképezte-e képzőművészeti kiállítás jelmondatát: Jobban meg kell ismernünk egymást, hogy jobban megértsük egymást, jobban megbízzunk egymásban és jobban együtt tudjunk élni. A Buddy medvék békésen, kéz a kézben állnak egymás mellett, és a népek, kultúrák és vallások közti toleranciát és megértést hirdetik. A United Buddy Bears csoport felállása minden kiállítás, minden ország esetén más és más. A változás oka nem csak a helyi körülményekben keresendő, hanem a medvék felállításának különböző sorrendjében is. Ezt a sorrendet az adott vendéglátó ország szabja meg.

A kiállítás annyira népszerű lett, hogy több országba is elvitték. Mára pedig Berlin modern turisztikai és szuvenír meghatározójává nőtte ki magát. Sajnos ezen mackókat én élőben nem láthattam, de a kicsinyített ajándéktárgyak belopták magukat az én szívembe is.

A hotelünk vitrinjében is ott voltak a ezen macik reprodukciói, és bár elég borsos 60 EUR-s árért lehet hozzájuk jutni hivatalosan, nem bírtam ki hogy ne vegyek egyet én is. Ez fogja számomra mindazt az élményt magába foglalni az otthoni polcomon, ami itt Berlinben ért engem. Maga a kezdeményezés hivatalaltos weboldala megtalálható itt, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Alap helyzetben egy Solaris installáció után az automounter a /home és /net "autofs" mountpointokért felel. A /net olyan mint a Windows-ban a "Hálózatok" rész, ahol láthatjuk az elérhető hálózati megosztásokat. Amennyiben van egy NFS megosztás a f00 serveren elég csak beírni, hogy 'cd /net/f00'.

Tehát a /home is egy autofs mountpoint. Ide nem szerencsés, és elméletileg nem kivitelezhető bármit létrehozni. Persze valami érdekes oknál fogva nekem sokszor előfordul. De ha a /home folder-be dolgozunk ne lepődjünk meg, ha valami nem úgy fog működni, ahogy elterveztük. Vagy az autofs svcs SMF service-t kapcsoljuk ki.

# svcadm disable autofs

Vagy az autofs config file-ját (/etc/auto_master) szerkesszük meg, és vegyük ki belőle a /home-ra vonatkozó bejegyzést. Aztán indítsuk újra az automounter-t.

# svcadm restart autofs

Ezt követően a /home is csak egy normális folder, lesz és használhatóvá válik Linux filozófiához méltóan.

Automounter beállítása

Amennyiben van egy NFS serverünk, ahonnan a felhasználóink home folderei elérhetőek, úgy módosítsuk a /etc/auto_home file-t a következők szerint:

* f00:/export/home/&

Az előző sor a f00 nevű gép /export/home folderből mountolja fel a megfelelő felhasználónak a felhasználó nevének megfelelő könyvtárat.

Persze van lehetőségünk statikusan is megadni a /etc/auto_home file-ban:

miszterx f00:/export/home/misi
sandor f00:/export/home/sanyi

Ezek után csak újra kell indítanunk az autofs SMF service-t, és biztosítnanuk hogy az /etc/passwd file-ban (ha máshonnan authentikálunk akkor ott) a felhasználónknak a /home alatt adunk meg home könyvtárat.

# svcadm restart autofs
# cat /etc/passwd

miszterx:x:1001:10:sysconf user:/home/miszterx:/usr/bin/ksh
sandor:x:1002:10:die hesse komme:/home/sandor:/bin/ksh

A teljes hivatalos referencia dokumentum megtekinthető itt.

Oracle rendszer script létrehozása Solarishoz

Oratab editálása

Első lépésként meg kell ismerkednünk az oratab file-al. Hasonlókép a crontab, (v)fstab, filehoz, ez egy szöveges file, ami ez esetben az Oracle instance-okról ad információt, és az Oracle maga is ezt használja fel indulásnál, működésnél.

Az oratab file tartalma általában három részből áll, amit kettőspontok választanak el egymástól. Az első az instance neve, majd az instance PATH, majd egy Y, vagy N betű. Ez az utolsó igen vagy nem azért felel, hogy kívánjuk-e, hogy az adatbázis indulásakor, ez az instance is elinduljon automatikusan vagy nem. Mi most akarni fogjuk, úgyhogy Y-ra írjuk át.

RC (rendszer indító) script létrehozása

Létre kell, hoznunk a megfelelő Oracle inicializáló egyszerű rc-scriptet. Akár milyen bonyolultságú lehet, de én ajánlom a következőt:

# vi /etc/init.d/dbora

ORA_HOME=/ora10g/oracle/product/10.2.0/db_1
ORA_OWNER=oracle
if [! -f $ORA_HOME/bin/dbstart -o ! -d $ORA_HOME]
then
echo "Oracle startup:cannot start"
exit
fi
case "$1" in
'start')
# Start the Oracle databases:
su - $ORA_OWNER -c $ORA_HOME/bin/dbstart
su - $ORA_OWNER -c "$ORA_HOME/bin/lsnrctl start"
;;
'stop')
#Stop the Oracle databases:
su - $ORA_OWNER -c $ORA_HOME/bin/dbshut
su - $ORA_OWNER -c "$ORA_HOME/bin/lsnrctl stop"
;;
esac

A scriptben természetesen a ORA_HOME és ORA_OWENR változókat a rendszerünk szerint kell specifikálnunk.

Állítsuk be a megfelelő jogosultságait

# chgrp dba dbora
# chmod 750 dbora

Symlinkek készítése a megfelelő futási szintekhez:

# ln -s /etc/init.d/dbora /etc/rc3.d/K01dbora
# ln -s /etc/init.d/dbora /etc/rc3.d/S99dbora

Ezt követően a rendszert újraindítva az Oracle adatbázisunknak, és a definiált instance-nak szintén el kell tudnia indulnia automatikusan.

Oracle rendszer process-ek

Egy alap Oracle adatbázis esetén alap esetben a következő processeket kellene látnunk:

Íme pár információ és funkció a sokat nem mondó process nevekről:

• ora_pmon_orcl [--] Process monitor
• ora_smon_orcl [--] Systen Monitor
• ora_mman_orcl, ora_mmon_orcl, ora_mmnl_orcl [--] Memory manager, Monitor, Monitor Lite
• ora_arc0_orcl, ora_arc1_orc, ora_arc2_orc [--] Archive log writer
• tnslsnr LISTENER –inherit [--] Listener

Oracle instance kezelése parancssorból

Terminálból az SQLPlus alkalmazás az, amivel könnyen gyorsan hozzáférhetünk az Oracle adatbázisunkhoz.

# sqlplus /nolog

Az SQLPlusnak szüksége van néhány környezeti változóra a működéshez. Amennyiben ezek nincsenek definiálva úgy errort kaphatunk. Ajánlatos a beállított oracle userünket használni erre a célra:

Ezek után a következő parancsal tudunk csatlakozni egy Oracle Adatbázisban lévő userrel az adatbázishoz:
> CONNECT [username] AS SYSDBA

Instance elindítása:

> STARTUP
Normál indítás. Az adatbázis instance elindul, felmountoldik, és nyitottá válik.
> STARTUP NOMOUNT
Az adatbázis instance elindul, de nem mountolódik fel. Tipikusan akkor használjuk, ha adatbázist hozunk létre.
> STARTUP MOUNT
Adatbázis instance elindul, fel is mountolódik, de nem lesz nyitott. Különböző karbantartási műveletekhez ajánlott.
> STARTUP RESTRICT
Tipikusan recovery módban való indítás

Instance leállítása:

> SHUTDOWN NORMAL
Normál leállítás, semmilyen új kapcsolat nem lesz engedélyezett, de az instance meg fogja várni az összes aktuális kapcsolat végét. Hosszadalmas.
> SHUTDOWN IMMEDIATE
Új kapcsolatok nem jöhetnek létre, de a meglévő kapcsolatok se kezdhetnek új tranzakciókat. Minden nem commitált tranzakció vissza lesz vonva (roll back), majd az Oracle nem várja meg az felhasználók lecsatlakozását, bontja magától a kapcsolatokat. Leginkább használatos, ha a felhasználók nem elérhetőek.
> SHUTDOWN TRANSACTIONAL
Nem lehetnek új kapcsolatok, nem lehetnek új tranzakciók, viszont a meglévő tranzakcióknak commitálódnia kell. Ennyiben különbözik tehát az IMMEDIATE-től.
> SHUTDOWN ABORT
Semmire se vár, egy az egybe lekapcsol mindent, sajnos ez sok esetben inkonzisztens adatbázisokhoz vezethet.

Rendszerkövetelmények

Linux/Unix esetén:

Memória Minimum: 768MB
SWAP Minimum: 1024MB
Disk Terület Minimum: 1100MB

Windows esetén:

Memória Minimum: 850MB
Page File Minimum: 1024MB
Disk Terület Minimum: 1100MB

A SWAP file méretének használatához mi még a következő konvenciót alkalmazzuk:

Ha a rendszer memória mérete nem haladja meg a 2GB-ot, akkor az aktuális memória érték kétszeresét használjuk SWAP-re.
Ha a rendszer memóriája 2-4GB közötti, akkor az aktuális memória érték másfélszeresét használjuk SWAP-re.
Ha a rendszer memóriája 4GB-nál nagyobb, akkor az aktuális memória érték 0.75-szeresét használjuk SWAP-re.

Előkészületek

Az Oracle telepítésében talán a legkörülményesebb dolog, egyáltalán megfelelőképpen felkészülni a telepítés követelményeire. Nézzük miket is ellenőrizzünk.

Ellenőrizni a fizikai memória méretét:
# /usr/sbin/prtconf | grep "Memory size"

Swap méretének ellenőrzése:
# /usr/sbin/swap –s

Ellenőrizni, hogy a /TMP-ben legalább 400MB szabad hely elérhető:
# df -h /tmp

Ellenőrizni, hogy van-e elégséges szabad disk tárterület:
Én ZFS-el fogok az Oracle számára egy új zpoolt csinálni, de természetesen ezt tetszés szerint meg lehet valósítani.
# zpool create ora10g c1t6d0
# zpool list
# df -h /ora10g/

A rendszer architektúrának a lekérése:
# isainfo –kv

Szükséges kernel paraméterek megadása:
# vi /etc/system

#Oracle Necessary Parameters
set shmsys:shminfo_shmmax=4294967295
set shmsys:shminfo_shmmin=1
set shmsys:shminfo_shmmni=100
set shmsys:shminfo_shmseg=10
set semsys:seminfo_semmni=100
set semsys:seminfo_semmsl=256
set semsys:seminfo_semmns=1024

Software követelmények ellenőrzése:
# pkginfo -i SUNWarc SUNWbtool SUNWhea SUNWlibm SUNWlibms SUNWsprot SUNWtoo SUNWi1of SUNWi1cs SUNWi15cs SUNWxwfnt

Ahogy látszik, nálam hiányzik három csomag. Ezeket azonnal pótoljuk is:
# pkgadd -d /cdrom/sol_10_1106_x86/Solaris_10/Product

És íme ezt kell látnunk, ahhoz hogy tovább haladhassunk:

DNS ellenőrzések:
Fontos, hogy helyesen és pontosan legyen elérhető a gép számára a FQDN neve.
# hostname
# domainname
# cat /etc/hosts | grep `eval hostname`

Az Oracle installer és DBA rendszer csoportok létrehozása:
# /usr/sbin/groupadd oinstall
# /usr/sbin/groupadd dba

Project Group-ok megadása:
Szükségünk van az Oracle csoportjához külön rendszer erőforrásokat is delegálnunk:
# projadd group.dba
# projmod -sK "project.max-shm-memory=(privileged,2G,deny)" group.dba
# projmod -sK "project.max-sem-ids=(privileged,100,deny)" group.dba
# projmod -sK "project.max-shm-ids=(privileged,100,deny)" group.dba
# projmod -sK "project.max-sem-nsems=(privileged,256,deny)" group.dba
# projects -l group.dba

Hosszuk létre az oracle rendszer felhasználót:
# useradd -g oinstall -G dba -m -d /export/home/oracle -s /bin/ksh -K project=group.dba oracle
# passwd -r files oracle

Bizonyosodjunk meg arról, hogy létezik a nobody user:

Hozzuk létre a leendő adatbázis alap struktúráját a zpoolban:
# mkdir -p /ora10g/oracle/
# chown -Rh oracle:oinstall /ora10g/oracle
# chmod -R 755 /ora10g/oracle
# ls –lah /ora10g

Most lépjünk át az oracle user-be, és a .profile file-ba delegáljunk fontos környezeti változókat:
# su oracle
# cd ~
# vi .profile

# Oracle Settings
TMP=/tmp; export TMP
TMPDIR=$TMP; export TMPDIR
ORACLE_BASE=/ora10g/oracle; export ORACLE_BASE
ORACLE_HOME=$ORACLE_BASE/product/10.2.0/db_1; export ORACLE_HOME
ORACLE_SID=ORCL; export ORACLE_SID
PATH=$ORACLE_HOME/bin:$PATH; export PATH

Installáció

Mint az látszik fentebb elég sok apróságot kellett megtennünk, hogy elkezdhessük a tényleges telepítést. Most azonban a megfelelő Solaris 10 64bites oracle telepítővel rendelkezve, neki is eshetünk.

Csomagoljuk ki a telepítőt:
# unzip 10201_database_solx86_64.zip

Mivel az Oracle telepítője csak grafikus üzemmódban fut, ezért vagy a meglévő grafikus környezetbe kell tovább haladnunk, vagy inicializálni egy grafikus képernyőt ha nincs. Fontos hogy ezt távolról csak a vas távoli management kártyájával, vagy a gép mellől lehet megtenni (persze VNC, és remote X is játszik).

# /usr/openwin/bin/xhost +
# su - oracle
> DISPLAY=solaris10-64-1:0.0
> export DISPLAY
> /usr/bin/xclock

Lépjünk bele a grafikus terminálon a telepítő könyvtárába és indítsuk el a telepítőt.
# cd database
# ./runInstaller

Egyből elindul a grafikus telepítő varázsló. Az első lépésként, hogy tudjuk is mi is kell egy Oracle telepítéshez válasszuk az Advanced telepítést.

Hagyjuk jóvá az inventory könyvtár helyét, és amennyiben a választott oracle installer csoportot látjuk, akkor azt is.

Válasszuk ki melyik Edition-t (mennyi feature-t) akarjuk használni:

Adjuk meg a telepítés beállításait. Ezek automatikusan kiolvasódnak az oracle user .profile környezeti változóiból:

A következő képernyőn az Oracle egy saját tesztet futtat, hogy minden feltételnek megfelel a rendszerünk. Amennyiben Warning-okat látunk azokat javítanunk kell.

Ebben a cikkben nem kívánok belemenni az ASM működésébe, úgyhogy mi válasszuk azt, hogy egy adatbázist kívánunk csinálni:

A következő képen, az adatbázisunk felhasználási típusát adhatnánk meg, aki nem tudja mivel járnak ezek a beállítások válassza csak a General Purpose-t:

Adjuk meg az adatbázisunk nevét, azonosítóját, a kívánt karakterkódolást, és hogy akarunk e példa sémákat is importálni az adatbázisba:

A mi esetünkben nem kell, hogy GRID-ben gondolkozzunk, tehát válasszuk a Database Controll for Database Management opciót, és opcionálisan adhatunk meg email értesítési lehetőséget is.

Az adatbázisunk tároló technológiáját kell meghatároznunk. Mivel mi filesystem-et készítettünk elő használjuk azt, a többiről majd máskor fogok írni.

Automatikus Backup szolgáltatással se kívánjunk élni:

Lehetőségünk van külön-külön definiálni jelszavakat az alap oracle usereknek, vagy gyorsabban mindnek adhatjuk ugyan azt a lenti opció segítségével:

Ezek után, egy összegző képernyőt kapunk az eddig összekattintgatott beállításokról. Ha minden rendben már kezdődik is a telepítés:

A továbbikban a következő képernyőket kell látni, viszont nincs más teendő csak várni és várni:

Ha az installer végigment, akkor kapunk két scriptet, amit le kell futtatnunk root-ként:

Ha ezzel is megvagyunk, akkor a következő kép csak összefoglalja, hogy a már futó adatbázisunkat milyen portokon tudjuk elérni. Az exit-re kattinta bezárul a telepítő.

Az Oracle adatbázis elérése

Terminálról SQLplus segítségével:
# sqlplus / as sysdba

Web Management felületről
A rendszer IP címén, az 1158-as porton elérhető az Oracle Web Management felülete:

A belépéshez adjuk meg a SYS user-t, a beállított jelszót, és válasszuk a SYSDBA group-ot.

Most már azt tehetünk a működő rendszerünkkel amit csak akarunk.

Amennyiben a fenti képet látjuk, akkor a rendszerünk a CD/DVD image-n lévő installert kezdte el betölteni. Ha ez rendben lezajlott, akkor a következő képet kell kapnunk:

Itt ki kell választanunk, hogy az installer, milyen console beállításokkal induljon el. Legtöbb esetben az alapértelmezett tökéletesen jó lesz.

Ezen a képernyőn van lehetőségünk a telepítő "varázsló" típusát kiválasztani. Tudunk szép interaktív, illetve gyorsabb és kevesebb erőforrást igénylő szöveges, vagy jumpstart üzemmódot kiválasztani. Itt nyílik lehetőségünk plusz driverek betöltésére, illetve, egy egyszerű shell kérésére. Amennyiben ZFS-t szeretnénk használni az alap rendszerünkhöz, akkor mindenképp a hármas vagy négyes menüpontot kell választanunk.

A következő képen ki kell választanunk, hogy milyen billentyűzet layout-ot kívánunk használni. A lista elég rövid, az angolt kell hogy válasszuk.

Amennyiben a gépünk erőforrásai megengedik, a telepítő textes üzemmódban is megrpból X-es (grafikus) környezetet indítani. Innentől fogva egy grafikus terminál ablakban haladhatunk tovább (teljesen szöveges installációnál is ugyan azon a dolgokon kell végigmenni, mint amiket a grafikus terminál tartalmaz).

Válasszuk ki, a telepítés nyelvét. Hasonlóképp a billentyűzet layout esetében, itt se fogunk találni magyar nyelvet.

A következő képernyő tájékoztat arról, hogy most kérdezgetni fog a telepítő, minden válaszadás után lehetőség lesz a korrekcióra is. Nyilakkal és F[x] funkció billentyűkkel boldogulhatunk leginkább.

A Solaris telepítő értesít minket, hogy most a hálózati lehetőségeket fogja detektálni. Haladjunk F2-vel tovább.

Kiválaszthatjuk, hogy Hálózatos vagy Nem Hálózatos gépet akarunk installálni. Ha a Networked YES-t választjuk, akkor a detektált hálózati kártyákat szépen be kell állítanunk.

Meg kell mondanunk, hogy a e1000g0 network device DHCP-n keresztül kérjen IP címet, vagy manuálisan akarjuk ezeket beállítani.

Meg kell mondanunk, hogy az interface használjon e IPv6-ot vagy sem.

A hálózati beállítást lezárandó, egy összegző képernyőt kapunk válaszainkról. F2-vel tovább mehetünk, vagy F4-el újra beállíthatjuk ezeket.

Meg kell adnunk, hogy akarunk-e Kerberose-t használni vagy maradunk a standard UNIX security-nál. Valószínűleg itt általában mindenki az utóbbit választja.

A kerberose részt összegző képrnyőt látjuk, amit jóváhagyhatunk F2-vel, vagy F4-el újra nekieshetünk. Amennyiben kerberose security-t választottunk volna, több paramétert is kérdezett volna tőlünk az installer, amik itt látszódnának.

Következő résznél a DNS/hostnév feloldást mint szolgáltatás típust kell meghatároznunk a gépünk számára. A NONE résszel, lokális file (/etc/hosts) metódust választjuk.

Itt is egy összegző képernyőn látjuk választásunkat. A többi lehetőség esetében kért egyéb paramétert láthatnánk itt még. F2-vel tovább mehetünk, vagy F4-el újra vehetjük ezen kérdéseket.

Következő képernyőn választanunk kell a NFSv4 default domain-t. Ha nem akarunk vele szenvedni válasszuk az automatikus hozzárendelést, amennyiben specifikálni akarjuk akkor a másodikat. Néhány esetben a rosszul megválasztott NFSv4 domainek NFS használatkor problémát jelenthetnek, de ezt természetesen később is lehet korrigálni.

NFSv4 Domain összegző képernyő. F2 tovább, F4 vissza a kérdésekhez.

Válasszuk ki a megfelelő időzónát, itt már Magyarország is elérhető lesz, a részletes listában.

Állítsuk be, ha a rendszeridő nem lenne pontos.

Összegző képernyő az időzóna/idő beállításokról. F2 tovább, F4 újra kérdez.

Root jelszó megadása kétszer.

Értesítés arról, hogyha hálózati géped van további információkat próbál megtalálni a rendszeredről az installer.

Remote services enabled. Amennyiben nemet választunk, csak az SSH server fog futni, ha igent választunk akkor a legtöbb hálózati service be lesz kapcsolva. Ez utóbbi nagyobb biztonsági rést jelent a rendszereknek.

Telepítés típusának kiválasztása. Standard, vagyis az alap installálás a CD/DVD csomagjaiból, vagy egy Flash Archive file felhasználásával, egy lementett rendszerből. Mi most válasszuk a standard utat.

A telepítés befejeztével el kell távolítani a CD/DVD-t. Akarjuk, hogy a rendszer ezt automatikusan tegye, vagy mi akarjuk manuálisan eltávolítani.

A telepítés befejeztével automatikusan indítsa újra magát az installer, vagy manuálisan akarjuk mi.

A telepítő figyelmeztet, hogy amennyiben nem történne meg az automatikus install média eltávolítása, úgy nekünk kell másik boot device-t megadnunk, hogy ne induljon el előrről a telepítő a kérdésekkel feleslegesen.

Olvassuk el, és F2-vel fogadjuk el a License szerződést.

Válasszuk ki földrajzi fekvésünket.

Alap system locale kiválasztása.

További telepíthető csomagok megadási lehetősége, természetesen a CD/DVD médiánkon túl.

UFS vagy ZFS file rendszert kívánunk használni a rendszerünk számára.

Válasszuk ki, mely software csoportot kívánjuk feltenni. F4 billentyűvel egyesével is válogathatunk a csomagok között. Csak az tegye, aki tudja is, hogy mit csinál.

Adjuk meg mely disk(eket) használja a telepítő a rendszer filesystem elkészítésére.

Adjuk meg a ZFS pool nevét, a dataset nevét, a pool nagyságát MB-ban, plusz a SWAP, és DUMP-ra fenntartott területet MB-ban. Még külön lehetőségünk van a root és var filerendszerek külön datasetre való bontását.

Összegző képernyő jön, ahol mint eddig is F4-el lehetőségünk van megint mindent újra megadni, vagy F2-vel kezdődik most már a tényleges telepítés.

Szépen követhetjük a csíkon, hol jár a telepítés, illetve az aktuálisan telepítendő csomag neve is kiíródik. A Solaris időt nem mer saccolni, de teljesítménytől függően 1-2 óra alatt megvan minden.

A végén újraindul a gép, kijön a telepítő CD/DVD, és a telepített szűz rendszerünk fogad a következő grafikus bejelentkező képpel. A root felhasználónkkal be is léphetünk és kezdődhet a rendszerünk buherálása.

Sok sikert!

Persze voltak iPodok már akkor is amikor én a CD lejátszómat vettem, de ár-teljesítmény viszonyban nagyon nem érte meg. Később egyre inkább vágytam egy iPod után, végül mire elszántam volna magam, megjelent az iPhone. Amire természetesen azóta is nagyon vágynék, viszont az Apple és a mobilszolgáltatók árazása miatt továbbra se engedhetem meg magamnak.

Az iPhone miatt folyamatosan lebeszéltem magamat arról, hogy iPod-ot vegyek. Mert minek? Úgy is lesz iPhone-m, valamikor. Akkor pedig úgy is azon lesz minden zeném. Csak felesleges pénzkidobás.

Aztán a a Vaterán láttam Shuffle hirdetéseket. Belegondoltam, hogy egy kis apró, olcsó zenelejátszó, amit tudok gincsolni, mégis ötvözi a Apple minden partikáját milyen jó lenne nekem. Végül egy gigás, második generációs, ezüst iPod Shuffle lett a társam.

Bár tudtam hogy apróság, mégis élőben döbbentem rá, hogy milyen kicsi. Leginkább egy duci, nem olyan magas ruhacsipeszre hajaz. Ugyan úgy, mint kinézetében, úgy tudásban is minimál stílust képviseli. A rá töltött számokat képes a feltöltés sorrendjében, illetve shuffle (véletlenszerűen keverve) lejátszani.

A tudás számomra teljesen elégségesnek bizonyult, és ez a kicsi, csíptethető forma pedig nagyon praktikus. A kabátomra, vagy farmerom zsebére csíptetve könnyen hozzáférhető, és biztonságos.

Teljesen meg vagyok vele elégedve.

Annyi év után, egy nosztalgia oldalként megpróbáltam újraéleszteni, az anno népszerű oldalakat. Sajnos a ZionCity.hu domain nincs a birtokomban, így a meglévő xorp.hu alá módosítottam az eléréseket.

Először is a legelső stabil oldal elérhető itt: http://zioncity.xorp.hu/old

Később a statikus oldalt egy nagy project keretében, és persze sok segítséggel lecseréltem dinamikus tartalomra. Szét lettek választva a az egyes filmhez kötődő dolgok, és természetesen minden oldal külön design-t kapott: http://zioncity.xorp.hu

Bár az oldalak ütöttnek, kopottnak tűnnek, a mostani szinthez képest, és sajnos nem minden régi funkciót sikerült teljesen visszaállítani, de én a mai napig büszke vagyok ezen munkákra. Akinek van kedve nézegesse őket bátran. Talán a ZionCity közössége nincs már, mégis a régi emlékek élnek mindenkiben.

Kedves Munkakereső,

Multinacionális cégünk keres Solaris adminisztrátort.

Mit kell adminisztrálni?

Vas:

- SUN és Fujitsu serverek-et. Sokat, több százat. Többnyire Fujitsu PrimePower-ek és SUN Fire-ek. De van olyan nagy rendszerünk is mint a Sun Fire 25K.
- Direct Attached Storage BOX-ok. Többnyire JBOD és Sun StorEdge.
- VMWare alatt futó Solaris VM-ek.
- Decentralizált serverek esetén APC-s SNMP management kártyával rendelkező UPS-ek.

SW:

- Solaris 9/10.
- SVM, ZFS, VxVM
- Sun Cluster 3.1/3.2

Milyen egyéb tool-ok vannak amiket használunk:

- Monitorozunk, mert az jó Tivoli-val, és egyes ügyfeleknél HP OVO-val.
- Centralizálva installálgatunk Radia-val és HPSA (opsware)-val.
- Van szép teljesítmény monitorozás Omnivision-nel.
- Van saját fejlesztésű centralizált security scanner, ami kijelzi, ha valami gond van.
- Mentünk, hogy ne érjen minket meglepetés Veritas NetBackup-al/ Legato Networker-rel.

Mit kell tudnod?

- Angolul beszélni/irni. Nincs mese, itt angolul kell levelezni, más kolégákkal, alkalmazás üzemeltetőkkel. Nem jó ha nem érted mit akarnak, illetve nem tudod megértetni magad.
- Németül is merj magabiztosan is megszólalni vagy legalább vállald be, hogy céges nyelvórákon elsajátítod a szükséges tudást. Ugyanis ha server mellett álló techikussal kell beszélni előfordul, hogy ez csak németül fog menni.
- Kell, hogy legyen valamilyen Linux/Unix command line-os ismereted. Ha nem tudod hogy indíts el, hogy állíts le, illetve hogy managelj egy szervert akkor nem a mi emberünk vagy.
- Akarj tanulni és amit tudsz, akard megosztani a kollégákkal. Szájbarágós, screenshot-okkal ellátott nagyon jó saját készítésű dokumentációval rendelkezünk. Ezt tudni kell használni, illetve folyamatosan bővíteni.
- Szeresd a kihívásokat és problémákat. Itt lesz rendesen - sok szerver, sok rendszer, mindig rossz valamelyik.
- Türelem, kifejezőkészség, magyarázókészség. Ugye az ügyfelekkel, kollégákkal kell tudni bírni. Ha értik, ha nem értik amit mondasz akkor is.

Hogy kell dolgozni?

- Napi 8 óra, bejelentett, annyin bejelentett ami a tényleges béred. Meló 07:00-19:00-ig terjedő intervallumban.
- Amikor rád kerül a sor készenlét vállalása. Ami az, hogy kapsz egy notebook-ot, ülsz otthon, ha megszólal a telefon (Kritikus esetekben csak) akkor felveszed, megbeszéled mi a gond, bekapcsolod a céges notebook-ot, a céges mobilnettel, VPN-nel belépsz a céges hálózatban, és elkezdesz dolgozni. A készenlét és a készenlét alatti dolgozás persze extra pénz.
- Ami fontos az, hogy DEBRECEN-ben kell helyben lenni. Nagy szép irodába bejössz, itt ülsz 8 órát a klimatizált, csillogó villogó irodában a saját kis asztalodnál két monitorral. Számlázás, távmunka, ilyen dolgok kizárva. Szeretnénk minden nap látni téged.
- Ticketrendszert figyelünk. Vannak riasztások, vannak előre betervezett patchelések, struktúrális módosítások, bővítések, megsemmisítések.

Mit adunk ezért?

Versenyképes bér + juttatások (rugalmasan alakítható cafeteria)

Jelentkezz:

- Ha otthon folyton linux/unix rendszereket bügykölsz, érdekelnek, de nincs pénzed enterprise környezetre
- Ha olyan rendszerekkel akarsz dolgozni, ahol tenyleg újsagok címlapjara kerül ha szerelmi bánatodban lekapcsolod az egyik server-t.
- Ha tanulni akarsz, és a tanulás mellett még fizetést is kapsz.
- Ha profi Solaris adminisztrátor vagy és most úgy érzed újat tudsz nekünk mutatni.

Ne jelentkezz:

- Ha csak akarnád, de tudod hogy úgysem menne, és nem bírnád a rád nehezedő nyomást.
- Ha nem tudunk 15 bővített mondatot angolul/németül váltani.
- Ha minden második szavad az lenne, hogy “De ez Windozzal könnyebb”.

CV-ket ide várok: allas [kukac] xorp [pötty] hu. Ha van valami motivációs levél, vagy project leírásod amin dolgoztál, ötleted amin dolgoznál, és úgy érzed megfoghat minket, az is társítható. Olyanokra nem vagyunk kívancsiak mi a hobby, és hogy szeretsz zenét hallgatni.

--------------------------------------------------------------------------------

Kedves Munkakereső,

Multinacionális cégünk keres Windows adminisztrátort.

Mit kell adminisztrálni?

Vas:

- HP, IBM és Fujitsu servereket. Sokat, több ezret. Többnyire HP Proliant és Fujitsu Primergy-servereket. De vannak nagy Blade Centerek is.
- Direct Attached Storage BOX-ok. Többnyire JBOD. Viszont akad itt lehetőség HBA, SCSI RAID kártyák managelésére is.
- VMWare alatt futó legkülönfélébb Windows VM-ek.
- Decentralizált serverek esetén APC-s SNMP management kártyával rendelkező UPS-ek.
- RSB (Remote Service Board) konfigurálása, használata.

SW:

- Windows 2003 Server *, Windows 2008 Server *, Windows XP (Client)
- Windows Cluster
- Windows Administrator tools (Active Directory, DNS, DHCP …)
- Citrix XenApp
- VMware ESX host-ok

Milyen egyéb tool-ok vannak amiket használunk:

- Monitorozunk, mert az jó Tivoli-val és egyes ügyfeleknél HP OVO-val.
- Centralizálva installálgatunk Radia-val és HPSA (opsware)-vel.
- Van szép teljesítmény monitorozás Omnivisionnal.
- Van saját fejlesztésű centralizált security scanner, ami kijelzi, ha valami gond van.
- Mentünk, hogy ne érjen minket meglepetés Veritas NetBackup-al/ Legato Networkerrel.

Mit kell tudnod?

- Angolul vagy Németül beszélni/irni. Nincs mese, itt idegen nyelven kell levelezni más kollégákkal, alkalmazás üzemeltetőkkel. Nem jó ha nem érted mit akarnak, illetve nem tudod megértetni magad.
- Magabiztosan tudj telepíteni, és alap szolgáltatásokat beállítani Windows Server-eken.
- Akarj tanulni és amit tudsz, akard megosztani a kollégákkal. Szájbarágós, screenshotokkal ellátott nagyon jó saját készítésű dokumentációval rendelkezünk. Ezt tudni kell hasznalni, illetve folyamatosan bőviteni.
- Szeresd a kihivásokat es problémákat. Itt lesz rendesen - sok szerver, sok rendszer, mindig rossz valamelyik.
- Türelem, kifejezőkészség, magyarázókészség. Ugye az ügyfelekkel, kollégákkal kell tudni bírni. Ha értik, ha nem értik amit mondasz akkor is.
- Csoportban ugyan úgy ki tudd venni a részed, mint amikor saját feladatot kapsz.

Hogy kell dolgozni?

- Napi 8 óra, bejelentett, annyin bejelentett ami a tényleges béred. Meló 07:00-19:00-ig terjedő intervallumban.
- Amikor rád kerül a sor készenlét vállalása. Ami az, hogy kapsz egy notebookot, ülsz otthon, ha megszólal a telefon (Kritikus esetekben csak) akkor felveszed, megbeszéled mi a gond, bekapcsolod a céges notebookot, a céges mobilnettel, VPN-nel belépsz a céges hálózatban, és elkezdesz dolgozni. A készenlét és a készenlét alatti dolgozás persze extra pénz.
- Ami fontos, hogy DEBRECEN-be kell bejárnod dolgozni. Nagy szép irodába bejössz, itt ülsz 8 órát a klimatizált, csillogó villogó irodában a saját kis asztalodnál két monitorral. Számlázás, távmunka, ilyen dolgok kizárva. Szeretnénk minden nap látni téged.
- Ticketrendszert figyelünk. Vannak riasztások, vannak előre betervezett patchelések, struktúrális módosítások, bővítések, megsemmisítések.

Mit adunk ezért?

Versenyképes bér + juttatások (rugalmasan alakítható cafeteria)

Jelentkezz:

- Ha otthon folyton Windows rendszereket bügykölsz, érdekelnek, viszont nincs pénzed enterprise környezetre.
- Ha olyan rendszerekkel akarsz dolgozni, ahol tényleg újsagok címlapjára kerül, ha szerelmi bánatodban lekapcsolod az egyik servert.
- Ha tanulni akarsz, és a tanulas mellett még fizetést is kapsz.
- Ha profi Windows adminisztrátor vagy és most úgy érzed, meg akarod nekünk mutatni.

Ne jelentkezz:
- Ha csak akarnád, de tudod hogy úgysem menne, és nem bírnád a rád nehezedő nyomást.
- Ha nem tudunk 15 bővített mondatot angolul/németül váltani.
- Ha még nem volt dolgod Windows Server-rel soha.
- Ha nem tudod, mit takarnak olyan fogalmak mint Cluster, Raid, Virtualizáció.
- Ha nem tudod mi a különbség egy Server és egy otthoni számítógép között
- Ha pár napos külföldi kiküldetés számodra elfogathatatlan

CV-ket ide várok: allas [kukac] xorp [pötty] hu. Ha van valami motivációs levél, vagy project leírásod amin dolgoztál, ötleted amin dolgoznál, és úgy érzed megfoghat minket, az is társítható. Olyanokra nem vagyunk kívancsiak mi a hobby, és hogy szeretsz zenét hallgatni.

Scrollozás fel-le, és Home-End gombok

Key            Escape Sequence
End              \033[4~
Home	         \033[1~
Page-Down	 \033[6~
Page-Up          \033[5~
F12 (Insert)     \033[2~

Ezek után a definíciók után már a megszokott PC-s világ billentyűivel vezérelhetjük teljes mértékben a távoli terminálon keresztüli gépeket.

Az én első Apple egerem egy bluetooth-os (egygombos) volt. Akkoriban a teljes marok ívét követő és csuklóval való kattintásra esküdtek a fanatikusok. Meg kell hogy valljam volt is benne valami. Persze akkoriban még a Mac Os X sem volt annyira a Windows-ból megszokott jobb gombos extra opciókra kihegyezve. Mégis ha szükség volt erre a jobb kattintásra, a CTRL gomb lenyomásával és az egygombos egér kattintásával lehetett előcsalogatni.

Aztán, ahogy egyre inkább kezdett populárisabb lenni a rendszer, úgy egyre inkább szükség volt a jobb gomb adta lehetőségekre. Azt pedig minden Apple fanatikusnak be kell vallania, hogy idegesítő a jobb kattintáshoz a másik kezünkkel még folyton a CTRL gombot is nyomogatnunk. Így született meg a Mighty Mouse. A magyar fordításban rendre "Egerek Egere" néven futó termék továbbra is egygombos egér maradt, viszont felületén érintésérzékeny technológiát fejlesztettek ki, ami meg tudta különböztetni, hogy jobb vagy bal ujjunkkal ingereljük a játékszert. Ha már pedig extra "kattintásokat" tettek lehetővé az oldalsó, tartó ujjainkra is kifejlesztettek nyomható gombokat, alap esetben az exposé meghívásához. Mégis a legnagyobb újdonság, és később a Mighty meghatározó jellegzetessége a felületén megtalálható 360 fokban scrollozásra képes kis görgő volt. Ez által lehetőségünk volt minden extra plugin, illetve felesleges gomb nyomogatás nélkül görgetni a hosszabb dokumentumokat, weboldalakat és nem csak le-fel, hanem balra-jobbra, vagy bármilyen szögben. Sajnos ennek a kis görgőnek a koszolódása miatt érte a legtöbb kritika ezt a terméket, és talán ez volt az oka hogy sokan alternatív egerekkel kísérletezgettek. Az én esetemben hosszú éveket szolgált ki a Mighty Mouse vezetékes és vezeték nélküli kivitele egyaránt.

Majd ahogy már írtam, jött a Magic Mouse, ami teljes felületén, több típusú gesztusfelismeréssel rendelkezik, és elvileg nincs koszolódó, meghibásodó alkatrésze, ami miatt kritika érheti. A fejlődés útvonalát is mutatja az is, hogy a Magic Mouse már csak és kizárólag vezeték nélküli, Bluetooth verzióban elérhető.

Itt tartunk tehát most. A szépség, desig megmarad. Az egygombos, csuklós kattintás lehetősége továbbra is fennáll, viszont a vezérlés funkciója bővül és új igényeket szül. Az Apple volt az, aki magát az egeret, mint perifériát a Xerox laboratóriumából a világ számára elérhetővé tette, a kérdés az tehát hogy mikor jár le az egér mint tradicionális beviteli, kurzormozgató eszköz ideje? Az Apple fogja elhozni az "új szemléletet"?

Én kíváncsian várom, hogy azt is megvehessem és betehesse a gyűjteményembe. Sajnos nagy igazság, hogy a felsorolt egerek szinte teljesen értéktelennek mondhatóak az új generáció megjelenésével, hisz kinek kell egygombos egér ha van már olyan amin lehet jobb kattintani? Illetve kinek kell az elkoszolódó Mighty ha van gesztusérzékelőd Magic Mouse? Megválni így számomra nincs értelme tőlük, a mai napig működik mind, a legújabb Mac Os X-el, és bármelyik Bluetoothot tudó Apple géppel.

Az általam készített összes kép megtekinthető itt.

Sajnos a Mouse Wizard fizetős, cserébe viszont a csippentéses zoomolást, a három és négyujjas gesztusokat is megkapjuk. Ezekhez a Magic Mouse esetében megszokott felülethez kísértetiesen hasonló beállító képernyőn kell kiválasztanunk a megfelelő opciókat. Gyakorlatilag minden fontos dologhoz tudunk ezáltal gesztust párosítani, dashboard megnyitása, space és expose kezelése, vagy akár a gép elaltatása.

A hivatalos oldal elérhető itt.

Semmi baj, hagytam a német kollégámnak pénzt, ha megy haza Darmstadt-ban, vegyen már nekem egyet, mert ott vagy Frankfurtban biztosan hamarabb talál, mint én Debrecenben. Persze a sors rám cáfolt, ugyanis Harry barátom egész februárig nem kapott egeret. Én viszont türelmesen vártam és vártam, míg nem a héten meghozta nekem Gábor Németországból. (Persze már itthon is kaphattam volna, de ha már ennyi embert megmozgattam, akkor pofátlanság lett volna lefújni az egészet).

Sajnos Harry nem tudta, hogy én gyűjtöm az Apple "dísz" dobozokat, így egy egyszerű barna kartonba küldte el nekem, mondván egyszerűbb úgy a szállítása, ha nem tudják mi van benne.

Az egér merérkezett, és teljes mértékben meg vagyok elégedve. Azt kaptam amit vártam. Az Apple, mint mindig most is gyönyörű terméket készített. A lapos egér eleinte nem állt úgy kézre mint domborúbb társai, viszont pillanatok alatt meg lehetett szokni. Az almás cég tanult a Mighty Mouse-nál elkövetett hibájából, és az állandóan koszolódó görgőt elfelejtette, cserébe az iPhone-nál bevált moulti touch, gesztusérzékeny felülettel ruházta fel legújabb egerét.

Bár még rövid ideje van a piacon ez az új almás periféria, de talán eddig nem lehetett róla rosszat hallani, így bízom benne végre jöhet megint az az életérzés amiért én kifejezetten szeretem a Apple termékeit. Megveszem, bekapcsolom, megy, és működik gond nélkül.

Mint eddig mindig a System Preferences automatikusan felismeri az egerünket, és a megfelelő speciális nézetet ajánlja fel az egér kalibrálásához. A megszokott sebesség állításokon túl beállíthatjuk milyen gesztusokat akarunk pontosan, hogy a Magic Mouse értelmezzen.

Összeségében nagy motiváló erejének érzem, hogy az almás cég ezzel a most már csak vezeték nélküli kivitelű egerével és billentyűzetével társítja gépeit. Remélem más is annyira elégedett ezzel mint én.

A hivatalos oldal és további információk elérhetőek itt.

Kimenetként tisztán szinuszos jelet generál, és ugyan úgy rá tud táplálni kisebb feszültség esetén, mint ahogy védeni tud a nagyobb feszültségektől, ezzel óvva a rajta csüngő fogyasztókat. A szünetmentes elején lévő néhány led jelzi ki az aktuális állapotot. A bal szélső csík a terhelésről ad információt, míg a jobb szélső az akkumulátorok aktuális állapotát mutatja. Kettő funkció gomb kapott helyet a berendezésen. Az egyik (kisebb) a kikapcsoló gomb, amivel mind a szünetmentes tápot kikapcsoljuk, mind megszüntetjük a rajta lévő fogyasztók táplálását. (Sajnos nem kapcsol át ilyenkor bypass üzemmódra, és kézzel se kapcsolható át). Míg a másik (nagyobb) a bekapcsoló gomb. Ennek a gombnak pluszban még a funkciója az is, hogyha üzemállapotban van a UPS, akkor egy selftestet hajthatunk a megnyomásával végre a szünetmentes tápunkon.

SNMP/Web management

Persze az egész onnantól izgalmas, hogy tudjuk távolról is irányítani, illetve ellenőrizni a UPS állapotát. Ehhez kell pedig egy opcionálisan megvásárolható management kártya. A UPS ezen kártya segítségével számtalan extra funkcióra tesz szert. Természetesen, hogy ezen funkciókat el is érjük szükségünk lesz a kártyán található hálózati portot csatlakoztatni a hálózatunkhoz.

Amint ez megvan mint webes mint telnettel menüs környezetben elérhető lesz a UPS. Én most inkább a webes felületet fogom kivesézni, ugyan ezek a funkciók a telnes-es felületen is elérhetőek.

- Lehetőségünk van az aktuális adatok lekérésére, mint töltöttség, aktuális terhelés, várható maximimális kiszolgálási idő szükség esetén.
- Megnézhetjük a múltban történt eseménynaplókat.
- Lehetőségünk van tesztek futtatására, illetve ezen tesztek időzítésére
- Beállíthatunk email-es riasztást abban az esetben, ha bármilyen esemény történne.
- SNMP beállításokat végezhetünk.

PowerChute (Network Shutdown)

Miután hálózaton keresztül kommunikálni tud most már a UPS, így van értelme olyan software megoldásokat is kezelni, ahol egynél több géppel kapcsolatban tud a UPS adatokat cserélni. A PowerChute az APC saját softwares megoldása a Web/SNMP kártyák kezelésére. A UPS manager felületén be lehet állítani a a PowerChute által használni kívánt portot, és a kliensek IP címét.

Amennyiben ezt megtettük a gépeinkre szükséges telepíteni a PowerChute Network Shutdown kliens programot, ami szinte minden operációs rendszerre ingyenesen elérhető. Ez a megfelelő porton várni fogja UPS riasztását. Ha a UPS elér arra a kritikus szintre, ahol már nem biztos, hogy képes lesz még sokáig biztosítani az áramháztartást kiesés esetén, úgy generál egy jelet a gépek számára, hogy azok kezdjék meg az automatikus, és rendeltetészerű leállást, ezzel védve adatainkat.

Bár funkció szempontjából nincs értelme egy node-s cluster-ről beszélni, mégis előfordulnak. Az egy node-s cluster esetén inkább beszélhetünk arról, hogy a rendszer már fel van készítve a lehetőségre, hogy másik node-al bővítsük leállás nélkül. Ugyanis ha egy (sima) single system számára nem előkészített rendszerből akarunk cluster tagot varázsolni, ott leállással, és szolgáltatáskieséssel kell számolnunk. Míg ha már kezdet kezdetén clusterként indult a gép, gond nélkül, online tehetünk új node-t. Így előre látó és fejlődő rendszerek esetében már egy node esetén is cluster kerül kialakításra.

Cluster Topológiák

Tehát egy cluster szolgáltatással bíró rendszerben kettő vagy több node-ból álló rendszert kell építenünk. Ezt több féle képen is megtehetjük:

• Clustered pairs
• Pair+N
• N+1 (star)
• N*N (scalable)

Részletes bemutatás olvasható ezekről itt.

A legtöbb üzleti rendszerben a teljes redundancia miatt a következő cluster topológia használatos, és a továbbiakban én is ezt fogom hivatkozni.

A Sun cluster filozófiája azt az elvet követi, hogy minden, tényleg minden eszközből kettő legyen, illetve teljesen megkerülhető legyen azon a szinten egy meghibásodás. Ezért a Sun Cluster topológiája megköveteli a dupla tükrözött storage meglétét, illetve ezt kiválthatjuk azzal, ha egy storage-t használunk, viszont azt multipathing-al (több független vonalon keresztül is kommunkálnak az adott elemek) látjuk el. Ezen túl legalább két független hálózati csatlakozásnak kell lenni node-k között. Ezen kapcsolatok fognak heartbeat-ként funkcionálni. A node-k ezen keresztül fognak egymás között kommunikálni, a másik státuszát ellenőrizni, és cluster számára belső információként szolgáló adatokat cserélgetni. Ez a vonal amennyiben nem dedikált, úgy lehetőség van titkosításra is, ezen interconnect vonalak esetében.

Ezen túl szükséges még, hogy a clusterek a külső hálózat fele is nyitottak legyenek. Ez bár nem megkövetelt feltétlenül, de erősen ajánlott, hogy külső kapcsolatból node-nként párba legyenek szervezve a külső vonalakat biztosító hálózati interface-k. Ezeket úgynevezet IPMP groupoknak nevezzük, de erre majd még később vissza fogunk térni.

Rendszerkövetelmény és telepítés

Először is nézzük milyen rendszerekre telepíthetjük a cikk írásakor legfrissebben elérhető Sun Cluster 3.2-es cluster software-t:

Solaris OS verzió (minden node-nak ugyan azzal a verzióval kell, hogy rendelkezzen):

• Solaris 9 OS 8/05 Update 8 (SPARC)
• Solaris 10 OS 11/06 (update 3) vagy későbbi (SPARC és x86)

Veritas Volume Manager verzió:

• Veritas Volume Manager 4.1 (Sparc és x86)
• Veritas Volume Manager 5.0 (Sparc)

Solaris Volume Manager verzió:

• Az alap Solaris 9 vagy 10 rendszer részét képező bármelyik SVM

Mag a Cluster software külön érhető el, és külön telepítendő. Attól viszont, hogy külön programként van jelen, telepítés után nagyon is kernel szinten fog beépülni a rendszerünkbe. Ahonnan azután már nem nagyon lehet külön eltávolítani.

Maga az installáció elég interaktív, egyértelmű kérdésekre kell a megfelelő válaszokat kiválasztani egy menüben. Lehetőségünk van már az elején több node-s cluster-t installálni egyszerre, illetve először csak egy node-sat telepíteni, és utána a többi node-t hozzáadni később. Mivel ezt a technikai leírások megfelelőképp bemutatják, én bele se mennék, csak hosszadalmas lenne.

Did device, Global Filesystem

Már az installáció közben is fel fog merülni néhány új kifejezés, amit a Cluster működése maga vezet be. Mivel több különálló rendszer saját elnevezéseket használ, így a cluster-nek ezt valahogy egységesítenie kell. Főleg a storage device nevek esetében fontos ez. Ez a központosított név rendszer a Did Device. Egy Did Device egy clusterben egyértelműen azonosít egy node-n lévő disk-et. Amennyiben ugyan az a disk (közös storage) több gépről is elérhető, és értelem szerűen lokálisan más más nevük van, nehezen lehetne ezt a cluster-rel lekezelni, illetve ez a kesze-kusza feladat is az adminisztrátorra várna. Mivel viszont van DID device szolgáltatásunk ez a sok lokális disk neve helyett egy-egy DID device fogja ezen elemeket képviselni a cluster-ban, és elég azt hivatkoznunk, a cluster majd tudni fogja hogy jusson el hozzá. Fontos megjegyezni hogy DID device név minden, tehát lokális diskek-hez is létre fog jönni.

Amennyiben már a Did Device-ok révén tudunk azonosítani cluster-ben disk-eket, már csak filerendszereket kell tudnunk kezelni cluster-ben. Ennek a problémának a megoldására született meg a global filesystem. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy bizonyos filerendszer a cluster minden egyes tagjára felmountolódik, egy azon időben. Természetesen nem arra kell gondolni, hogy minden node saját maga direkt mód fér hozzá a diskhez, és maga mountolja fel a filesystem-et. Ezt érzékeljük, de a cluster csal nekünk. Minden egyes esetben egy kitüntet tagja a cluster-nek férhet hozzá direkt mód a diskekhez és a filerendszerhez. Minden más node ezt a kitüntetett node-t fogja használni egy proxy-ként, átjátszóként. Tehát a többi node-on úgy fog tűnni, mintha a global filerendszert ő közvetlenül érné el, persze az igazság az, hogy a kitüntet node szolgálja ki az I/O műveleteket.

IPMP group

Már volt szó a network multipathingról. Ez gyakorlatilag nem szól másról, mint hogy egy virtuális csoportba (IP MultiPathing Groupba) teszünk bele fizikai eszközöket. Így amennyiben az egyik vonallal, vagy interface-el valami hiba történik a másik még mindig tud szolgáltatni, kiszolgálni a definiált IP-t. A következő példák azt fogják bemutatni, hogy milyen lehetőség van IPMP group-okat szervezni:

Active-Active
Két Interface

/etc/hostname.ce0
192.168.10.10 netmask + broadcast + group ipmp0 up

/etc/hostname.ce1
group ipmp0 up

# ifconfig -a
ce0: flags=1000843 mtu 1500 index 4
     inet 192.168.10.10 netmask ffffff00 broadcast 192.168.10.255
     groupname ipmp0
     ether 0:3:ba:93:90:fc
ce1: flags=1000843 mtu 1500 index 5
     inet 0.0.0.0 netmask ff000000 broadcast 0.255.255.255
     groupname ipmp0
     ether 0:3:ba:93:91:35

Két Interface + alias

/etc/hostname.ce0
192.168.10.10 netmask + broadcast + group ipmp0 up \
addif 192.168.10.11 netmask + broadcast + up

/etc/hostname.ce1
group ipmp0 up

# ifconfig -a
ce0: flags=1000843 mtu 1500 index 4
     inet 192.168.10.10 netmask ffffff00 broadcast 192.168.10.255
     groupname ipmp0
     ether 0:3:ba:93:90:fc
ce0:1: flags=1000843 mtu 1500 index 4
     inet 192.168.10.11 netmask ffffff00 broadcast 192.168.10.255
ce1: flags=1000843 mtu 1500 index 5
     inet 0.0.0.0 netmask ff000000 broadcast 0.255.255.255
     groupname ipmp0
     ether 0:3:ba:93:91:35

Három Interface

/etc/hostname.ce0
192.168.10.10 netmask + broadcast + group ipmp0 up

/etc/hostname.ce1
group ipmp0 up

/etc/hostname.bge1
group ipmp0 up

# ifconfig -a
bge1: flags=1000843 mtu 1500 index 3
     inet 0.0.0.0 netmask ff000000 broadcast 0.255.255.255
     groupname ipmp0
     ether 0:9:3d:11:91:1b
ce0: flags=1000843 mtu 1500 index 4
     inet 192.168.10.10 netmask ffffff00 broadcast 192.168.10.255
     groupname ipmp0
     ether 0:3:ba:93:90:fc
ce1: flags=1000843 mtu 1500 index 5
     inet 0.0.0.0 netmask ff000000 broadcast 0.255.255.255
     groupname ipmp0
     ether 0:3:ba:93:91:35

Active-Standby
Két interface

/etc/hostname.ce0
192.168.10.10 netmask + broadcast + group ipmp0 up

/etc/hostname.ce1
group ipmp0 standby up

# ifconfig -a
ce0: flags=1000843 mtu 1500 index 4
     inet 192.168.10.10 netmask ffffff00 broadcast 192.168.10.255
     groupname ipmp0
     ether 0:3:ba:93:90:fc
ce0:1: flags=1000843 mtu 1500 index 4
     inet 0.0.0.0 netmask ff000000 broadcast 0.255.255.255
ce1: flags=69000842 mtu 0 index 5
     inet 0.0.0.0 netmask 0
     groupname ipmp0
     ether 0:3:ba:93:91:35

Két Interface + alias

/etc/hostname.ce0
192.168.10.10 netmask + broadcast + group ipmp0 up \
addif 192.168.10.11 netmask + broadcast + up

/etc/hostname.ce1
group ipmp0 standby up

# ifconfig -a
ce0: flags=1000843 mtu 1500 index 4
     inet 192.168.10.10 netmask ffffff00 broadcast 192.168.10.255
     groupname ipmp0
     ether 0:3:ba:93:90:fc
ce0:1: flags=1000843 mtu 1500 index 4
     inet 192.168.10.11 netmask ffffff00 broadcast 192.168.10.255
ce0:2: flags=1000843 mtu 1500 index 4
     inet 0.0.0.0 netmask ff000000 broadcast 0.255.255.255
ce1: flags=69000842 mtu 0 index 5
     inet 0.0.0.0 netmask 0
     groupname ipmp0
     ether 0:3:ba:93:91:35

Mi az a quorum és mi a szerepe?

Már tudjuk biztosítani a szükséges topológiát a cluster-hez. Viszont meg kell ismerkednünk egy új fogalommal a quorummal. Alap esetben ugye a node-k, az interconnect hálózati kapcsolatukon szereznek egymás állapotáról tudomást. Amennyiben ez a kapcsolat megszakad, és az egyik node nem szerez tudomást a másik node állapotáról, akkor el kell gondolkodnia az elsőnek, most vajon mi történhetett, és mit kellene neki tennie.

• Első lehetőségként a cluster másik tagja, aki működteti a szükséges szolgáltatást, az meghalt. Nem elérhető, lefagyott, stb. Ez esetben át kellene venni a feladatkörét, és minél hamarabb szolgáltatni kellene a megfelelő alkalmazást.
• Második lehetőségként pedig csak hiba történt a két node közötti kapcsolatban, viszont ez nem érintette az szolgáltató node működését, így ha a másik is megpróbálná a szolgáltatást aktivizálni, abban az esetben csak a meglévő működést veszélyeztetné.

Az ilyen vitás helyzetek eldöntésére van a Quorum. A Quorum tradicionálisan egy (vagy több) disket jelent. Olyan közös storage disk-eket, amiket minden node lát direkt mód. Ezen diskekre a cluster node-k képesek egy SCSI reservation kulcsot ráírni. Tehát ezt a disk kapcsolatot, és speciális SCSI technológia által nyújtott lehetőséget használja fel a Sun Cluster annak jelzésére, hogy ő van és működik. A fent bemutatott helyzet esetében, amikor minden interconnect kapcsolat megszakad, a node ilyenkor a quorum-hoz tud fordulni, és meg nézni, hogy rajta vajon milyen kulcsok érhetőek el. Amennyiben csak a saját kulcsát találja, abban az esetben biztos lehet benne, hogy a másik gép nem működik, és elindíthatja a szolgáltatást nyugodt szívvel.

Quorum Server

A technológia fejlődésével, és a nagy távolságok (GeoCluster) megjelenésével a SCSI reservation használata elavulttá vállt. Így a Quorum szolgáltatást is egy külön dedikált hálózati szervizként módosították. Ezáltal egy központi server (vagy serverek, mert több Quorum is használható) hálózati alapon adva hírt, egy független forrásból. Természetesen a Sun Cluster 3.2-ben mind a SCSI reservation mind a Quorum Server alapú quorum támogatott. Akár egyszerre használhatunk belőle többet is.

Cluster Amnézia

Nézzük a következő helyzetet. Van két clusteres node. Mind a kettő működik, és leállítjuk az egyiket, normálisan, ahogy kell. Majd leállítjuk a másodikat. Így egyik cluster node se működik. Semmi gond, elindítjuk az elsőt. Mit fogunk tapasztalni? Azt, hogy ez az első node, ez csak áll és vár a másikra. Miért?

A vázolt szimptóma a Cluster Amnézia. Ugyanis, az először leállított node van annyira okos, hogy feltételezi azt, hogy a leállítása után a fenmaradó node cluster beállításai, adatai, akármi változott. Ergó ez az első node nem friss adatokat tartalmaz. Ezért nem indul el, amíg le nem tudja megát szinkronizálni azzal a node-al, amit ő uptodate-nek tart. Ez pedig a másik node. Tehát magas rendelkezésre állás ide, vagy oda, lehet nekünk egy clusterünk, ami szerencsétlen mód áll és vár a másikra.

Disk Group

Az egész Cluster működés szíve a központi adattárolás, ami függetleníthető a node-któl. Ezt a közös storage használatot természetesen logikai, volume szinten is le kell tudnunk kezelni.

A Sun Cluster számára egy tárolási csoport egységet, ami az egyik illetve a másik node-hoz tartozhat a Disk Group jelenti. Sun Cluster által két támogatott mód van egy Disk Group létrehozására:

- SVM Metaset készítés
- VxVM Disk Group készítés

Mindkét technikáról már külön külön írtam, így nem térek ki újra rá.

Resource Group, Resource, Resource type

Ha van már működő topológiánk, Sun Clusterrel, és létezik rajta egy Disk Group is akkor minden feltétel rendelkezésre áll, hogy végre a lényegre térjünk, arra hogy hogyan is fogunk mi a cluster által szolgáltatni. Ezen szolgáltatásokat, legyen az egy apache, nfs server, egy-egy resource group fogja reprezentálni a cluster számára. A resource group, ahogy a neve is elárulja resource csoport. A resource group testesíti meg magát a működő szolgáltatást, míg a benne lévő resource-k, a szolgáltatáshoz szükséges építő elemeket.

Vegyünk egy egyszerű példát. NFS server-t akarunk a clusterünkkel üzemeltetni. Tehát kell nekünk egy nfs-rg nevű resource group. Viszont mi is kell pontosan, ahhoz, hogy mi nfs server szolgáltatást nyújtsunk?

- egy IP, amin a szolgáltatás elérhető lesz
- egy filesystem amin egyrészt tároljuk az NFS server configurációs álományát, másrészt az NFS server által megosztott állományokat
- maga az a process ami az NFS szolgáltatásért lesz felelős

Ez a három feladat fog nekünk kelleni, tehát három resource-ra van szükségünk. Egy, ami az IP címünket intézi a cluster számára; egy, ami a megfelelő filesystemet teszi az adatokkal elérhetővé számunkra és egy ami, elindítja az nfs server processt, tehát a konkrét alkalmazást.

A számunkra szükséges resource-kat származtatnuk kell, úgynevezett resource type-okból.
A legáltalánosabb két resource type:

• SUNW.HaStoragePlus - a tárterületekért felelős resource type
• SUNW.LogicalHost - a megfelelő IP cím biztosításáért felelős resource type

Természetesen ezen túl rengeteg egyedi és más alkalmazás specifikus resource type van. A példánkhoz ugye még szükséges egy nfs resource type is. Amennyiben még nem ismeri a rendszerünk a használni kívánt resource type-okat regisztrálnunk kell.

# clresourcetype list -v
Resource Type         Node List
-------------         ---------
SUNW.LogicalHostname  all
SUNW.SharedAddress    all
SUNW.apache           phys-schost-1,phys-schost-2,phys-schost-3
# clresourcetype register nfs:3.1
# clresourcetype list
SUNW.LogicalHostname
SUNW.SharedAddress
SUNW.nfs
SUNW.apache

Ahhoz, hogy a mi általunk kitalált feladatra specifikált nfs resource-kat hozhassuk létre, a következő lépésekkel kell a resource type-okból tényleges resource-t létrehoznunk.

Először is a resource group-ot magát kell létrehoznunk, hisz a resource-kat már ehhez kell definiálnunk.

# clrdg create -p Pathprefix=/global/nfs/admin nfs-rg

A pathprefixnél azt adtuk meg, hogy a resource group hol keresse az adminisztrációs állományait

Most hogy van már resource group-unk, már jöhetnek bele a resource-k. Kezdjük a LogicalHost-al:

# clrslh create -g nfs-rg nfs-ipje

Az NFS-IPJE helyére azt a hostnevet kell megadnunk, amit a /etc/hosts file-ban a használni kívánt IP cím mellé megadtunk.
Most jöhet a HaStoragePlus resource:

# clrs create -t HAStoragePlus -g nfs-rg -p AffinityOn=true -p FilesystemMountPoints=/global/nfs nfs-stor

Most létrehoztunk egy nfs-stor nevű resource-t, ami a megadott mountpointért lesz felelős. Jöhet maga az nfs resource:

# clrs create -t nfs -g nfs-rg -p Resource_dependencies=nfs-stor nfs-res

Tehát az nfs resource type-ból származtatunk egy nfs-res nevű resource-t, ami viszont függeni fog az nfs-stor resource-től. Magyarán ha az nem indult el, ez meg se fog próbálni. Ha nincs tárhely szolgáltatni, ne is akarjunk szolgáltatni.
Mostmár csak egy dolgunk van az egész resource group elindításával az összes resource-t aktivizálni.

# clrg online -M nfs-rg

Resource Group vezérlése

Tehát létrehoztunk egy resource groupot, ami egy szolgáltatásért felel és resourcekből áll, ami a szolgáltatáshoz szükséges tényleges funkciókat jelenti. Nézzük tehát milyen állapotban lehet egy resource group és resource.

A fenti ábra jól mutatja azokat a parancsokat és állapotokat amiket elő lehet idézni. Nagyon fontos, hogy ugyan úgy mint az SMF service-k esetén a a resource-k esetén is van állapot ellenőrzés. Minden resource-hoz egy self test rész is tartozik, ami figyeli a resource állapotát. Amennyiben meghibásodás történik, abban az esetben a definíció szerint jár el.

Resource Group típusok

Failover Resource Group
A Failover ahogy a nevéből is következtethető a resource group-ot egy node-n futtatja egy időben. Amennyiben bármilyen hiba hatására ezen a node-n meghibásodás történik, a resource group megpróbál elindulni egy másik szabad node-n. A definiált resource típusok közül mind tud failover típusként működni.

Scalable Resource Group
A Failover-től eltérően a Scalable Resource groupok, egyszerre több node-n futnak. Mindegyik párhuzamosan nyújta a szolgáltatást. Természetesen skálázható esetben is kell lennie egy kitüntett node-nak, ami fogadja a szolgáltatás felé irányuló kéréseket, viszont a válasz már egy másik node fogja küldeni. Scalable resource group-ok esetében csak speciális resource typok használhatóak. Olyanok amik fel lettek készítve, illetve az alkalmazás jellege miatt egyáltalán lehetséges ez a fajta, "valaki kapja a kérést, de valaki más szolgálja ki" paradigma.

Sun Cluster 3.1 és 3.2 vezérlő utasítások

CLUSTER GROUP Parancsok

DEVICE GROUP Parancsok

RESOURCE Parancsok

RESOURCE GROUP Parancsok

Így jött az ötlet, hogy nekem jó lenne állandó információ a kinti, lenti, fenti hőmérsékletről. Persze keresgélésem első találatai a több százezres, komoly ipari meteorológiai állomásokat hoztak ki. Ezek villannak be alapból mindenkinek ha meghallja ezt a kifejezést. Persze mint annyi minden más területen is megjelentek az otthoni eszközök, tömeggyártásban.

Én ezt tudtam, és szorgosan keresgéltem tovább a megfelelő után. A következő elvárásaim voltak:

- Szép, formatervezett, kompakt kijelző
- A kijelző mint egyik belső szenzor is funkcionáljon
- Legyen vagy opcionálisan vásárolható legyen hozzá még belső mérő pont
- Legyen kültéri mérőpont
- Normális ár

Rengeteg giccsesebbnél giccsesebb termék létezik amúgy ebben a kategóriában. Színes kijelzős, olyan ami falra vetíti a mért értékeket, animált elemeket mutat a kijelzőn, és folytathatnám a sort. Végül mondanom sem kell, hogy sikerült ráakadnom a számomra megfelelőnek ítélt eszközre.

Oregon Scientific RMR500

Alapból a csomagban egy kültéri mérő pontot (THGN132N), illetve egy beltéri mérőpontot (THGR122N) találunk. Természetesen a kijelző maga is egy mérési pontként üzemel, és opcionálisan még két másik beltéri mérőponttal bővíthető a továbbiakban. Mint a kijelző mint a mérőpontok elemmel (vagy újratölthető akkumulátorral) működnek.

A mérőpontok az adott hőmérsékletet és páratartalmat küldik a kijelzőnek vezetéknélüli átvitellel. Ezen felül a mérőpontok figyelmeztetnek, ha bennük az elem kezd lemerülni. Ilyenkor a kijelzőn a megfelelő részben egy fekete villogó jelet láthatunk. Ilyenkor érdemes kicserélni az elemet.

Utolsó különlegességként, még annyit, hogy a dátumot és időt automatikusan rádiós jelekről szinkronizálja be, így ezzel se kell bajlódni. Akinek szüksége lehet ilyesmire annak ez az eszköz szerintem jó vétel lehet.

A hivatalos oldal megtalálható itt.

A második probléma az volt, hogy ezt napról napra vezetni kellett volna. Ami számomra megint csak nem ment. Nem emlékeztem, nem volt kedvem, ha pedig egy ilyen nincs vezetve normálisan, akkor nincs is értelme.

Mit tud az iFinance?

Először is nézzük meg a kezelőfelületet. A bal oldali menü részen kiválasztott elemet jeleníti meg a jobb oldali nagyobb rész. A bal oldalon a következő dolgokhoz lehet elemeket felvinni:

- Funds (tőke csoportok): ide vezethetjük fel milyen tőke forrásaink vannak. Nálam itt szerepel a készpénz. bankszámla, és kajajegy.
- Stocks (tőzse): Ide tudjuk felvenni tőzsdei figyeléseket, illetve felvezetni milyen részvényből mennyi van. Bár én nem tőzsdézek, de érdekes figyelni az árfolyamokat.
- Budgets (Büdzsék): Ide lehetne nevesíteni és limittel ellátni bizonyos kiadásokat. Én ezt nem használom mint írtam, de a lehetőség meg van rá.
- Diagrams (Kimutatások): Ide lehet gyűjteni azokat a vizuális kimutatásokat, amit az adatokból ki lehet nyerni.

Mielőtt belemennék az aprólékosabb bemutatásba ki kell hangsúlyoznom azt az lehetőségetm ami miatt én ezt a programot választottam. Tud CSV-ből (és még egyéb file formátumból) adatokat importálni. Ami részemről pedig egy működő/tesztelt dolog, hogy az OTP netbankjából kiexportált csv tranziciós adatokat egy az egybe meg tudja enni.

Persze a dokumentumhoz meg kell mondani a megfelelő karakter kódolást (MacRoman), és hogy melyik oszlopot, mint milyen típusú adat használja fel, de tökéletesen működik. Bízom benne más bankok NetBankján is kiexportálhatóak a tranzakciók.

Ha valaki hasonlóképp mint én többnyire bankkártyás fizetést preferálja, illetve használja a távszámla vagy díjnet szolgáltatásait, akkor többnyire a főbb pénzmozgásai dokumentálva vannak. Így hónapról hónapra akár tömbösítve feldolgoztatható a programmal. Természetesen a készpénzes tranzakciókat most is manuálisan kell beleírogatnunk, de erre majd még visszatérek, a mobilitás résznél.

Amint vannak feldolgozható adataink, már is van lehetőségünk csoportosításra. Minden egyes felvitt kiadás, vagy bevételhez rendelhetünk egy kategóriát (illetve lehetőségünk van az automatikus kategorizálásra, de magyar szavak esetében nem lesz túl sikeres). Kategóriákat kedvünkre készíthetünk, vagy akár skatulyázhatjuk őket és mindhez egy színt is rendelhetünk. A szín majd a kimutatásoknál lesz fontos.

Külön érdekesség, hogy egy kiadási-vagy bevételi egyszeri elemen belül is adhatunk alelemeket. Teszem azt én bevásárláskor néha fel szoktam vezetni, hogy ennyi összeg volt élelmiszer, ennyi szórakozás, ennyi lakáshoz való tétel.

Amennyiben megvannak a kiadások-bevételek, és még kategóriába is soroltuk őket, akkor már is nézegethetjük a riportokat.

Kimutatások

Alapból kapunk két-két kimutatást. Az egyik páros havi szinten, a másik éves szinten mutatja kategóriák szerint csoportosítva a kiadásainkat, illetve bevételünket. Természetesen akármennyi új kimutatást is létrehozhatunk, és a bal oldali menünél tetszés szerint csoportosíthatjuk fa struktúra szerűen.

A reportok esetében lehetőségünk van a vizsgált időtartam megadására, heti, havi, negyedéves, éves szinten. Arra hogy milyen stílusban akarjuk azt megjeleníteni, kör diagram, oszlop diagram, folyamat diagram. És persze azt hogy mit akarunk megjeleníteni, melyik kategóriákat, melyik account(jain)kal kapcsolatban.

Ami még fontos lehet, hogy profit/deficit kimutatásokat is lehet létrehozni, tehát melyik nap, hét, hónap, év milyen mérlegben zárult.

Mobil a buli

Az iFinance programnak van iPhone verziója. Tehát a mindig nálunk lévő telefonunkra, egyből fel tudjuk vezetni a kiadásunkat, ha szükséges. Aztán hazatérve az otthoni gépünkkel és a rajta lévő desktop iFinance alkalmazásunkkal szinkronizálhatjuk őket.

Természetesen lehetőségünk van az adatok titkosítására, és jelszóval levédésére, hisz ezek nagyon bizalmas dolgokat tartalmazhatnak.

Összefoglalás

Az internetbankos export-import funkcióval, a letisztult felülettel, és egyszerű használhatósággal, a testre szabható és végtelen számú kimutatások mellett számomra ez a program pontosan azt tudja amire nekem szükségem van. Ha pedig egyszer iPhone-m is lesz, akkor szinte biztos, hogy a mobil verzióját is megvásárlom.

A program 30$-ért míg az iPhone verziója 1.9$-ért vásárolható meg, itt.

Amennyiben ezt megtettük, úgy már fel is ruháztuk a meglévő zóna szolgáltatásunkat a Branded zónák kezelésére. Nagy szerencsénkre nem kell új tool-t, vagy kezelőeszközt megtanulnunk, csupán a meglévő tudást kibővíteni.

A Branded zóna gyakorlatilag egy nagy zóna, ahol még a kernel is független lesz, így a következők szerint kell létrehozunk a zone config file-t:

Amennyiben a következő üzetetet kapjuk, az azt jelenti, hogy a megfelelő csomagok nem lettek installálva a rendszerünkre. Így a Solaris 10 zóna management nem áll készen Branded zónák kezelésére.

Viszont ha minden lefutott megfelelő képen, és elérhetővé vállt a Solaris 9 zónánk, akkor kezdhetjük is az installációt.

A zoneadm -z ZONANEVE install után viszont használnunk kell még pár kapcsolót. Ugyanis normál esetben a Solaris 10 saját maga állományait használja fel (duplikálja meg) a zóna rendszerének a kialakításához. Viszont más rendszereket nem tud csak úgy előállítani. Így amennyiben Branded zónát akarunk használni szükségünk lesz egy flash archive állományra. Ezt egy működő telepített rendszerről kell előállítanunk, vagy a SUN által készítettet használhatjuk, ami szintén elérhető a fenti linkeken a szükséges rendszercsomagok mellett. Ha van ilyen flash archive file-unk, akkor pedig már a következő paranccsal már telepíthetjük is a kívánt Solaris 10-től különböző zónánkat.

zoneadm -z ZONANEVE install -u -a /PATH_OF_FLASHARCHIVE.fla

Ezek után nincs más dolgunk, mint elindítani a zónánkat, és a jól meg szokott módon a -C kapcsolóval a console képernyőn a néhány alap beállítást megtenni.

Ezek után pedig már egy működő Branded Zone tulajdonosnak érezhetjük magunkat. Sőt mi több a megismert zóna erőforrás beállításokat is alkalmazhatjuk.

Íme a legújabb Storage Foundation 5.1 támogatott operációs rendszerek listája (A Linux/Unix és Windows támogató softwarek különálló termékek):

* Solaris 9 and 10 (SPARC)
* Solaris 10 (x64/Opteron)
* AIX 5.3 and 6.1
* HP-UX support continues in 5.0.and in future releases
* Linux - Red Hat Enterprise Linux 5 (64-bit)
* Linux - Novell SUSE Linux Enterprise Server 10, and 11 (64-bit)
* Linux - Oracle Enterprise Linux 5
* Windows Server 2008: Web, Standard, Enterprise, or Datacenter Editions. x86, x64 and IA64.
* Windows Server 2003 (32-bit): Web, Standard, Enterprise, or Datacenter Editions (SP2 required)
* Windows Server 2003 R2 (32-bit): Standard, Enterprise, or Datacenter Editions (SP2 required)
* Windows Server 2003 for 64-bit Itanium (IA64): Enterprise or Datacenter Editions (SP2 required)
* Windows Server 2003 for x64 (AMD 64/Intel EM64T): Standard x64, Enterprise x64, or Datacenter x64 Editions (SP2 required)
* Windows Server 2003 R2 for x64 (AMD 64/Intel EM64T): Standard x64 R2, Enterprise x64 R2,or Datacenter x64 R2 Editons (SP2 required)

Mivel minden operációs rendszernek a lelke az adatkezelés, ezért bármely operációs rendszerre telepítjük, a software a rendszerünk mélyére fog beivódni. Ez sok esetben komoly patchelési és verzió követelményeket jelent, amit ismernünk kell és betartani, hogy egyáltalán telepíteni tudjuk. Ennek érdemes a Symantec oldalán, itt utána nézni mielőtt belevetjük magunkat.

Ez a rengeteg támogatott, kereszt platform technológiát meg is kell tudni fizetni. Mára sikerült más olcsóbb, ingyenesebb volume managereknek, és filesystemek-nek annyira fejlődni, hogy a Veritas Storage Foundation Basic verziója ingyenesen elérhető lehessen a következő korlátozásokkal:

- Legfeljebb 4 VxVM volume per fizikai gép (a rendszer volume-kat, amik a rendszer bootolásához szükségesek nem beleszámolva)
- Legfeljebb 4 VxFS mountolt filesystem (a rendszer filesystem-eket, amik a rendszer bootolásához szükségesek nem beleszámolva)
- Maximum két processzor foglalatú gépekre alkalmazva

A telepítés alapvetően interaktív módban történik, a megfelelő kérdésekre több esetben csak ki kell választanunk a várt opciót. Ami pedig hihetetlenül jó a Veritas Storage foundation-ben, az az egyértelmű hibaüzenetek. Rengeteg különböző hibaüzenet definiálva van, és többnyire nagyon jól leírja a probléma okát, és a megoldásra is rávezet.

Veritas Storage Foundation Szervezeti egységek

A Veritas elég speciális, saját elvet követ a tárolási szervezeti egységei esetében. A nevek is egyediek, és talán egy kicsit az összefüggés is idegenként hathatnak.

Disk Media

A veritas esetében az alapot a disk médiák jelentik. Ahhoz, hogy a veritas volume manager tudja használni a diskjeinket, ahhoz először neki speciális slice szerkezetet kell létrehoznia a lemezeken. A veritas-os diskeknek kell hogy legyen egy PUBLIC és egy PRIVATE region-jük. A public rész felel a tényleges adatok tárolásáért, a private rész, az ahol a diskhez kapcsolódó meta adatok tárolódnak. Szerencsére erről nekünk alap esetben nem kell tudnunk sokat, ezeket ugyanis automatikusan lekezeli nekünk a Veritas Volume Manager.

A vxdisk list parancs az, ami kilistázza nekünk a rendszerünk által elérhető diskeket az aktuális állapotukkal. Az online invalid jelenti azt, hogy a disk elérhető, csak nincs előkészítve veritas-os felhasznására. Régebbi Veritasok esetén sajnos ez error státuszba látszik, habár a disk nem hibás, csupán nem előkészített.

A vxdisksetup paranccsal tudjuk ezt a kért szerkezetet létrehozni a diskjeinken. Vigyázat, ezzel megsemmisítünk minden olyan adatot, ami előtte a diskünkön volt.

Ez még persze nem jelenti azt, hogy van egy disk médiánk. Csupán annyit tesz, hogy már ez a disk a megfelelő struktúrával rendelkezik. Ahhoz, hogy disk médiánk legyen, definiálnunk kell Disk Groupot. A Disk group a legfelsőbb szervezeti egység, és ténylegesen csak virtuális valójában létező egység. Gyakorlatilag egy olyan csoportnév, ami alá a különböző szinten elérhető egyéb elemeket be tudunk sorolni. Disk Groupból több is létezhet természetesen, viszont több diskgrouphoz, nem tartozhat ugyan az a szervezeti egység egyszerre. Azért hozom fel a Disk Groupokat a Disk Media résznél, mert disk média nélkül nincs Disk Group. Mivel ez a Disk group egy meta adatbázisban létező hivatkozási pont, ezért a meta adatbázisunknak léteznie kell. Az pedig csak egy Disk Media-n lehet. Tehát akkor tudunk Disk Groupot létrehozni, ha ezzel egy időben legalább egy Disk Media-t is definiálunk.

A fenti képen jól látszik, hogy inicializáluk egy data nevű Disk Groupot és lemez1 néven megadjuk az első Disk Media-t. A vxprint paraccsal mindig le tudjuk kérni az összes elérhető veritasos szervezeti egységünket. Ezzel fogom prezentálni mindig hogy is állunk.

Amennyiben már létezik Disk Group-unk, azok után tetszés szerint adhatunk hozzá Disk Media-kat. Fontos megjegyezni, hogy miután létezik Disk Group, minden parancs esetében meg kell hivatkoznunk, hogy az a parancs melyik Disk Group-ra legyen érvényes. Ezt a -g kapcsolóval tehetjük meg (bár van lehetőség ennek hanyagolására, egy default Disk Group definiálásával, de senkinek nem ajánlom, mert nagyon csúnya félrehivatkozott műveletekhez vezethet).

Sub Disk

Amint van már Disk médiánk, már tudunk építkezni. A Sub Disk, mint ahogy a neve is jelzi a Disk Media egy bizonyos részét hivatott jelenteni. Egy Sub Disk fontos, hogy nem nyúlhat túl az adott Disk Media-n, viszont tetszés szerint egy teljes Disk Media méretét megadhatjuk Sub Disk-ként. Ez a Sub Disk réteg azért fontos, hogy egy fizikai rétegből logikai (akár kisebb) részeket állíthassunk elő. Ezáltal növelve a felhasználás lehetőségét.

Plex

Amint vannak logikai tárterületeink, megkezdhetjük a szerveződéseket, logikai csoportosításokat. A logikai tárhelyek, Sub Disk-eket Plexekbe kell foglalnunk. Bár nem túl jó definíció, de a Plex alap esetben olyan mint egy pool. Ha a Plex-ünkbe rakunk Sub Disk-ek által szimbolizált blokk területeket, az e szerint fog nőni. Nagyon fontos, hogy külön lépésben kell egy Plex-et létrehozni, illetve a Plex-hez Sub Disk-eket rendelni. Ez a hozzárendelés Sub Disk és Plex között az association, a hozzárendelés megszüntetése a disassociation.

Volume

A filerendszer szemszögéből nézve a legfelsőbb szervezeti egység a Volume. A Volume az a szint ahol már filerendszer hozható létre, mountolható, és ténylegesen használatba vehető. Volume-hoz alap esetben csak Plex rendelhető. Ezt a hozzárendelést viszont már attach és detach-nek nevezzük.

Ahogy látjuk most a Volume-nk mellett, az szerepel hogy DISABLE. Tehát még el is kell indítanunk, hogy ténylegesen birtokba vehessük.

VxFS

Eljutottunk odáig, hogy a volume készen áll. Most kell file rendszert tennünk rá. Bármilyen filesystem-et tehetünk rá, viszont a Veritas-nak van saját filerendszere is, az VxFS. Érdemes ezt használnunk, ha már a veritas volume manager-t választottuk, de természetesen nem kötelező.

Ezek után pedig elértünk a sor végére. Összefoglalom tehát milyen lépések szükségesek, röviden tömören:

1. Diskek felkészítése veritas volume manager-nek.
2. Disk Group létrehozása és legalább egy Disk Media definiálása.
3. Disk Media-bol Sub Disk(ek) létrehozása.
4. Plex létrehozása.
5. Sub Disk(ek) asszociálása a Plex-hez.
6. Volume létrehozása.
7. Plex attach-olása a Volume-hoz.
8. Volume elindítása.
9. Filesystem létrehozása a Volume-ra.

Online bővítés

Tehát már tudjuk milyen szervezeti szintek vannak a Veritas Volume Manager esetében. Azt is milyen szint milyen szinttel van kapcsolatban. Amennyiben a meglévő egy Disk Media -> egy Sub Disk -> egy Plex -> egy Volume rendszerünkben szeretnénk tárhelyet bővíteni, akkor mivel felhasználtuk a Sub Disk-ünkel a meglévő Disk Media-nk teljes kapacitását, ezért egy új Disk Media-t kell felhasználnunk. Azon egy újabb Sub Disk-et definiálni, és ezt az új Sub Disk-et hozzá kell adnunk a meglévő Plex-ünkhöz.

Ekkor a Plex mérete automatikusan megnő, viszont a hozzá kapcsolt Volume mérete viszont nem. Ezt nekünk kell külön átméreteznünk. Nagyon fontos ügyelni a Volume létrehozásakor, hogy FSGEN (filesystem generikus) Volume-t hozzunk létre, ugyanis ez teszi lehetővé az akadálymentes méretezgetési kísérleteinket.

Tükör létrehozása

Amennyiben adatbiztonságra szeretnénk törekedni, és ezt egy tükrözött Volume-al akarjuk megoldani, akkor ezt is megtehetjük probléma nélkül a most kibővített Plex-ünk segítségével. A Volume alatt a Plex található, tehát meg kell duplikálnunk a Plex alatti részt, és a Volume-hoz rendelni. Ekkor a Volume fel fogja ismerni, hogy két ugyan olyan Plex érhető el alatta, és automatikusan tükrözni fogja az adatait.

Ebben az esetben máris egy két lábon álló Volume-t birtoklunk, ahol ha az egyik Plex-el (vagy a benne lévő Sub Diskek egyikével) történik valami hiba, a Volume akkor is teljes mértékben funkcionálni fog tovább.

Ebből is kitűnhet, hogy a Sub Diskek szintjén tudunk adat bővítést elérni, a Plex szintjén pedig adatbiztonságot szervezni.

Veritas Asszisztens mindenre

Ahogy már az elején látszik, nagyon komplikált, és átláthatatlan rendszerek is építhetőek Veritas Volume Manager által. Pont azért, hogy egyszerűbben, mondhatni automatizáltan lehessen lekezelni ezen struktúrákat született meg a Veritas Assistant. Ez az a parancs, ami leveszi a hátunkról a terhet, és egyszerű kéréseinket a Disk Media, Sub Disk, Plex, Volume szerkezetére fordítja automatikusan.

Nézzünk néhány egyszerű példát arra, hogy mit, és hogyan tudunk kezelni a vxassist segítségével.

Egy 100MB méretű Volume létrehozása:

#vxassist make appvol 100m

Egy 100MB méretű Volume létrehozása a disk03-ra:

#vxassist make appvol 100m disk03

Egy 100MB méretű Stire Volume létrehozása:

#vxassist make appvol2 100m layout=stripe

Egy 100MB méretű Stire Volume létrehozása megadott Disk Media-kból:

#vxassist make appvol2 100m layout=stripe disk04 disk05 disk06

Egy 100MB méretű Raid5 Volume létrehozása:

#vxassist make appvol4 100m layout=raid5

Volume Bővítése adott sectorig (8000):

#vxassist growto vol3 8000

Volume Bővítése 8000 sectorral:

#vxassist growby volapp 1000

Volume Csökkentése adott sectorig (1300):

#vxassist shrinkto volcat 1300

Volume Csökkentése 8000 sectorral:

#vxassist shrinkby volapp2 8000

Volume törlése leállítás után:

#vxvol stop appvol1
#vxedit -rf rm appvol11

Egy új Tükrözött Volume létrehozása:

#vxassist make appvol22 100m layout=mirror

Egy új Tükrözött Volume létrehozása Dirty Regian Log-olással:

#vxassist make volume_name length layout=mirror,log

Meglévő Volume tükrözése:

#vxassist mirror vol44

Az összes elérhető Volume tükrözése az elérhető területekre:
/etc/vx/bin/vxmirror -a

Dirty Regian Log

A Veritas Volume Manager esetében jelent meg ez az opcionálisan használható lehetőség. A DRL egy olyan apró tárterület (napló), amibe minden egyes I/O művelet feljegyzőik. Egy bittérkép/bitmap tehát ez a DRL. Így amennyiben bármilyen rendszerhiba, vagy más meghibásodás történne, lehetőség van a DRL naplózásaiból minden Volume adatot visszaállítani, illetve be nem fejezett I/O műveleteket lezárni.

#vxassist addlog vol03

Volume Online Snapshot

Mentések biztosításához lehetőségünk van a Volume-nkról online snapshotokat készíteni. Ilyenkor a rensszerünk, egy csak írható volumet készít, amiről átszinkronizálja a menteni kívánt Volume adatait.

#vxassist snapstart vol8

Disk Commands

Disk Group Commands

Plex Commands

Subdisk Commands

Volume Commands

Multipathing Commands

Miscellaneous Commands

Bár ezzel korán sem részleteztem a Veritas Volume Manager és Veritas File System minden hasznos és elérhető tudását, de bízom benne, hogy az alapokat, és a leginkább használt részeket sikerült e írásnak bemutatnia.

Egy angol nyelvű összefoglaló cheatsheet elérhető itt.

A BgInfó gyakorlatilag egy notepad jellegű beállító felületet ad, ahogy lehetőségünk van definiálni rendszer információs elemeket. Ezekből válogathatunk, és igény szerint tehetjük őket sorrendbe, illetve formázhatjuk a jól ismert Windows szöveg formázási gombok segítségén a megjelenítést.

Amennyiben tudjuk milyen információkat akarunk megjeleníteni, és meg is formáztuk, még négy gombot használhatunk, amit a jobb oldalon lehet találni.

• Background: Lehetőségünk van a Windowsban kiválasztott hátteret használni alapként, vagy definiálhatunk tetszés szerint másik képet itt.
• Position: Megadhatjuk hogy ezen információk hol jelenjenek meg a képernyőn, és van lehetőségünk több monitoros rendszerek támogatására is.
• Desktops: Beállíthatjuk, hogy ezen információk a desktopunkon, bejelentkező képernyőn, vagy a terminal service bejelentkező képernyőjén jelenjen-e meg?
• Preview: megtekinthetjük, hogy is fog kinézni.

Amennyiben szeretnénk olyan információkat megjeleníteni, amik idővel változhatnak, tehát újragenerálás szükségeltetik, arra is van megoldás.

Az ütemezett taskok közé fel kell vennünk a következő parancsot amit a szükséges időközönként vagy akár bejelentkezéskor futtatja le az adatok frissítését.

%windir%\Bginfo.exe %windir%\template.bgi /timer:0 /silent /all /nolicprompt

Ez feltételezi hogy a Bginfo.exe és annak mentett beállításai (template.bgi) a Windows könyvtárban találhatóak meg.

A tool ingyenesen elérhető a technet oldalon, itt.

- Nevek, partíciók, volume-k, rendelekezésre állás, növelés, csökkentés, konfigurációs file-k tömege
- Limitek kezelése filesystemek, volume-k, file méretek, file számosságok, snapshotok esetén
- Külön 3rd party toolok a blokk és file alapú megosztások kezeléséhez
- Portolási problémák különböző platformok esetén (x86, SPARC, PowerPC, ARM, ...)
- Lineáris létrehozási idő, fix blokk méretek, hosszadalmas RAID újraépítési idő, növekvő backup idők

Ezen dolgokon akar változtatni a SUN a zfs-el. Kezdjük az átlag felhasználó számára talán leglényegtelenebb dologgal, ami a Zettabyte névből fakad ami a tíz a huszonegyediket jelent. Ez a nagy szám már sok mindenre utal, többek között az új nagyságrendi korlátokkal is. A zfs ugyanis az átlag 64 bites rendszerekkel ellentétben 128 bites. Nézzük ez milyen új hatalmas korlátokat jelenthet a tárolásban:

• 2^64 — Number of snapshots of any file system
• 2^48 — Number of entries in any individual directory
• 6 EiB (2^64 bytes) — Maximum size of a file system
• 16 EiB — Maximum size of a single file
• 6 EiB — Maximum size of any attribute
• 256 ZiB (2^78 bytes) — Maximum size of any zpool
• 2^56 — Number of attributes of a file (actually constrained to 248 for the number of files in a ZFS file system)
• 2^64 — Number of devices in any zpool
• 2^64 — Number of zpools in a system
• 2^64 — Number of file systems in a zpool

ZFS Pool-ok

A ZFS szakítva a tradicionális volume managerekkel, amikre utána külön szeparált filesystem-et kellett rakni, egybeépítette a filesystem-et és a volumemanager-t. Viszont ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egy termék, aminek van volume manager része, és filesystem része mint például a Veritas Storage Foundation-nek. A ZFS egy filesystem, ami egyben volume kezelésre is használható.

Hogy ezt jobban meg lehessen érteni bele kell magunkat ásni a szerkezetébe. A ZFS úgynevezett pool filozófiát követ. Egy közös zsákot, amibe egyik részről dobálunk erőforrásokat (diskeket), ezzel egy nagy közös név alatt létező adattömeget kapva, majd ebből az adat tömegből (pool-ból) oszthatunk ki tárolásra szánt filerendszereket.

Ez a pool dolog megfelel az SVM alatt egy metadevice-nak. A pool-t tehát maguk a fizikai diskek tesztesítik meg. A pool-nak lennie kell egy nevének, ami egy metadevice neveként funkcionálhat, amire hivatkozhatunk. A poolban pedig még azt kell tudnunk definiálni, hogy a fizikai diskek között milyen fajta RAID szintnek megfelelő kapcsolatot, tömbösítést kívánunk alkalmazni. Redundancia nélkül (hasonló mint a RAID 0), tükrözve (RAID 1) két vagy több eszközt, vagy RAID-Z csoportba három vagy több eszközt (egy elem kiesését tolerálja), vagy RAID-Z2 csoportba négy vagy több eszközt (két elem kiesését tolerálja). 2009 Júliusa óta a három paritásos RAID-Z3 technológia is elérhető az OpenSolaris-ban. Ezen túl poolokhoz opcionálisan adhatunk külön táró eszközöket hot spareként, illetve gyorsítótárként. Mint majd a lentebbi példákon látszik majd, nagyon könnyen megtehetjük ezt, egyszerű parancsok segítségével, a poolok bővítése, rendezése pedig szintén dinamikus és könnyű.

Ahogy SVM esetében, úgy ZFS esetében is vannak meta adatbázisok. Mi több a ZFS esetében ez sokkal fontosabb szereppel bír, mert az egész ZFS egy adminisztráció alapú meta adatbázis gyakorlatilag. Az úgynevezett Copy-on-Write alapú paradigmára épül, amit leegyszerűsítve úgy lehetne lehetne definiálni, mely fordítása talán „írás esetén másolás” lehetne – egy széles körben alkalmazott módszer a I/O műveleteinek optimalizálására. A copy-on-write jó példája az ún. lusta kiértékelés/végrehajtás (lazy evaluation) elvnek, ami azt mondja, hogy a rendszerben a költséges, vagyis sok erőforrást igénylő műveleteket el kell halasztani mindaddig, amíg azok végrehajtása már ténylegesen kikerülhetetlen nem lesz. Tehát a magát a műveletet lekönyveli a meta adabázisába, majd amikor jut idő, energia akkor ténylegesen kiírja lemezre is.

Ez az adminisztráció gyakorlatilag teljes optimalizálást tesz lehetővé a poolunk előlünk elrejtve megfelelőképp írja ki az adatokat a lemezekre, végez menetközbe optimalizálást, átszervezést, anélkül, hogy mi tudnánk, illetve, hogy foglalkozunk kellene vele.

Ebből a teljes adminisztrációból következik, hogy elég egyszerűen lehet klónozni, illetva snapshotot készíteni, hisz csak a megfelelő meta adatokat kell megduplikálni, és az utána következő módosításokat kezelni, amit a copy-on-write megoldás nagyben segít.

Limitációk és attribútomok

Az SVM-es hasonlatnál maradva, amikor létrejön egy metadevice az ugyan úgy használható, mint egy zpool. Persze a zpool a /ZPOOL_NEVE alatt egyből elérhető lesz, míg a metadevice esetében külön filesystem-et kell tennünk rá, és mountolni ahová szeretnénk. Szintén hasonló kép mint a softpartíciók esetében, a zpool esetében is lehetőségünk van filesystem-eket létrehozni a zpoolból. Amikor egy filesystemet csinálunk, az a /ZPOOL/FILESYSTEM_NEVE alatt egyből elérhető is lesz.

Alapvetően ez csak egy újabb meta adminisztrációs elem lesz. A létrejövő filesystem teljes semmilyen beállítással, vagy limitációval nem rendelkezik, így a pool összes erőforrását uralni tudja. Tehát az új filesystem-et testre kell szabnunk minden féle attributum, beállítás, limitáció megadásával. Talán a legfontosabb néhány:

- mountpoint path (mivel alapvetően a leírt struktúrában érhető el az új filesystem a mountpoint beállítás segítségével adhatjuk meg, amennyiben máshová szeretnénk mountolni)
- reservation (az adatmennyiség amit le akarunk foglalni ennek a filesystemnek, függetlenül hogy ki van e használva hogy nem)
- quota (ez csak egy felső limit amit nem léphet túl a filesystem, cserébe amennyiben más filesystemek felélik a zpool szabad kapacitását, hiába a filesystemünk nem érte el a quota határát előfordulhat, hogy nem tudunk majd már bele írni)
- compression (lehetőségünk van adattömörítés használatára, azaz x adatot ténylegesen csak y tárhelyre írunk ki, értelemszerűen x nagyobb y . Több féle tömörítő algoritmus is létezik)
- sharenfs/sharesmb (a meglővő filesystem-et egy kapcsoló segítségével meg is oszthatjuk hálózatunkon)

Deduplikáció

Megemlíteném ezt a nagyon friss újdonságot, ami jelenleg még csak a legújabb OpenSolarisokban érhető el. Ez a deduplikáció, és ahogy a nevéből is fakad az egyező adatok többszörös tárolását kivédendő szolgáltatás lenne. Kicsit talán hasonlíthatnám a tömörítéshez, de természetesen ez teljesen más.

Mikor hol használhatom a ZFS-t?

A Solaris 10 update 6 óta szerves része a ZFS a Solaris-nak, sőt még root filerendszernek is használható. Portolták már FreeBSD-re is. Sajnos a licenselése miatt a Linux kernel része nem lehet, csak userspace-ben futtatható FUSE rendszerekkel. A ZFS ennek ellenére, nyílt és szabadon fejleszthető bárki számára.

Egy hosszú példa a ZFS használatára

Abba, hogy mennyi mennyi pletyka és találgatás is előzte meg pontosan a termék bemutatását bele se mennék részletesen. A beszéljükmac-en, egy elég átfogó és részletes cikk jelent meg róla itt, én pedig a fontosabb dolgokat egy idővonalra szerkesztettem, ami fentebb található.

Külsőségek

Az Apple fanatikusok egymást felspannolva generálták azt az őrületet, hogy az Apple igen is képes bármely megfizethető létező technikai eszközökön felülmúlni, amikor bemutatja a táblát. Az Apple csak iránymutató a sok cég között, ennek a cégnek is hasonló eszközök közül kell válogatnia mint a többinek.

Az Apple új eszköze tehát így néz ki:

Igen, olyan mint egy nagy, duci iPhone vagy iPod touch. Először én sem értettem a "vastag" keretet, de be kellett látnom, hogy egy táblát igen is fogni kell, ezért szükséges a keret körülötte, hogy normálisan, akárhol meg lehessen fogni, anélkül hogy a képernyőt vezérelnénk. Méretei és súja pedig ideálisnak tűnik arra, hogy állandóan kézközelben legyen. A 4:3-mas felbontás mérete számomra meglepetés, főleg hogy ez 1024x768-as felbontást jelent. Viszont amíg nem próbáltam, addig ez maradjon csak ilyen megjegyzés. A lelke a gépnek az Apple belső fejlesztésű A4 jelzésű processzora. Amiről bár sok mindent nem lehet tudni, viszont az alapmag egy Cortex-A9 MPCore, amit egy ARM Mali 50-es grafikus gyorsító és egy memóriakontroller egészít ki, mindez egyetlen magon. Elég kompaktul hangzik, és ha tudja hozni a ígért 10 órát a nagyobb felbontású kijelzővel is, akkor pedig akár mi is legyen pontosan az amire szüksége van az embernek. A mobilitást a a Wireless (802.11a/b/g/n) és bluetooth mellett egyes modellekben a 3G-s internet lehetőséget biztosítja.

Méret és tömeg:

Magasság: 9.56 inches (242.8 mm)
Szélesség: 7.47 inches (189.7 mm)
Vastagság: 0.5 inch (13.4 mm)
Tömeg: 1.5 pounds (0.68 kg) Wi-Fi model;
1.6 pounds (0.73 kg) Wi-Fi + 3G model

Kijelző:

9.7-inch (diagonal) LED-backlit glossy widescreen Multi-Touch display with IPS technology
1024-by-768-pixel felbontás, 132 pixels per inch (ppi)

Processzor:

1GHz Apple A4 custom-designed, high-performance, low-power system-on-a-chip

Kapacitás:

16GB, 32GB, or 64GB flash drive

Wireless:
Wi-Fi model

Wi-Fi (802.11a/b/g/n)
Bluetooth 2.1 + EDR technology

Wi-Fi + 3G model

UMTS/HSDPA (850, 1900, 2100 MHz)
GSM/EDGE (850, 900, 1800, 1900 MHz)
Data only2
Wi-Fi (802.11a/b/g/n)
Bluetooth 2.1 + EDR technology

Táp és Akkumulátor:

Beépített 25 Whr újratölthető lithium-polymer akkumulátor
10 óra üzemidő Wi-Fi webezés, videónézés, vagy zenehallgatás mellett
Egy másik számítógépről USB kábel segítségével tölthető

Kimenet, bemenet:

Dock connector
3.5-mm stereo headphone jack
Built-in speaker
Microphone
SIM card tray (Wi-Fi + 3G modellben kizárólag)

Mi van a dobozban?

iPad
Dock Connector to USB Cable
10W USB Power Adapter
Dokumentáció

Kiegészítők

Ahogy azt vártam, és az Apple-től megszokhattuk a termékhez egyből kapcsolódnak az előbb vagy utóbb kötelezően megvásárolandó kiegészítők. Legyen szó a direkt mód kispórolt USB csatlakozóról, vagy kártyaolvasóról, vagy csak egy dockról.

Persze van két nagyobb kaliberű dolog is. Az első ami egy billentyűzettel kiegészített dock, a másik pedig egy könyvborításra emlékeztető tartó. Bár nem egy nagy ötlet, mégis nekem ez a második dolog tetszik igazán.

Az operációs rendszer

Többen vártak egy vadi új operációs rendszert, mások csupán egy sima Mac Os X-et, ehelyett az iPhone OS-ét kapta meg a tábla. Ez persze nem véletlen. A tábla egy ujjak, és gesztusok által vezérelt eszköz. Tehát az iPhone testvére nem a Macintoshoké. Ahogy kinézetben is az iPhone nagy testvére, úgy a rendszerének is az iPhone nagy testvérének kellett lennie.

Saját magam is az ellen vagyok, hogy a tradicionálisan billentyűzettel és egérrel vezérelt operációs rendszereket egy az egybe ruházzuk fel touchscreen technológiával. Az új vezérlés, új elgondolásokat von maga után, és most az Apple ezt az irányt próbálja kijelölni. A bemutató során maga Steve Jobs is azzal érvelt, hogy több millióan használják már az iPhone rendszert, és szeretik. Hát ezt nagyították fel kicsit hétközpi használatra. Számomra a legszembetűnőbb a normális méretű virtuális billentyűzet mejelenése.

Nagyon intuitívan meg lehet tanulni az iPad kezelését, és szerencsére teljesen kompatibilis az iPhone alkalmazásokkal. Alapvetően kicsi (iPhone-ra szabott) méretben jelennek meg ezen programok képei, de lehetőségünk van automatikusan felnagyítani. Ezek után pedig ugye jönnek majd a nagyobb, iPad-ra optimalizált alkalmazások is.

Dolgozzunk az iPadon

Míg az iPhone mérete alkalmatlan volt olyan produktív irodai alkalmazások használatára mint egy szövegszerkesztő, vagy táblázatkezelő, úgy az iPad-é már megfelelő. Így az Apple el is készítette iWork csomagjának iPad-ra optimalizált verzióját. Ez egy nagyon nagy lépés, és várhatóan az iLife termékek is hasonlóan új kezelőfelületet fognak kapni. Legalábbis én várnám.

De nézzük csak mit tud még az iPad:

- A megszokott Home képernyő és a rajta tárolt alkalmazások.
- Normális méretű böngésző a megszokott multitouch-al
- Teljes értékű email kliens
- Fotók kezelése, slideshow-k
- HD (720p) filmek lejátszása
- Youtube videók lejátszása
- iPodként zenék, podcastok kezelése és lejátszása
- Böngészés és vásárlás az iTunes Store-ban (Music, App, iBook store)
- Google Map térkép
- Notes, Calendar, Addressbook
- Mindenben kereső Spotlight

Amit nem tud:

- Flasht nem tud
- Kamera nincs benne
- Telefonálni nem lehet vele, még a 3G-s modellel sem
- Nincs multitask
- Nem cserélhető az akkumulátor

iBooks

Emlékszünk a régi PowerPC-s processzoros MacBook elődjére? Mindenki csodálkozott, miért kellet a jól menő iBook nevet lecserélni. Hát többek között ezért.

Az Apple a nyílt forrású ePub formátumot választotta, és az eleinte csak USA iBook Store-ban DRM védett tartalmak is elérhetőek majd. Tehát ez a kezdet.

Összegzés

A HW hiányosságokra meg csak annyit, hogy megvetetik most ezt, aztán megvetetik majd az újat is. Ez a piac szabálya.

Én a szüleimnek minden esetre tervezek venni egy iPad-ot, mert az pontosan az ami nekik kell. Egy egyszerű, szerethető, szép játék. Vírusok, és minden technikai őrület nélkül, a modern idők életérzésével.

Igen kérem, Debrecen lakótelepeit is megfertőzte a konzol őrület. Már XBOX, WII a téma mindenhol, és ami számomra a legmeglepőbb, míg az IT-s férfi társaság az alkoholnak hódolt, addig a hölgyek teljes őrülettel szorongatták a kontrollereket, és ordítottak egymásra.

Nem volt megállás, nem lehetett szólni a lányokhoz, akiket teljesen hatalmába kerített a Mortal Combat. Pedig nem volt mit tenni, Sobee barátunk egy XBOX-hoz való tánc szőnyeget kért tőlünk ajándékba, és hát ki kellett próbálni.

Mint kiderült maga a szőnyeg is egy kontrollerként működik, amit érdekes volt megszokni. Nagy nehezen sikerült megszokni, és kezdődhetett a táncikálás. Nem túl bonyolult maga az alapelv, talán pont ezért ilyen népszerű. A képernyő aljáról jönnek különböző irányú jelek felfele, és amikor elérik a megfelelő jelet, akkor kell a szőnyegen is arra a jelre, azaz irányra lépni. Nem hangzik nehezen, pedig az. :) A játék alatt mindig megfelelő ütemű zene megy, ha azt megérzed és azt az ütemet a lépésekben is tartani tudod nincs probléma. Csak hogy idővel nehezedik a dolog, az ütemek változnak, és ezt tudni kell átvenni.

Nagy nagy anyázások, és ordítások közben azért sikerült mérhető eredményeket is elérni ezzel az új kiegészítővel, és ezek után már kint az utcán is úgy lépegettünk az éppen aktuális zene ütemére, mintha még a szőnyegen állnánk.

A technológiai függés után jött egy kis jól megszokott bowling activity. Bár pont a héten voltam már pont itt, bowlingozni, sajnos nem sikerült lemosnom mindenkit a pályáról. Az emberek ittak, dobáltak, a végén pedig mindenki szépen elszállingózott a havas esőben valamerre.

Azt kell hogy mondjam, hogy mindenki élvezte az estét, megfelelőképpen kimozogta, és elkábította magát. Az összes kép megtekinthető itt.

Az adatbiztonságról már írtam egy rövid magyarázó cikket itt, és a raid kalkulátorral ezt számosítani is tudjuk itt. Így ezt a tudást nem kívánom újra átvenni.

Alap esetben disk-ek slice-it (szeleteit) tudjuk kezelni, filesystem-et tenni rá, mountolgatni, tehát adatot tárolni rajta. Amennyiben a slice-k méretét akarjuk valahogy módosítgatni, az utólag elég körülményes, és én nem szívesen ajánlom senkinek se, habár aki tudja mit csinál könnyedén megteheti. Arról viszont ne is beszéljünk, hogy nekünk szükségünk lenne adatbiztonságra, vagy tárterületek összevonására, akkor már SVM-hez kell fordulnunk.

Mi is kell az SVM-hez?

Először is szükségünk lesz egy meta adatbázisra. Ez egy olyan "tárterület", ahol a különböző diskek státusza, információi tárolódnak le, tehát annak a szintnek az agya, ami többlet tudással ruházza fel az egyszerű diskjeink tárkapacitását. Ennek a metaadatbázisnak a helyéről, és létrehozásáról sajnos nekünk kell gondoskodnunk.

Először is létre kell hoznunk manuálisan egy disken egy slice-t. Amit erre a célra fogunk hasznáni. Én 100Mb-ot ajánlok. Ezek után ha már van egy létező slice, amit metadb tárolására akarunk használni, akkor már csak létre kell hoznunk és oda eltárolnunk azokat.

# metadb -a -c 2 c1t3d0s1
# metadb

flags first blk block count
a u 16 8192 /dev/dsk/c1t3d0s1
a u 8208 8192 /dev/dsk/c1t3d0s1

Ahogy fentebb is látszik a metadb parancs kiadásával tudjuk listázni a meta adatbázis állapotát. A -a kaplcsolóval jelezzük, hogy létre akarunk hozni, a -c 2 pedig az, hogy több példányban is hozza létre ugyan arra a helyre a metaadatbázist. Lehet eset, amikor szükséges a -f kapcsolóval eröltetni a létrehozást.

Most már van meta adatbázisunk, elkezdhetünk csináni meta device-kat. A meta device-k azok a logikai egységek lesznek amivel nevesítjük a logikai (metadevice-ok által generált) világban a tároló kapacitásunkat. Hogy mit is jelent ez egész pontosan?

Egy metadevice egy jelölés, aminek neve van és azonosít egy disk-en lévő slice-t, vagy egy más metadevicek bizonyos összefüggését. A metadevice-k neve akármi lehet. Kiskacsa, kutyafule, mama123, de bevállt konvenció hogy "d" betűvel jelöljük őket és utána számot írunk.

Teszem azt a mi konvenciónk a következő kép néz ki:

d11 - első slice az egyes diskről
d12 - első slice a kettes diskről
d10 - RaidX tömb az első slice-kből
d101 - első slice az egyes storage LUN-on
d201 - második slice a kettes storage LUN-on

Raid 0 - Stripe volume létrehozása

A metainit paranccsal a következő képp lehet egy Raid 0 stripe-t létrehozni:

metainit d20 1 3 c0t1d0s2 c0t2d0s2 c0t3d0s2

Raid 0 - Concat létrehozása

A legegyszerűbb konkatenáció, amivel egy szimpla slice volumet tudunk létrehozni. Ez ugye egy egy elemű Raid0-t fog jelenteni, aminek bár így nincs sok értelme, de további metadevice szerveződés alapelemeként szolgálhat:

# metainit d25 1 1 c0t1d0s2
d25: Concat/Stripe is setup

Persze ezt az egy elemű Raid 0 metadevice tömböt tetszőlegesen online bővíthetjük a következő paranccsal akármikor:

# metattach d25 c1t2d0s2 c1t2d1s2 c1t2d3s2
d25: components are attached

Vagy van lehetőségünk, arra is, hogy egyből egy több mint egy elemű tömböt hozzunk létre egy paranccsal:

# metainit d40 4 1 c0t1d0s2 1 c0t2d0s2 1 c0t2d0s3 1 c0t2d1s3
d40: Concat/Stripe is setup

Ebből már jól látszik a szisztéma. A stripe esetében az első szám mindig 1 a második szám pedig hogy a stripe hány elemű legyen. Míg a concat esetén az első számmal adjuk meg hány elemet fogunk egymás után fűzni, és utána szépen egyesével felsoroljuk a tagokat.

Raid 1 - mirror létrehozása:

Tükör létrehozásakor nincs más feladatunk mint megcsinálni a két lábát a mirrorunknak. Értelemszerűen ha a két láb több diskből épített raid0 akkor már is elértük a Raid0+1-et. De feltételezzük most csak azt, hogy sima egy tagból álló metadevicek vannak.

# metainit d51 1 1 c0t0d0s2
d51: Concat/Stripe is setup
# metainit d52 1 1 c1t0d0s2
d52: Concat/Stripe is setup
# metainit d50 -m d51
d50: Mirror is setup
# metattach d50 d52
d50: Submirror d52 is attached

A metainit paranccsal és a -m kapcsolóval van lehetőségünk mirror képzésére. Ahol definiálnunk kell az első tagot, tehát azt, hogy melyikről készüljön majd a másodikra másolat. A metattach parancs segítségével pedig a mirrorhoz illeszthetjük a második lábat is. Ekkor nekiindul a vad szinkronizáció, és végül kapunk egy raid 1 tömböt.

# metastat d50
d50: mirror
Submirror 0: d51
State: Okay
Submirror 1: d52
State: Resyncing
Resync in progress: 41 %done
Pass: 1
Read option: roundrobin (default)
Write option: parallel (default)
Size: 2006130 blocks

Raid 5 - Paritás volume létrehozása:

Raid 5 metadevice létrehozására is van lehetőségünk. Ahogy lent is látszik a metainit parancsot csupán egy -r kapcsolóval kell meghívnunk, és felsorolnunk a tagokat.

# metainit d45 -r c2t3d0s2 c3t0d0s2 c4t0d0s2
d45: RAID is setup

# metastat d10
d10: RAID
State: Okay
Interlace: 32 blocks
Size: 10080 blocks
Original device:
Size: 10496 blocks
Device Start Block Dbase State Hot Spare
c0t0d0s1 330 No Okay
c1t2d0s1 330 No Okay
c2t3d0s1 330 No Okay

Soft Partíciók

Mivel most már tudunk meta devicek alá szervezni különböző raid szinteket és azokat tetszés szerint méretezni ezért szükségessé válhat ezen nagyobb poolokat dinamikusan felosztani kisebb részekre. Dinamikusság alatt azt értem, hogy egyszerű, és későbbiekben tetszés szerint növelhető alrészekre felosztani a mi kis metadevice-unkat. Erre a célra kitűnőek a Soft partíciók. Lehetőségünk van általa egy meghatározott nagyságú tárterületet elkülöníteni egy új néven.

# metastat d1
d1: soft partition
component: d100
state: OKAY
size: 42674285 blocks
Extent Start Block Block Count
0 10234 40674285
1 89377263 2000000
d100: Mirror
Submirror 0: d10
State: OKAY
Read option: roundrobin (default)
Write option: parallel (default)
Size: 426742857 blocks

A fenti példán jól látszik, hogy a d100-as mirrorból létre van hozva egy d1-es soft partition. Félre értés ne essen a d100-as meta device ugyan olyan szereppel bír file tárolás szempontjából, mint a d1. Ugyan úgy rakhatunk rá filesystem-et, mountolhatjuk bármelyiket. Viszont akkor nézzük, hogy is jön létre.

# metainit d1 -p d100 4g

A fenti parancsnál először definiálnunk kell a létrehozandó soft partíciót, majd -p kapcsoló jelzi, hogy ez soft partíció lesz, aztán követi a forrás device neve, amiből származtatódik a disk terület majd maga a méret.

Persze ami fontos, hogy egy soft partíciót amennyiben az őt kiszolgáló meta device rendelkezik még szabad területtel online bővíthetünk.

# mount /dev/md/dsk/d20 /home2
# metattach d20 10g
# growfs -M /home2 /dev/md/rdsk/d20

A metattach parancs után meg kell adni a soft partíció nevét, majd a a tárterület méretét amennyivel bővíteni akarjuk. Természetesen nem szabad megfeledkezni arról, hogy az SVM nem file system csak egy volume kezelő, ezért külön a filesystem-ünk méretét is meg kell növelni. Ez lenne a harmadik parancs a fenti esetekben.

Hot Spare disk és Hot Spare pool

A hot spare diskek azon lemezek, amik arra várnak hogy meghibásodás történjen és átvehessék az elromlott disk szerepét. Természetesen feltételeznünk kell, hogy valamilyen hibatűrő RAID tömbről beszélünk, ahol van értelme spare diskekről beszélni. Persze jogos a kérdés miért tartsunk spare diskeket, amennyiben hibatűrő rendszert építettünk. A válasz egyszerű, ezzel méginkább hibatűrővé tehetjük a file tárolásunkat. Hisz az első meghibásodás után a rendszerünk, felhasználva azt a kálóban ott álló disket automatikusan javítja a RAID tömbünk szerkezetét, így egy esetleges második meghibásodás se okozhat problémát, és nem kell számolni az adminisztrátor várhatóan lassú beavatkozási idejével. Ha pedig már cserélni kell valamit egyszerűbb egy olyat ami amúgy sincs használva, így a raid tömb helyreállítási ideje nem a disk kicserélés idejéhez adódik hozzá.

Solaris alatt ez úgy néz ki, hogy úgynevezett host spare poolokat kell csinálnunk.

# metahs -a hsp001 /dev/dsk/c3t0d0s2
hsp001: Hotspare is added

A metash parancs segítségével lehetőségünk van egy nevesített poolhoz diskeket adni. Ez akármennyi lehet, és ugyan az a disk egyszerre tartozhat több hotspare poolhoz is.

Amennyiben nem rendeljük hozzá a hot spare poolunkat egyik metadevie-hoz sem, akkor bármely meghibásodás esetén segíteni fog, viszont lehetőség van arra, hogy egy hotspare poolt egy metadevice-hoz rendeljünk. Sőt akár egy mirror két külön lábához is külön-külön poolokat.

# metaparam -h hsp100 d10
# metaparam -h hsp100 d11
# metastat d0
d0: Mirror
Submirror 0: d10
State: Okay
Submirror 1: d11
State: Okay
...
d10: Submirror of d0
State: Okay
Hot spare pool: hsp100
...
d11: Submirror of d0
State: Okay
Hot spare pool: hsp100

Ami fontos, hogy egy metadevice-hoz, egy hot spare pool tartozhat csak, egy poolba, viszont akármennyi disk lehet, tehát ez nem igazi korlát.

Meta Disk Set

Amiről eddig beszéltünk az SVM-el kapcsolatban az mind egy bizonyos rendszerhez tartozott csupán. Viszont lehetőségünk van az SVM már tárgyalt funkcióit közösen több Solaris-al együtt használni. Ezt hívják Metaset eknek vagy Disk seteknek.

Nem kell itt annyira vad dologra gondolni, ugyanis az eddig megtárgyaltakon semmit se változik, minden továbbra is igaz lesz metasetek esetében is. Ezen felül pedig nem arról van szó, hogy a saját diskünk-et adjuk oda. Minden esetben ugyanis alapból létezik egy Local Disk set. Ez jelenti azt, ami csak és kizárólag az adott géphez tartozik. Amennyiben olyan tárterületet akarunk managelni SVM-el, amit több gép között osztunk meg, akkor kell egy nevesített Disk Set-et létrehoznunk.

Alapvetően két típusa létezik: Shared Disk set és Multi Owner Disk set. A Shared Disk set esetében hiába több különálló rendszer is látja ugyan azt a metadevice-t egyszerre csupán egy férhet hozzá. A Multi Owner esetében pedig erre egyszerre van lehetőségük. A Multi Owner metaset elég speciális. Gyakorlatilag csak Oracle RAC esetében valósítható meg.

Nézzük akkor, hogy is készül el egy közös, nevesített Shared Disk Set.

Először is hozzuk létre és a névhez kössünk egy hostot. Ez esetben a blue a neve a disk setünknek, és a host1 host a birtokosa.

# metaset -s blue -a -h host1
# metaset
Set name = blue, Set number = 1
Host Owner
host1

Majd adjunk ehez a közös a blue disk sethez két közös disket is. Ezt természetesen akármikor megtehetjük később is.

# metaset -s blue -a c1t6d0 c2t6d0
# metaset
Set name = blue, Set number = 1
Host Owner
host1 Yes
Drive Dbase
c1t6d0 Yes
c2t6d0 Yes

Persze a Shared Disk Set-nek pont az a lényege, hogy több host között használhatjuk a metedevice-kat. Így aduk hát hozzá a második hostunkat is.

# metaset -s blue -a -h host2
# metaset
Set name = blue, Set number = 1
Host Owner
host1 Yes
host2
Drive Dbase
c1t6d0 Yes
c2t6d0 Yes

Jól látszik a fenti példán is, hogy a host1 az owner, tehát neki enged az SVM és a Metaset hozzáférést a metadevicekhoz.

Most lehetőségünk van, minden féle már ismert dolgot csinálnunk. Fontos hogy minden parancs esetében szükséges a -s METASET kapcsolót használni, hogy a rendszer tudja, hogy mi azon a metaset-en kívánjuk azon utasításokat végrehajtani. Amennyiben -s METASET nélkül az a LOCAL metasetekre lesz értelmezve.

Lássuk hát egy mirror beállítása hogy megy ezen a metaseten a két diskünkel.

# metainit -s blue d11 1 1 c1t6d0s0
blue/d11: Concat/Stripe is setup
# metainit -s blue d12 1 1 c2t6d0s0
blue/d12: Concat/Stripe is setup
# metainit -s blue d10 -m d11
blue/d10: Mirror is setup
# metattach -s blue d10 d12
blue/d10: submirror blue/d12 is attached
# metastat -s blue
blue/d10: Mirror
Submirror 0: blue/d11
State: Okay
Submirror 1: blue/d12
State: Resyncing
Resync in progress: 0 %done
Pass: 1
Read option: roundrobin (default)
Write option: parallel (default)
Size: 17674902 blocks
blue/d11: Submirror of blue/d10
State: Okay
Size: 17674902 blocks
Stripe 0:
Device Start Block Dbase State Reloc Hot Spare
c1t6d0s0 0 No Okay
blue/d12: Submirror of blue/d10
State: Resyncing
Size: 17674902 blocks
Stripe 0:
Device Start Block Dbase State Reloc Hot Spare
c2t6d0s0 0 No Okay

Amennyiben egy disket ki akarunk venni a metasetünkből azt a következőképp tehetünk meg:

host1# metaset -s blue -d c1t6d0
host1# metaset -s blue
Set name = blue, Set number = 1
Host Owner
host1
host2
Drive Dbase
c2t6d0 Yes

Ahogy említettem már a Shared Disk Set esetében kezelnünk kell azt, hogy mikor melyik hostnak van hozzáférése a metasethez. A metasetet egy hosthoz tudjuk rendelni (take), és el tudjuk engedni (release).

A következő parancsok használhatóak hozzá:

host1# metaset
...
Set name = blue, Set number = 1
Host Owner
host1
host2
...
host1# metaset -s blue -t
host2# metaset
...
Set name = blue, Set number = 1
Host Owner
host1 Yes
host2

A -t kapcsolóval tehát hozzá tudjuk rendelni a hosthoz a metaset-ünket.

host1# metaset -s blue -r
host1# metaset -s blue
Set name = blue, Set number = 1
Host Owner
host1
host2
Drive Dbase
c1t6d0 Yes
c2t6d0 Yes

A -r kapcsolóval pedig el tudjuk engedni. Mindkét esetben lehetőség van a -f kapcsoló használatára is, így erőltetve valamelyik dolgot. Ez persze veszélyes lehet, mert a végrehajtás megtagadásának többnyire jogos oka szokott lenni.

Amennyiben egyik Solaris hostról akarjuk a másik Solaris hostra átköltöztetni a nevesített metasetünket a metasetimport parancs lehet nagy segítségünkre.

# metaimport -r
Drives in regular diskset including disk c1t2d0:
c1t2d0
c1t3d0
More info:
metaimport -r -v c1t2d0
Import: metaimport -s newsetname c1t2d0
Drives in replicated diskset including disk c1t4d0:
c1t4d0
c1t5d0
More info:
metaimport -r -v c1t4d0
Import: metaimport -s newsetname c1t4d0
# metaimport -r -v c1t2d0
Import: metaimport -s newsetname c1t2d0
Last update: Mon Dec 29 14:13:35 2003
Device offset length replica flags
c1t2d0 16 8192 a u
c1t3d0 16 8192 a u

A -r kapcsolóval riportot kaphatunk arról, hogy milyen metaset meta adabázis infókat tud diskekről elérni, és a -v kapcsolóval részletes infókat nyerhetünk ki a fennálló kapcsolatokról. Mikor már tudjuk ki kivel van be tudjuk importálni egy új néven a diskeket.

# metaimport -s red c1t2d0
Drives in diskset including disk c1t2d0:
c1t2d0
c1t3d0
c1t8d0
More info:
metaimport -r -v c1t2d0
# metaset -s red
Set name = red, Set number = 1
Host Owner
host1 Yes
Drive Dbase
c1t2d0 Yes
c1t3d0 Yes
c1t8d0 Yes

Metastat

A végén pedig még had ejtsek egy rövid gondolatot a metastat parancsról. Ez a legtöbbet használt SVM parancs. Ez képes részletes illetve kevésbé részletes információkat adni metadevice-inkről.

Lehetőségünk van minden listázására részletesen:
# metastat
lehetőségünk van mindenről egy összefoglalót kérni (Csak Solarias 10 alatt):
# metastat -c
Illetve akármelyik konkrét metadevice adatait lekérni:
# metastat d100

Természetesen az itt leírtak bemutató jellegű kalauzolásnak szántam, nem teljes referencia anyagnak. Olyan betekintés félét mindabból amit az SVM nyújthat egy Solarisosnak. A teljes hivatalos referencia dokumentum elérhető itt.

Persze erre a felkérésre is kapásból nemet mondtam, de aztán elgondolkoztam rajta, hogy ha búval baszott az ember, akkor azon nem sokat segít ha a lehetőséget se ragadja meg. Szóval duzzogva igent mondtam :)

Már az indulásnál vissza akartam fordulni, ugyanis olyan hideg volt, hogy nagyon. Fázott mindenem, és már a puha meleg ágyamat akartam. Na de semmi gond, gondoltam ahelyett hogy hisztiznék és kötekednék inkább csendben fortyogok.

Végül a pince melege, és a borzalmas átlátszó felesek hatása hozott egy kis életkedvet nekem is. Hozzátenném a végén sikerült ám a bowling pontszámaimon is javítani, és olyan hasznos információkkal lettem gazdagabb, mint hogy Windows Ferenc kollégám még sakkversenyeken is produkált figyelemreméltó eredményeket.

Lényeg ami lényeg, a végén nem bántam meg hogy erőt vettem magamon, mert egész jól sikerült eltölteni egy csütörtök estét. Szlovák kollégánkon is láttam, hogy nem feltétlenül törölné el az egész Magyar hon-t, és ha Kassa felé járok szívesen inna velem is egy korsó sört.

Az összes kép megtekinthető itt.

Az egész úgy kezdődött, hogy új project-be lettem bevonva, ezáltal a munka átvételéhez el kellett utaznunk Drezdába. Két egy napos és egy három napos drezdai kirándulásom volt. Ezen rövid élményekről álljon itt hát akkor egy beszámoló.

Először is rátérnék az utazásra, mert Drezda sajnos nem közelíthető meg közvetlen módon hazánkból. Budapest-Ferihegyről ugyanis vagy Frankfurt vagy München közbeiktatásával lehet Drezdába utazni. Ez kicsit megnehezíti az utazó dolgát, és a 900km-es Debrecen-Drezda távot egy kétszer akkora 1800km-es repülőúttá változtatja. Számolva a transzfer idejével, a várakozással a felszállásra, az átszállással 6 órát jelentett ez nekünk.

Mint annyi német városban, Drezdában is a repülőtér a város mellé, szeparáltan lett építve, így leszállás után válogathattunk a vajszínű Mercedes taxik közül, amik bevittek minket a városközpontba. Drezda régen a keleti blokkhoz tartozott és ezért elvileg a németek által megbélyegzett régiót kellett volna látnom. Ezen felül az Amerikaiak szanaszéjjel bombázták, mégis csak szép dolgokról tudok beszámolni.

Először is a várost kettészelő Elba valóban két részre osztja Drezdát. Van az óváros és az új város. Mi főleg az óvárosi részen voltunk, az viszont valóban óvárosi volt. Jellegzetes épületek, macskakövektől hemzsegő utcák tarkították a látványt. Ha kisétáltunk az Elbához, akkor pedig kicsit Budapestre emlékeztető látvány fogadott bennünket. Budapesttel ellentétben itt viszont vannak nagy terek, nem olyan zsúfolt és lepukkant mint hazánkban.

Amire először ki szeretnék térni az a közlekedés. Egyszerűen fantasztikusan jó a tömegközlekedés. Az egy dolog, hogy a körülbelül 300 forintnak megfelelő jegyért egész nap tudunk a megfelelő zónában közlekedni. A buszok tiszták és pontosan járnak, és rengeteg villamos vonal van. Ezekkel pedig gyorsan, egyszerűen és kényelmesen megközelíthető szinte bármi. Amikor először ott jártunk épp ilyen "melódiákos" lányok osztogattak INGYEN tömegközlekedési zsebtérképeket, INGYEN, mert pár vonalat megváltoztattak és így akarták mindenképp felhívni az ügyfelek figyelmét. És szinte minden megállóban ÉS A VILLAMOSON is van jegykiadó automata. Nincs lehúzás a trafikban, a sofőrnél. Bedobod megveszed, ugyan annyiért ahol mindenhol minden időben meg tudod venni.

A másik dolog pedig a karácsonyi vásárok hangulata. Ott tudnak ünnepelni az emberek, azt kell hogy mondjam. Először is 1700-as évekbeli hagyományokat őriznek. Ezek a kis jellegzetesen csak ilyenkor látható vásárok a város több helyén is feltűnnek. Csak ebben az időszakban kapható ételekkel és italokkal csábítják az embereket. Erre pedig azt kell hogy mondjam, mint a helyiek, mint a turisták nagyon élvezik és értékelik. Lehet kapni frissen előtted sütött kolbászt, jellegzetes forralt bort, ,ahol egyből felszámolják az egyedi bögre díját is, amit ha visszaviszel vissza kapod az árát, ha nem pedig hazaviszed ereklyének. A lényeg viszont, hogy nem szemetelnek a műanyag poharakkal.

Drezda számomra egyszerre mutatta a régies óváros képét, tele tradíciókkal, és a modern, innovatív technológiával fűszerezett modern város képét.

Mindenkinek csak ajánlani tudom a város megtekintését, pedig tapasztalatim csak felszínesek voltak az idő hiánya miatt. Az ott tartózkodás alatti összes kép megtekinthető itt.

Először is nézzük miben más a lanuchd. Míg a cron-ban csak időbeli ismétlődéseket lehetett beállítani, úgy a launchd, tud több mindenre figyelni. Egyes service-khez megadhatjuk, hogy időben mikor hajtódjanak végre, fussanak le, vagy milyen időközönként. Eddig ugye ezt tudja a cron is. Innentől jön az izgalmas rész. Ugyanis a launchd-ben lehetőségünk van scriptek/servicek indításának megadására a rendszer bootolásához, volume montolásához, egy megadott file módosulásához (például config file módosul indítsa újra a service-t is automatikusan), illetve ha egy megadott folder-be file vagy más folder kerülne.

Ezen túl visszaköszön a SUN Solaris 10 esetében megismert SMF service-knél megismert healty monitoring, azaz a service státuszának monitorozása és hiba esetén automatikus javítása is, mivel lehetőségünk van a launchd esetében is választani azt a lehetőséget, hogy amennyiben a process leállna a launchd azonnal indítsa is el.

A másik nagy különbség, hogy a cron-al szemben, hogy a launchd definíciók XML-ben vannak tárolva. Ezen XML-ek kezelésére és könnyed módosítására viszont van egy nagyszerű grafikus tool. A neve Lingon.

A program alapból kilistázza nekünk az összes launchd file-t, értelmezi is az alap XML definíciókat, amiket átírhatunk, illetve az Expert mód bekapcsolásával magunk szabhatjuk testre az XML kódot.

Egy gyors és egyszerű tipp a TimeMachine mentési periódusának megváltoztatására. Nyisd meg a Lingon-t. Válaszd ki a System Deamon-ok közül az com.apple.backup-auto nevűt. Kattints a jobb alsó részben az expert gombra. Ekkor látod majd az XML definíciókat. Keresd meg a végén a key StartInterval integer 3600 részt. A 3600as szám jelöli a gyakoriságot másodpercben. Azaz a default 3600 = 1 óra, azaz óránként fut le a TimeMachine Backup. Ezt a számot átírva és a rendszerünket újraindítva definiálhatunk tetszőleges mentési periódust. Amennyiben szükséges a visszaállítás ezt az értéket írjuk vissza az eredetire.

A lingon tool ingyenesen elérhető itt.

Ugyan ez a helyzet itt is. Persze ha gyors a DNS serverünk nem jelenti azt hogy a tényleges adatkommunikáció is gyorsabb lesz. Az előző postás példához visszatérve, hiába tudjuk meg a címet gyorsan, ha utána vesztegelünk az úton egy dugóba.

Viszont a teljes kommunikáció egy része, a DNS lekérdezés, ami akár lehet lassú is, ami kihathat a hálózati, interntes aktivitásunkra. Többnyire akkor érdemes ilyenekben gondolkozni, ha böngészés, ftp-zés, egyéb hálózati kommunikáció előtt pár másodpercig semmi nem történik, majd hirtelen bejön minden.

Mac Os X alá találtam egy nagyszerű programot erre a célra. A neve is sokat mondó: DNS Performance Test. A tool megnyitását követően egy START gomb fogad minket. Ezt lenyomva indul is a teszt, és random mód, nagy weboldalak host neveinek DNS lekérdezését indítja el a program a számítógépünkről. Két lehetőségünk van követni a teszt erdményét Van egy grafikus nézet, ahol egy diagram rajzolja az változó értékeket, illetve egy összegző képernyő, ahol szöveges információkat értékeket, átlagokat láthatunk, és persze itt láthatjuk, hogy DNS serverünk, illetve a hatékonyságának értékelése OK, vagy prety bad. Átlagos értékeket nézve, a teljes másodperc feletti számok azt tükrözik, hogy általában egy másodpercig csak várunk minden beütött weboldal előtt, hogy a tényleges weboldal betöltődése megtörténjen. Ami valljuk be elég ciki.

Jó tesztelgetést. A tool ingyenesen elérhető itt.

Microsoft Windows

Egy egyszerű parancs végül is az egész, ami az ipconfig egy kapcsolójával hívjatunk meg.

C:\>ipconfig /flushdns
Windows IP Configuration
Successfully flushed the DNS Resolver Cache.

Windows-on lehetőségünk van az el-cache-elt adatok megtekintésére is, amennyiben meg akarunk győződni arról, hogy mi az aktuális állapota:

C:\>ipconfig /displaydns

Windows alatt külön service felel a DNS cache feladatért. Ha permanensen ki akarjuk kapcsolni ezt, és azt szeretnénk, ha minden esetben a DNS serverünkhöz forduljon a host IP címéért a kliensünk, akkor ezt a következő képen tehetjük meg:

Gyorsan parancssorosan:

net stop dnscache
sc servername stop dnscache

Vagy lassabban, de grafikus management eszközökkel:

• Start Menü/ Run vagy futtatás.
• Írd be hogy: Services.msc a megjelenő kis ablakba.
• A megjelenő ablakban található a rendszer által futtatott service-k listája. Ki kell keresned a DNS Client nevűt.
• Dupla kattintással megnyitható a DNS Client service ahol lehetőség vanStop (leállításra) vagy a státuszát DISABLE-re állítani, így a jövőben se akar majd elindulni. Értelemszerűen ugyan itt lehet elindítani és autómatikusan elindulóra visszaállítani.

Mac Os X

A Mac OSX versions 10.5.1 előtti rendszerek esetében:

bash-2.05a$ lookupd -flushcache

A Mac OSX versions 10.5.1 utánirendszerek esetében:

bash-2.05a$ dscacheutil -flushcache

Linux

Linux esetében is egy service felel a DNS cache funkcióért. Így ott elég ha ezt a service-t leállítjuk.

/etc/init.d/nscd restart

Solaris

Solarisnál szintén a NSCD felel a DNS cache funkcióért.

/etc/init.d/nscd restart

Solaris 10 alatt is érdekes mód Legacy serviceként érhető el, és nem SMF service-ként.

HPUX

A HPUX-ok érdekes módon alapból nincs DNS cachelés.

Így született meg a sütemény sütés ötlete. Hozzá kell tennem, hogy aki jobban ismer, tudja hogy gasztronómiai analfabéta vagyok. Viszont a korral jönnek az igények is, így manapság elkezdtem ismerkedni az ínyencségek készítésével, ha egyszer kitör a háború ne halljak éhen. Süteményt viszont sose csináltam még.

Mivel Flóra eddig is sokkban előremozdította a konyhai tevékenységem fejlesztését, úgy gondoltam ez egy jó lehetőség arra, hogy egy süteményt készítsek neki. Ő biztos fogja tudni értékelni, hogy mi elszántságba, és energiába került nekem ezt kivitelezni.

Természetesen most is édesanyámhoz fordultam, aki a Szatmárcsekéből származó receptet, a jól bevált "Kinderszeletet" javasolta nekem. Mivel a tésztája mézet is tartalmazott, ezért anyukám külön felhívta a figyelmemet, hogy egy nappal előtte el kell készítenem, egy estét állnia kell, hogy megpuhuljon és "összeérjen". Így gyakorlatilag pénteken munka után nekikezdtem. Kevertem, kavartam, tésztát nyújtottam (ez volt az egyik legnagyobb kihívás), sütöttem, minden minden volt.

Szombaton már csak formára kellett vágnom, hogy a széleinek a deformálódásai ne kerüljenek a népes ünneplő társaság elé.

Azt kell hogy mondjam, hogy Flóra arckifejezése arról árulkodott, hogy átérzi az ajándékom jelentőségét, és ráadásul ízlett is neki. Plusz nem csak neki, hanem a társaságból mindenkinek. :) Ezek után szállóigévé vált Szatmárcseke, Kölcsey, a két napos munkám benne, és az hogy a titokzatos fehér krém mit is tartalmazhat! :)

Sokat ittunk, ettünk, nevettünk, és a megfáradt társaság még éjfél előtt szépen hazasomfordált.

Köszönjük szépen a meghívást, jól éreztük magunkat. Az összes kép megtekinthető itt.

Már az igény is elég bizarr volt. Mert a lakás elég minimalista stílusú, így a polcoknak is annak kellett volna lenni. Persze mivel a funkció a lényeges nem a kinézet, ezért nem mehetett az alapvető feladat rovására a külcsíny. Azaz, hogy elbírjon sok sok könyvet az a deszka.

Az első ötlet egy fém L alakú pánt volt, aminek egyik végét a falhoz fúrva a másik végére fel lehetett volna fektetni a deszka lapokat. Ez viszont a leginkább csúnya megoldás volt. Cserébe a légteherbíróbb.

Aztán különböző bútorboltokban láttunk ilyen kis semmi félköríves műanyag-fém "cseppeket" amibe középen egy vágat volt, amibe bele lehetett volna csúsztatni a deszkalapot. Ez viszont bár minimáis rész lógott volna ki fent és lent is, elég veszélyesnek tűnt. Nem mertem volna egy olyan kis részen megfogatott lapra nehéz könyveket pakolni.

Majd jött azt asztalos, akinek elmondtam, hogy mi lenne az igény, ő pedig levette a méreteket és azt mondta majd jön januárban. Jött is és fantasztikusan oldotta meg. Ötvözte a megtartó képességet a minimal designel, és működik. A deszkalécekbe 2 helyen hátul hosszú lyukat fúrt. A falra 2 helyre felfúrt két vas csövet aminek a falhoz illeszkedő péntjai pont olyan szélesek és magasak amit eltakar a polc amúgy is. Minden könyvem ráfér és emellett is teljesen stabil.

Az ára is hihetetlen korrekt volt. A bútorboltokban kapható kész polcoknak a töredéke. Az összes kép megtekinthető itt.

Mi forradalmi a Solaris Zónákban?

Először is az elkülönített, duplikált solarisok hivatalos definiált, a futtató rendszer számára kezelhető módon léteznek. Mitöbb struktúra szerint két változatot is ismer és kezel a Solaris 10 a zónáiból.

Global Zóna:

A global zóna alapból minden Solaris 10-en létezik. Ez testesíti meg a fizikai gépen futó, host rendszert. Ez a zóna korlátlanul tudja a hardver eszközöket elérni, illetve ebbõl a zónából kezelhetõ az összes lokális zóna. Ezt nem kell piszkálni, módosítgatni, kitörölni. Van és kész.

Kis zóna:

Ahogy a képen is látszik a kis zóna a global zónájával (tehát a futtató környezetével) közös rendszer file-kat használ. Ez ugye a disk-en helytakarékos, és a memóriában is csak egy példányban kell léteznie a shared lib-eknek, és egy azon kernel szolgálja ki az összes rendszert. Ez pedig már nem kis dolog, hisz nagy zónaszámnál rengeteg helyet, és memóriát tudunk spórolni.

Nézzük milyen lépések szükségeltetnek egy kis zóna létrehozásához:

# zonecfg -z smallzone
smallzone: No such zone configured
Use 'create' to begin configuring a new zone.
zonecfg:smallzone> create
zonecfg:smallzone> set autoboot=true
zonecfg:smallzone> set zonepath=/export/smallzone
zonecfg:smallzone> add net
zonecfg:smallzone:net> set address=192.168.2.101
zonecfg:smallzone:net> set physical=ce0
zonecfg:smallzone:net> end
zonecfg:smallzone> info
zonepath: /export/smallzone
autoboot: true
pool:
inherit-pkg-dir:
dir: /lib
inherit-pkg-dir:
dir: /platform
inherit-pkg-dir:
dir: /sbin
inherit-pkg-dir:
dir: /usr
net:
address: 10.0.0.112
physical: ce0
zonecfg:smallzone> verify
zonecfg:smallzone> commit
zonecfg:smallzone> exit
#
# zoneadm list -cv
ID NAME STATUS PATH
0 global running /
- smallzone configured /export/smallzone
#
# mkdir /export/smallzone
# chmod 700 /export/smallzone
#
# zoneadm -z smallzone verify
#
# zoneadm -z smallzone install
Preparing to install zone smallzone.
Creating list of files to copy from the global zone.
Copying <2574> files to the zone.
Initializing zone product registry.
Determining zone package initialization order.
Preparing to initialize <987> packages on the zone.
Initialized <987> packages on zone.
Zone smallzone is initialized.
Installation of these packages generated warnings: sunwcsr SUNWdtdte
The file contains a log of the zone installation.
#
# zoneadm list -cv
ID NAME STATUS PATH
0 global running /
- smallzone installed /export/smallzone
#
# zoneadm -z smallzone boot
#
# zoneadm list -cv
ID NAME STATUS PATH
0 global running /
1 smallzone running /export/smallzone
# zlogin -C smallzone
[Connected to zone 'smallzone' console]
100/100
What type of terminal are you using?
1) ANSI Standard CRT
2) DEC VT52
3) DEC VT100
4) Heathkit 19
5) Lear Siegler ADM31
6) PC Console
7) Sun Command Tool
8) Sun Workstation
9) Televideo 910
10) Televideo 925
11) Wyse Model 50
12) X Terminal Emulator (xterms)
13) CDE Terminal Emulator (dtterm)
14) Other
Type the number of your choice and press Return:
........

Akkor nézzünk egy kis magyarázatot is ehhez, hogy mi is történt:
1. Le akarnánk kérni a zonecfg -z ZÓNANEVE parancsal a zónánk konfigurációját, de mivel az nem létezik még figyelmeztet minket a rendszer és felajánlja hogy csináljuk meg.
2. Innentől a zonecfg menüjében vagyunk. Először is a create paranccsal létrehozzuk a kis zónát.
3. Az autobootváltozóval tudjuk beállítani, hogy szeretnénk-e ha a global (host) rendszer indulásakor ez a zónai is autómatikusan elinduljon.
4. A zonepathváltózóban a zónánk folder struktúrájának a helyét kell hogy megadjuk. Ebbe a folderbe fogja átmásolni, illetve létrehozni a szükséges file-okat, amik természetesen a globalzónából is bármikor elérhetőek.
5. Az add net-el egy virtuális hálózati interface-t kezdünk definiálni. (többször is használhatjuk az add netet majd, tetszőleges számú virtuális hálózati interface-t adhatunk hozzá)
6. A virtuális interface létrehozásához további paramétereket kell megadnunk. Először azt, hogy milyen IP címet fog használni (address).
7. Majd azt, physical, hogy a virtuális hálózati interface milyen fizikális (a global zóna egy interface-t kell megadni) eszközt fog használni.
8. Az end szócskával abból az egységből lépünk ki, amiben épp benne vagyunk. Most jelen pillanatban a smallzone:net ben voltunk, tehát a smallzone nevű zónánk hálózati eszközeiben. Ez egyfajta folder struktúrának is tekinthető, ahol nyomtunk egy cd .. -t.
9. Az info parancs bármikor kiadható. Ez kilistázza nekünk a zónánk összes definiált paraméterét.
Biztos mindenkinek feltűnt, hogy van 4 könyvtár, amit inherit-pkg-dir kulcsszavak kíséretében látunk. Nos ezek azok a bizonyos közös, vagy inkább örökölt file rendszerek (folderek).
10. A verifyparancs leellenőrzi, hogy mindent megfelelőképp adtunk meg, mindenhol a megfelelő mennyiségű információt kitöltöttük, gyakorlatilag egy szemantikai ellenörzést hajt végre.
11. A commitparancs kiírja file-ba a mi általunk meghatározott adatokat, ezzel lesz ténylegesen használható, egyenértékű gyakorlatilag egy save gombbal.
12. Az exit-el pedig kilépünk a teljes zonecfg menüből vissza a rendszer prompthoz.
13. A zoneadm list -cv parancsal tudjuk részletesen lekérni a zónák részletes információit és állapotát. Most configured állapotba került. A következő ábra jól bemutatja, hogy milyen parancsok hatására milyen állapotba kerülhet a zóna.

14. mkdir-el létrehozzuk azt a könyvtárat ahova fel szeretnénk építeni a zónánkat, és amit már előzetesen megadtunk a zonánk konfigurációja során.
15. Az előbb létrehozott zone foldernek chmod 700 megfelelő jogot kell adnunk.
16. A zoneadm -z ZONANEVE verify parancs végső ellenőrzést végez a zónán, mielőtt elkezdődne a telepítés.
17. A zoneadm -z smallzone install parancs, ahogy a nevéből is érthető felinstallálja a zónát. Ez akár 10-15 percig is eltarthat. A rendszer megnézi, hogy milyen csomagok vannak telepítve a global zónába, majd azokat a lokálisba egyenként telepíti. Amennyiben egy csomag az örökölt könyvtárba van telepítve, úgy azokat ténylegesen nem másolja. Ezek az örökölt könyvtárak az új zónában egy loopback eszközön keresztül, egy file rendszerként read-only módban lesznek felmountolva. Ekkor installed státuszba kerül a zóna.
18. A zoneadm -z ZONENEVE boot parancsal ténylegesen elindítjuk a zónát.
19. Egy zóna elsõ indításakor még végig kell mennünk az inicializálási procedúrján. Ez pont ugyanaz, mint amin egy normális Solaris telepítés elején is végig kell menni, illetve mint amikor sys-unconfig parancsot futtatunk.
Lépjünk be tehát a zóna konzoljára (zlogin -C) és kezdjük meg a zóna - mint új operációs rendszer - beállítását.

Nagy zóna:

Ahogy a képen is látszik a nagy zóna a global zónájától (tehát a futtató környezetétől) teljesen különálló rendszert jelent. Ez mint méretben mint felhasznált memória méretében több igényt jelent, és a zónák számával ez csak dinamikusabban nő és nő. Nagy zóna esetén minden rendszerfile-ból több példány van, ami lehetővé teszi, hogy kedvünkre testre szabhassuk. Eltávolíthassunk, illetve a global zónától függetlenül hozzáadhassunk valamit.

Nézzük milyen lépések szükségeltetnek egy kis zóna létrehozásához:

# zonecfg -z bigzone
bigzone: No such zone configured
Use 'create' to begin configuring a new zone.
zonecfg:bigzone> create
zonecfg:bigzone> set autoboot=true
zonecfg:bigzone> set zonepath=/export/bigzone
zonecfg:bigzone> add net
zonecfg:bigzone:net> set address=192.168.2.102
zonecfg:bigzone:net> set physical=ce0
zonecfg:bigzone:net> end
zonecfg:bigzone> info
zonepath: /export/bigzone
autoboot: true
pool:
net:
address: 10.0.0.112
physical: ce0
zonecfg:bigzone> verify
zonecfg:bigzone> commit
zonecfg:bigzone> exit
#
# zoneadm list -cv
ID NAME STATUS PATH
0 global running /
- bigzone configured /export/bigzone
#
# mkdir /export/bigzone
# chmod 700 /export/bigzone
#
# zoneadm -z big verify
#
# zoneadm -z bigzone install
Preparing to install zone bigzone.
Creating list of files to copy from the global zone.
Copying <118457> files to the zone.
Initializing zone product registry.
Determining zone package initialization order.
Preparing to initialize <987> packages on the zone.
Initialized <118457> packages on zone.
Zone bigzone is initialized.
Installation of these packages generated warnings: sunwcsr SUNWdtdte
The file contains a log of the zone installation.
#
# zoneadm list -cv
ID NAME STATUS PATH
0 global running /
- bigzone installed /export/bigzone
#
# zoneadm -z bigzone boot
#
# zoneadm list -cv
ID NAME STATUS PATH
0 global running /
1 bigzone running /export/bigzone
# zlogin -C bigzone
[Connected to zone 'bigzone' console]
100/100
What type of terminal are you using?
1) ANSI Standard CRT
2) DEC VT52
3) DEC VT100
4) Heathkit 19
5) Lear Siegler ADM31
6) PC Console
7) Sun Command Tool
8) Sun Workstation
9) Televideo 910
10) Televideo 925
11) Wyse Model 50
12) X Terminal Emulator (xterms)
13) CDE Terminal Emulator (dtterm)
14) Other
Type the number of your choice and press Return:
........

Akkor nézzünk egy kis magyarázatot is ehhez, hogy mi is történt:
1. Le akarnánk kérni a zonecfg -z ZÓNANEVE parancsal a zónánk konfigurációját, de mivel az nem létezik még figyelmeztet minket a rendszer és felajánlja hogy csináljuk meg.
2. Innentől a zonecfg menüjében vagyunk. Először is a create .bparanccsal létrehozzuk a nagy zónát. Bár nem tudom pontosan, de gondolom a -b kapcsoló a BIG szóra utalhat. Ennek hatására a zonecfg nem csinál örökölt könyvtárakat.
3. Az autobootváltozóval tudjuk beállítani, hogy szeretnénk-e ha a global (host) rendszer indulásakor ez a zónai is autómatikusan elinduljon.
4. A zonepathváltózóban a zónánk folder struktúrájának a helyét kell hogy megadjuk. Ebbe a folderbe fogja átmásolni, illetve létrehozni a szükséges file-okat, amik természetesen a globalzónából is bármikor elérhetőek.
5. Az add net-el egy virtuális hálózati interface-t kezdünk definiálni. (többször is használhatjuk az add netet majd, tetszőleges számú virtuális hálózati interface-t adhatunk hozzá)
6. A virtuális interface létrehozásához további paramétereket kell megadnunk. Először azt, hogy milyen IP címet fog használni (address).
7. Majd azt, physical, hogy a virtuális hálózati interface milyen fizikális (a global zóna egy interface-t kell megadni) eszközt fog használni.
8. Az end szócskával abból az egységből lépünk ki, amiben épp benne vagyunk. Most jelen pillanatban a bigzone:net ben voltunk, tehát a smallzone nevű zónánk hálózati eszközeiben. Ez egyfajta folder struktúrának is tekinthető, ahol nyomtunk egy cd .. -t.
9. Az info parancs bármikor kiadható. Ez kilistázza nekünk a zónánk összes definiált paraméterét.
Biztos mindenkinek feltűnt, hogy a kis zónánál tárgyalt 4 könyvtár, amit inherit-pkg-dir kulcsszavak kíséretében láthattunk az ez esetben nincs. Tehát nincsenek örökölt filerendszerek, minden másolódik.
10. A verifyparancs leellenőrzi, hogy mindent megfelelőképp adtunk meg, mindenhol a megfelelő mennyiségű információt kitöltöttük, gyakorlatilag egy szemantikai ellenörzést hajt végre.
11. A commitparancs kiírja file-ba a mi általunk meghatározott adatokat, ezzel lesz ténylegesen használható, egyenértékű gyakorlatilag egy save gombbal.
12. Az exit-el pedig kilépünk a teljes zonecfg menüből vissza a rendszer prompthoz.
13. A zoneadm list -cv parancsal tudjuk részletesen lekérni a zónák részletes információit és állapotát. Most configured állapotba került. A következő ábra jól bemutatja, hogy milyen parancsok hatására milyen állapotba kerülhet a zóna.

14. mkdir-el létrehozzuk azt a könyvtárat ahova fel szeretnénk építeni a zónánkat, és amit már előzetesen megadtunk a zonánk konfigurációja során.
15. Az előbb létrehozott zone foldernek chmod 700 megfelelő jogot kell adnunk.
16. A zoneadm -z ZONANEVE verify parancs végső ellenőrzést végez a zónán, mielőtt elkezdődne a telepítés.
17. A zoneadm -z bigzone install parancs, ahogy a nevéből is érthető felinstallálja a zónát. Ez akár 10-15 percig is eltarthat. A rendszer megnézi, hogy milyen csomagok vannak telepítve a global zónába, majd azokat a lokálisba egyenként telepíti. Ekkor installed státuszba kerül a zóna.
18. A zoneadm -z ZONENEVE boot parancsal ténylegesen elindítjuk a zónát.
19. Egy zóna elsõ indításakor még végig kell mennünk az inicializálási procedúrján. Ez pont ugyanaz, mint amin egy normális Solaris telepítés elején is végig kell menni, illetve mint amikor sys-unconfig parancsot futtatunk.
Lépjünk be tehát a zóna konzoljára (zlogin -C) és kezdjük meg a zóna - mint új operációs rendszer - beállítását.

Zóna Backup

Mivel alap helyzetben a zónák közös és csak olvasható filerendszereket is használnak ezért ezen részeket nem kívánjuk menteni. Egyrészt felesleges, hisz ugyan az mindig, másrészről okozhat problémákat. Ezért a következő megoldások létezhetnek:

• Zóna leállítása és úgy a zóna file-jainak másolása
• UFS snapshot
• find and cpio
• Symantec (Veritas) NetBackup
• Legato NetWorker

!!! Fontos !!! Backup esetén fontos a /etc/zones folder-ben lévő ZONANEVE.xml file-t is learchiválni.

Zóna leállítása és úgy a zóna file-jainak másolása:

Amennyiben leállítjuk a zonát, nem fognak megjelenni a read-only lofs közös filerendszerek, tehát akármilyen tool segítségével nyugottan lemásolhatóak a zóna foldere, teljes egészében. A következő példában az ufsdumpal tesszük ezt meg.

# zlogin -S smallzone init 5
# zoneadm list -cv
ID NAME STATUS PATH
0 global running /
- smallzone installed /export/smallzone
# ufsdump 0f /backup/smallzone.ufsdump /export/smallzone
DUMP: Date of this level 0 dump: Thu Apr 14 08:55:56 2005
DUMP: Date of last level 0 dump: the epoch
DUMP: Dumping /dev/rdsk/c0t0d0s0 (lambda:/) to /backup/smallzone.ufsdump.
DUMP: Mapping (Pass I) [regular files]
DUMP: Mapping (Pass II) [directories]
DUMP: Writing 32 Kilobyte records
DUMP: Estimated 235508 blocks (114.99MB).
DUMP: Dumping (Pass III) [directories]
DUMP: Dumping (Pass IV) [regular files]
DUMP: 234494 blocks (114.50MB) on 1 volume at 2394 KB/sec
DUMP: DUMP IS DONE
# zoneadm -z smallzone boot

UFS Snapshot

A Solaris 8 2/02-es verziójától megjelent a fssnap, snapshot készítő alkalmazás, amivel egyszerűen készíthető működő rendszerről konzisztens backup. Tehát készítünk egy snapshotot, amit felmountolunk, és a felmountolt "statikus" állapotot megint tetszés szerint backupolhatjuk:

# fssnap -o bs=/var/tmp /
/dev/fssnap/0
# mount -o ro /dev/fssnap/0 /mnt
# ufsdump 0f /backup/smallzone.ufsdump /mnt/export/smallzone
DUMP: Date of this level 0 dump: Wed Apr 13 09:08:14 2005
DUMP: Date of last level 0 dump: the epoch
DUMP: Dumping /dev/rfssnap/0 (lambda:/mnt) to /backup/smallzone.ufsdump.
DUMP: Mapping (Pass I) [regular files]
DUMP: Mapping (Pass II) [directories]
DUMP: Writing 32 Kilobyte records
DUMP: Estimated 231034 blocks (112.81MB).
DUMP: Dumping (Pass III) [directories]
DUMP: Dumping (Pass IV) [regular files]
DUMP: 230014 blocks (112.31MB) on 1 volume at 2227 KB/sec
DUMP: DUMP IS DONE
# umount /mnt
# fssnap -d /
Deleted snapshot 0.

find and cpio

A következő módszerrel működő zónáról archiválhatunk a find és cpio segítségével. Feltesszük, hogy a zóna filerendszere UFS, és használjuk a find parancs kapcsolóit, hogy szűrt keresés hajtson végre - és ezzel kihagyjuk LOFS (a global zónával közös) mountpointokat.

Symantec (Veritas) NetBackup

A NetBackup tud futó zónát is menteni, természetesen be kell állítani hogy a közös LOFS filerendszereket hagyja ki, ami a zóna konfigurációja során is be lett állítva.

Legato NetWorker

A NetWorker tud futó zónát is menteni, természetesen be kell állítani hogy a közös LOFS filerendszereket hagyja ki, ami a zóna konfigurációja során is be lett állítva.

Zónák Patchelése

Nagy Zóna Patchelése

Egy nagy zóna esetében A global zóna és a local (nagy) zóna teljesen különálló rendszerfile-okból áll, és mindkét helyen minden file és filerendszer írható és olvasható. Tehát:

• A nagy zónába lépve, bármilyen patch telepíthető a patchadd(természetesen kivételek a kernel patch-ek).
• A global zónába lépve, bármilyen patch telephíthető csak a global zónába a patchadd -G paranccsal.
• A global zónába lépve, bármilyen patch telepíthető egyszerre a global zónára és az összes local zónára a patchaddparancs segítségével.

!!!Figyelem!!! A harmadik, a teljes rendszer patchelése és összes local zóna esetében figyelni kell arra, hogy amikor kiadjuk a patchadd parancsot, az el fogja indítani az olyan zónákat is, amik aktuálisan nem futnak. Ezek single user módban el fognak indulni, majd végrehajtódik rajtuk automatikusan a patch, végül visszatér a zóna az eredeti állapotba.

Ezzel persze nem megvalósítható, hogy külön zónáknak különböző patch szintjei legyenek, mert a global zóna szinkronba fogja tartani ezeket. Nem is ajánlja senkinek a SUN hogy különböző patch szinteket akarjon használni zónák alatt.

Kis Zóna Patchelése:

Egy kis zóna esetén ugye vannak read-only LOFS filrendszerek amik közösek a global zónával. Ezek természetesen a local zóna esetében nem módosíthatóak, így különleges helyzetek állnak elő.

• A kis zónába lépve, egy olyan patch se telepíthető, ami az /usr alatt akarna bármit módosítani
• A global zónába lépve, minden patch ami patchadd -G paranccsal telepítünk a kis zóna közös read-only LOFS filerendszereit is frissíteni fogja, ha akarjuk ha nem.
• A global zónába lépve, minden patch ami patchadd paranccsal telepítünk az települni fog a global illetve az összes local zónába megfelelőképp.

!!! FONTOS !!! A második esetben ugyan csak a global zónát patcheljük meg, viszont mivel a kis zóna a főbb rendszer könyvtár struktúráját csak read-only LOFS filerendszerként kapja ezért érinti a kis zónákat is. Sajnos a /var nem fog ezáltal frissülni, így számolni kell esetleges problémákkal. Ezért ebben az esetben ezt a módszert nem ajánlja a SUN. A harmadik módszer az alapvetően elfogadott a kis zónák esetében.

Solaris Zona Parancsok

A Solaris 10 zónákhoz kapcsolódóan megjelent pár zónakezeléshez használatos parancs, illetve pár meglévő parancsok is meghívhatóak zóna specifikusan.
Erről jöjjön egy rövid összefoglalás a teljesség igénye nélkül.

Zónakezelõ parancsok:

zonecfg - Ezzel a paranccsal hozhatunk létre új zónát, illetve módosíthatjuk a már elkészült zónák konfigurációját. Három féle módon tudjuk használni:

• 1. zonecfg -z
  A zóna konfigurálást végezhetjük el egy CLI segítségével.
• 2. zonecfg -z Parancssoros üzemmód. Pl: zonecfg -z info
• 3. zonecfg -z -f Ha egy file-ban felsoroljuk azokat a parancsokat ugyanabban a sorrendben, ahogy azt a CLI-ben futtatnánk, akkor a -f kapcsolóval villámgyorsan tudunk zónákat gyártani, vagy éppen újrakonfigurálni.

zoneadm
Konfigurált zónáinkat tudjuk vele telepíteni (install)bootolni (boot), listázni (list ), megállítani (halt), és megszüntetni (uninstall)

zlogin
A globális zónából tudunk vele a lokális zónákba belépni. A -C kapcsoló hatására konzol módban csatlakozik a zónához, amibõl a ~. karakterkombinációval tudunk kilépni. Lehetõség van másik escape-szekvenciát is megadni a -e kapcsolóval. A -l USERNAME kapcsolóval adott user nevében lép be.

zonename
Az aktuális zóna nevét írja ki.

Régi parancsok zónás extrákkal

ps
Régi jó barátunk a processzeket kilistázó ps parancs két új kapcsolót kapott: a -z ZONANEVE kapcsolóval az adott zónához tartozó processzekre szűkíthetjük a listát. A -Z kapcsoló hatására pedig a processz listában egy új oszlop jelenik meg, amiben a processzt futtató zóna neve lesz. Természetesen mindkét kapcsoló csak a globális zónában használható. (Illetve lokálisban is, de ott értelemszerûen csak az az egy zóna látszik.)
Ezeken kívül a -o kapcsoló után a zone kulcsszó is megadható kulcsszó lett.

prstat
Itt is a -z ZONANEVE illetve -Z kapcsolókkal bõvült a kínálat. A -z ZONANEVE hatására csak az adott zónához tartozó processzeket listázza a prstat. A -Z már kicsit másképp viselkedik, mint amit a ps-beli mûködésébõl sejtenénk. :) Hatására a processz lista alján egy összegzést ad, hogy zónánként hány processz fut, mekkora az egyes zónák memória, illetve cpu használata.

ptree
Szintén kapott egy -z ZONANEVE kapcsolót, aminek hatására csak az adott zónához tartozó processzekkel foglalkozik.

ifconfig
A zone ZONANEVE kulcsszó hatására az IP címet az adott lokális zónához rendeli hozzá. Természetesen csak a globális zónábol lehet használni.

df
Új kapcsoló: -Z. Csak a globális zónában van értelme. Hatására az összes futó zóna mountolt file rendszereit kilistázza.

pkgadd
A -G kapcsoló hatására csak a globális zónába telepíti az adott csomagot. Alapesetben ugyanis az összes lokális zónába telepít. Ahogy az a fenti patchelés kapcsán már elhangzott.

Zónák Erőforrás kezelése

Ami nagyon nagy újdonság a Solaris Zónák esetében az az operációs rendszer által kontrollált módon végrehajtható erőforrás kezelés, resource control. Nem scripteket kell hack-elni hanem egy meglévő, Solaris által megszokott stílusban tudunk limitációkat adni a zónáknak, vagy épp resrouce-t rendelni hozzá. Ez egy hihetetlen nagy előny, és leegyszerűsíti az adminisztrációt.

Akkor jöjjön a teljesség igénye nélkül néhány fontosabb resource felsorolása egy-egy példával:

dedicated-cpu
ncpus, importance

Solaris 10 8/07: Megadhatjuk a zónához rendelt CPU-k számát(ncpus) és opcionálisan a fontosságát (importance). A következő példa egy ilyet mutat meg importance beállításával

zonecfg:my-zone> add dedicated-cpu
zonecfg:my-zone:dedicated-cpu> set ncpus=1-3
zonecfg:my-zone:dedicated-cpu> set importance=2
zonecfg:my-zone:dedicated-cpu> end

capped-cpu
ncpus

Itt is CPU-k számát kell megadnununk, de míg a dedicated-cpu-nál hozzá dedikálunk CPU-kat, itt csak egy felső korlátot adunk meg.

zonecfg:my-zone> add capped-cpu
zonecfg:my-zone:capped-cpu> set ncpus=3.5
zonecfg:my-zone:capped-cpu> end

capped-memory
physical, swap, locked

Limitálhatjuk a zóna memória méretét. Megadhatjuk a fizikai, swap és lockolt memória méretét. Mind opcionális, de legalább egyet meg kell adnunk közülük ha ezt akarjuk definiálni.

zonecfg:my-zone> add capped-memory
zonecfg:my-zone:capped-memory> set physical=50m
zonecfg:my-zone:capped-memory> set swap=100m
zonecfg:my-zone:capped-memory> set locked=30m
zonecfg:my-zone:capped-memory> end

fs
dir, special, raw, type, options

Az FS erőforrásban definiálhatunk egy paramétert amivel tárterületet adunk a zonánk számára. A következő paraméterek megadásával tudjuk ezt a resource-t definiálni:

dir

Egy filesystem mountpoint megadása a zónában.

special

Block device megadása vagy a a global zone mountpointjának a megadása.

raw

Speciális raw device megadása amin előtte mindenképp egy fsck-t kell futtatnunk.

type

Filesystem típusa

options

Bármilyen opció amit mountolásnál (direktbe egy mount parancs esetében) megadnánk ehhez a filesystemhez.

A következő péda a global zonában elérhető /dev/dsk/c0t0d0s2 disk device-t teszi elérhetővé a /mnt folderben a local zónánk számára. A fenti device megfeleli slice-án előtte fsck-t futtattunk. A filesystem UFS-re van formázva. Mount opcióként a nodevices és logging van megadva.

zonecfg:my-zone> add fs
zonecfg:my-zone:fs> set dir=/mnt
zonecfg:my-zone:fs> set special=/dev/dsk/c0t0d0s2
zonecfg:my-zone:fs> set raw=/dev/rdsk/c0t0d0s2
zonecfg:my-zone:fs> set type=ufs
zonecfg:my-zone:fs> add options [nodevices,logging]
zonecfg:my-zone:fs> end

A következő példában egy global zónában definiált ZFS volume-t definiálunk a local zóna számára:

zonecfg:my-zone> add fs
zonecfg:my-zone:fs> set type=zfs
zonecfg:my-zone:fs> set special=tank/zone/zion
zonecfg:my-zone:fs> set dir=/export/shared
zonecfg:my-zone:fs> end

inherit-pkg-dir
dir

Az itt meghatározott könyvtár a global zónából read-only módban lesz élérhető a local zóna számára.

zonecfg:my-zone> add inherit-pkg-dir
zonecfg:my-zone:inherit-pkg-dir> set dir=/opt/sfw
zonecfg:my-zone:inherit-pkg-dir> end

net
address, physical, defrouter

Egy shared, osztott hálózati cím definiálásával a zónánk számára definiált ip cím egy új IP aliasként (virtuális IP címként) fog megjelenni a global zónában. Ezt lehet a következő példában látni

zonecfg:my-zone> add net
zonecfg:my-zone:net> set physical=hme0
zonecfg:my-zone:net> set address=192.168.0.1
zonecfg:my-zone:net> end

Az exklúziv kiajánláskor semmilyen virtuális device nem létezik, hanem mi a global zónában elérhető fizikai eszközt egy az egyben átadjuk a zónánk számára.

zonecfg:my-zone> set ip-type=exclusive
zonecfg:my-zone> add net
zonecfg:my-zone:net> set physical=bge32001
zonecfg:my-zone:net> end

device
match

A követkő példa a /dev/pts device-okat elérhetővé teszi a zóna számára.

zonecfg:my-zone> add device
zonecfg:my-zone:device> set match=/dev/pts*
zonecfg:my-zone:device> end

Zóna mozgatása két külön fizikai rendszer global host között

Először is az itteni megoldás feltételezi azt, hogy a zónák egy közös, shared storage-n találhatóak, és mindkét global zóna, azaz fizikai Solaris gép hozzáfér a zóna adatfileaihoz. (Persze kiváltható ez a közös storage azzal is ha a tároló disket, pendrive-t lecsatoljuk az egyik rendszerről majd a másikba felcsatoljuk).

host1# zoneadm -z my-zone halt
host1# zoneadm -z my-zone detach
host2# zonecfg -z my-zone
my-zone: No such zone configured
Use 'create' to begin configuring a new zone.
zonecfg:my-zone> create -a /export/zones/my-zone
zonecfg:my-zone> commit
zonecfg:my-zone> exit
host2# zoneadm -z my-zone attach

1. Leállítjuk a zónát. Nagyon fontos, hogy futó zónát nem lehet migrálni.
2. Az eredeti global hoston a zoneadm -z ZONANEVE detach paranccsal lecsatoljuk
3. A második global zónán, ahova ugye át kívánjuk vinni, ott létre kell hozni a zóna konfigurációs file-ját.
4. Mivel még nem létezik a create -a ZONA_PATH paranccsal létrehozhatunk egy alapot, vagy szépen kézzel beállítgathatjuk, vagy kiexportálva az eredeti hoston a beállításokat zonecfg - ZONANEVE -f ZONECONFIGEXPORT-al átvihetjük az összes beállítását.
5. A vagy alap, vagy beállított, vagy beimportált configot (lényeg, hogy a zónánk nevével és elérési útjával létezzen) kiírjuk file-ba a commit paranccsal.
6. Az exit-el kilépünk a zonecfg menüjéből.
7. Majd zoneadm -z ZONANEVE attach paraccsal felcsatoljuk a zónánkat a másik gépen.

Most lássuk, mi történik akkor, amikor egy olyan global zónára akarjuk fecsatlakoztatni a zónánkat, ahol más csomagok, és patchek érhetőek el?

host2# zoneadm -z my-zone attach
source host packages inconsistent with local host
SUNWgnome-libs (2.6.0,REV=101.0.3.2005.12.06.20.27) version mismatch
(2.6.0,REV=101.0.3.2005.12.19.21.22)
SUNWudaplr (11.11,REV=2005.12.13.01.06) version mismatch
(11.11,REV=2006.01.03.00.45)
SUNWradpu320 (11.10.0,REV=2005.01.21.16.34) is not installed
SUNWaudf (11.11,REV=2005.12.13.01.06) version mismatch
(11.11,REV=2006.01.03.00.45)
NCRos86r (11.10.0,REV=2005.01.17.23.31) is not installed
local host packages inconsistent with source host
SUNWukspfw (11.11,REV=2006.01.03.00.45) was not installed
SUNWsmcmd (1.0,REV=2005.12.14.01.53) was not installed
source host patches inconsistent with local host
120081 is not installed
118844 is not installed
118344 is not installed
local host patches inconsistent with source host
118669 was not installed
118668 was not installed
116299 was not installed

Nem kell megijedni, egy -F kapcsolóval (zoneadm -z my-zone attach -F) ezen figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyhatjuk és véghezvihetjük a felcsatolást. Persze a végeredményért senki nem vállal felelőséget amennyiben komoly patch eltérések vannak. Ez ugye főleg kis zóna esetén lehet nagy baj, de akár össze nem illő kernelpatchek is boríthatnak egy nagy zónát is. Tehát érdemes rá figyelni.

Zóna Klónozása

Zóna klónozására is van lehetőségünk, amikor is egy teljesen beállított feltelepítet, beconfigurált rendszert szeretnénk duplikálni, és nem kívánjuk az egész procedúrát végigvinni, csupán lemásolni. A következő képpen történik:

# zonecfg -z zone1 export > zone2.cfg
# vi zone2.cfg
# zonecfg -z zone2 -f zone2.cfg
# zoneadm -z zone1 halt
# zoneadm -z zone2 clone zone1
Cloning zonepath /export/zones/zone1...
This took around 5 minutes to clone a 1GB zone (see notes below)

# zoneadm list -vc
ID NAME STATUS PATH
0 global running /
- zone1 installed /export/zones/zone1
- zone2 installed /export/zones/zone2

# zoneadm -z zone1 boot
# zoneadm -z zone2 boot
# zoneadm list -vc
ID NAME STATUS PATH
0 global running /
5 zone1 running /export/zones/zone1
6 zone2 running /export/zones/zone2

# zlogin -C zone2

1. Ki kell exportálni file-ba a klónozni kívánt zóna konfigurációját.
2. Meg kell változtatni alapvető elemeket a configban. Ezt megtehetjük az exportált file editálásával vagy importálás után a zonecfg segítségével.
3. A zonecfg -z zone2 -f zone2.cfg paranccsal beimportáljuk a meglévő és módosított configunkat és ezzel létrehozzuk a klónunk konfigurációját
4. Állítsuk le, illetve bizonyosodjuk meg arról, hogy a klónozandó gépünk nem fut. Nem lehet futó zónát klónozni.
5. A zoneadm -z zone2 clone zone1 paranccsal indítsuk el a klónozást. A rendszer meg fogja becsülni a szókséges időt is informál a másolandó adat méretéről is.
6. Amint kész kérjük le zonadm list -cv paranccsal a zónák állapotát.
7. Indítsuk el őket a zoneadm -z ZONANEVE boot parancsokkal.
8. Majd ne feledkezzünk meg arról, hogy zlogin -C ZONANEVE parancsal lépjünk be is. Ez nagyon fontos!

Remélem e áttekintő valamelyest engedett bepillantást a Solaris Zónák lelki világába. Arról is, hogy Linux és BSD-vel ellentétben mennyivel kézenfekvőbb és egyszerűbb a kezelésük.

Ez az elgondolás, bár elég egyszerű volt, mégse volt annyira egyszerű átlátni. Példának okáért, ha egy daemon indítási paraméterét meg akartuk változtatni, meg kellett keresni, hogy mi indítja a deamont, és a start metódusban ki kellett mazsolázni, hogy kell megváltoztatni azokat a bizonyos paramétereket. Egy rc script módosítása elég körülményes volt. Kisebb elírások által a rendszer már nem is bootolt normálisan, vagy éppen egyáltalán. Az rc script tesztelése gyakorlatilag a rendszer újraindítását jelentette, amit megfejelt az, hogy amennyiben hibakeresést is szerettünk volna végezni, szintén a scriptet kellett módosítani. Utolsó negatívumként a rendszer indítása szükségtelenül lassú is volt, mert az rc scriptek egymás után indultak el, még akkor is, ha több indítás esetleg párhuzamosan is futhatott volna.

Aki pedig komolyabban akart RC scripteket integrálni a rendszerébe, ott a függőségek kezelése maga volt a horror. Normális eszközrendszer nincs ennek a problémának a megoldására, így jön a hegesztés.

SMF (Service Management Facility) mint új megoldás

Mit is csinál az SMF?
Alapvetően elrejti előlünk a scripteket, a processeket, és egyetlen egy service névvel definiálja mindezeket.

Mit tudok csinálni egy SMF service-el?
Alapvetően indítani, leállítani, mindezt pedig a függőségek szemelőt tartásával (a service nem indítható el, amíg annak függőségei nem indultak el, illetve ha leállítjuk, az ő tőle függő alkalmazások is le fognak állni). Ezen túl egy service tudja a saját státuszát tesztelni. Jelezni amennyiben hiba állt fel az indítás illetve leállítás alatt, vagy a normális működéstől eltérő állapot fordult elő. Viszont semmiképp sem szabad úgy gondolni egy SMF service-re, mint ami lebutítja Windows service szintre a scriptezést, és teljes mértékben megköti a kezünket. De erről később.

Miből áll egy SMF service?
Először is kell egy method file (/lib/svc/method/), ami majdnem egyenértékű egy RC scripttel. Ez tartalmazza a start, stop hívásokat (és persze más argumentumot is ha szükséges.) Debugolásnál a SMF service log file-ba ennek a scriptnek az errorjai fognak kerülni.
Ezen túl áll egy manifest file-ból. Ez egy xml, ami magát az SMF service-t definiálja. Ezen manifest file-ok tároló könyvtára a /var/svc/manifest/ folder. Ezen manifest file-ok importálásával jön létre a rendszer SMF adatbázisában maga a service. Ez az importálás a rendszer indításakor is lefut automatikusan (az svc:/system/manifest-import által) és természetesen telepítéskor a pkgadd futását követően is. Amennyiben a manifest file-t importáltuk nincs rá többet szükség, viszont nem ajánlatos a Solaris alap manifest file-it bántani.

Vannak-e tradicionális rc scriptek Solaris 10-ben?
Igen vannak. Ezek továbbra is az /etc/rc?.d folderben találhatóak és a megfelelő szekvencia szerint hívódnak meg. Ezen scriptek Legacy néven az SMF adatbázisában is szerepelnek. Tehát láthatóak ha lekérjük a service-ek listáján, "lrc:" névvel. Ezen service-ek esetében nincs hibaellenőrzés, se automatikus újraindítás.

Mi van az inetd-vel?
Az inetd.conf már nem központi konfigurációs állomány hanem a Solarisba beépített inetd szolgáltatások az smf-et használják. Szerencsére van eszköz az előző Solaris verziókról upgrade-nél az inetconv parancs automatikusan konvertálni smf-be az inetd.conf tartalmát. Szerencsére boot közben figyelmeztető üzenet jön, ha van konvertálatlan bejegyzés még.

Hogy illeszkedik az SMF a Solaris rendszerébe?
Alapesetben a bootolás igen "halk", elég kevés log képződik. A boot -m verbose opcióval az SMF minden egyes induló szolgáltatás esetén kiír egy sort, így meggyőződhetünk róla, hogy tényleg minden működik bootoláskor. Azok a napok mindenesetre elmúltak, amikor a /var/adm/messages file-ban vadászhattunk bootolás közbeni hibaüzenetekre, remélve, hogy a hiba bejegyzésre kerül a hibás szolgáltatás nevével együtt. Ehelyett mostantól minden szolgáltatásnak megvan a saját állandó log file. Ezek többsége a /var/svc/log könyvtárban van, kivétel ez alól a single-user mód elérése elõtti szolgáltatások logja, amik a /etc/svc/volatile alatt tartózkodnak (illetve svcs -x is kiírja a service-hez tartozó log file helyét is). A rendszerben hamarabb kerül elénk a konzol login prompt, mert csak azok a szolgáltatások indulnak el előtte amik a loginhoz szükségesek. Amennyiben hibás boot áll fent, használjuk a boot -m milestone=none indítást. Ezek után manuálisan egyesével tudjuk magunk indítgatni és debug-olni a serviceket. A felbootolt rendszer alól az svcadm milestone all paranccsal tudjuk újra engedélyezni az összes service indítását.

Mi az a milestone és mire jó?
A milestone az SMF service-k egy gyűjtő csoportja. Ez helyettesíti a futási szinteket. Mi is kitalálhatunk és csinálhatunk milestone-okat, amiben megadjuk hogy akkor milyen service-ek induljanak el, de a Solaris a régi RC futási szintekhez alapból társít úgynevezett major milestone-okat. Ilyen a milestone/singleuser,
milestone/multi-user, milestone/multi-user-server.

Na és mi van a zónákkal?
A zónáknak saját SMF adatbázisa van, így saját service környezete van függetlenül mindentől. Ezen zóna service-ek inicializálását a global zóna zone smf service kezdi meg. Ahogy lenti képen is látszik.

Akkor innen pedig jöjjenek konkrét példák a fent említett parancsokra, és arra hogy is működik az SMF:

Sokkal csendesebb és gyorsabb boot folyamat:

SunOS Release 5.10 Version Generic 64-bit
Copyright 1983-2005 Sun Microsystems, Inc. All rights reserved.
Use is subject to license terms.
Hostname: demobox
NIS domain name is testlab.example.com
checking ufs filesystems
/dev/rdsk/c1t0d0s7: is logging.
demobox console login:

Részletes boot: (boot -m verbose):

SunOS Release 5.10 Version Generic 64-bit
Copyright 1983-2005 Sun Microsystems, Inc. All rights reserved.
Use is subject to license terms.
[ network/loopback:default starting (loopback network interface) ]
[ system/filesystem/root:default starting (root file system mount) ]
[ network/pfil:default starting (packet filter) ]
[ network/physical:default starting (physical network interfaces) ]
...

svcs parancs:
● List enabled or all (-a) instances, sorted by state, time
● Explanations for errors/states (-x)
● Show dependencies (-d) and dependents (-D)
● Show member processes (-p), additional details (-v/-l)

Amennyiben az svcs kimenetelében az állapot után csillag (*) karakter látszik, az azt jelenti hogy az az állapot elérése épp folyamatban van. Teszem azt online* = épp elindul de még nem indult el teljesen, offline* = leáll éppen de még nem állt se sikeresen.

$ svcs
STATE STIME FMRI
....
online 18:18:30 svc:/network/http:apache2
online 18:18:29 svc:/network/smtp:sendmail
....
$ svcs -p sendmail
STATE STIME FMRI
online 18:18:29 svc:/network/smtp:sendmail
18:18:29 100180 sendmail
18:18:29 100181 sendmail
$ svcs -d sendmail
STATE STIME FMRI
online 18:17:44 svc:/system/identity:domain
online 18:17:52 svc:/network/service:default
....

svcadm parancs:
● Enable, disable, refresh, restart service instances
● Mark in special states (maintenance)
● Synchronously wait for changes (-s)

paraméterei:
● enable: allow service to start once its dependencies are satisfied
● disable: stop service and do not allow it to start again
● enable/disable -t: enable/disable until the system is rebooted
● refresh: reload service configuration and run the refresh method (if any)
● restart: stop the service, then allow it to start once its dependencies are satisfied (no configuration change made)

$ grep lianep /etc/user_attr
lianep::::auths=solaris.smf.modify,solaris.smf.manage
$ svcs apache2
STATE STIME FMRI
- ? svc:/network/http:apache2
$ # create /etc/apache2/httpd.conf
$ svcadm enable apache2
STATE STIME FMRI
online 19:19:01 svc:/network/http:apache2
$ # edit /etc/apache2/httpd.conf
$ svcadm refresh apache2
$ svcs apache2
STATE STIME FMRI
online 19:19:33 svc:/network/http:apache2
$ svcadm disable apache2
$ svcs apache2
STATE STIME FMRI
disabled 19:20:07 svc:/network/http:apache2

svccfg parancs:
● Import, export manifests; apply, extract profiles
● Interactive mode for modifying properties

$ grep lianep /etc/user_attr
lianep::::auths=solaris.smf.modify,solaris.smf.manage
$ svccfg -v import /var/svc/manifest/network/http-apache2.xml
svccfg: Refreshed network/http:/apache2
svccfg: Successful import.
$ svccfg
svc:> select network/http:apache2
svc:/network/http:apache2> listprop
...
general framework
general/enabled boolean false
...
start method
start/exec astring "/lib/svc/method/http-apache2 start"
start/timeout_seconds count 60
start/type astring method
svc:/network/http:apache> editprop
[$EDITOR launches, allows direct editing of properties]
svc:/network/http:apache2> exit
$ svcadm refresh apache2 # read changed config
$ svcadm restart apache2 # restart with changed config

svcprop parancs:
● List properties of services and instances
● Fetch in convenient forms for scripting
● View running or current props (-c), uncomposed (-C)

$ svcprop network/http:apache2
...
physical/entities fmri svc:/network/physical:default
physical/grouping astring optional_all
physical/restart_on astring error
physical/type astring service
start/exec astring /lib/svc/method/http-apache2\ start
start/timeout_seconds count 60
start/type astring method
stop/exec astring /lib/svc/method/http-apache2\ stop
stop/timeout_seconds count 60
stop/type astring method
restarter/auxiliary_state astring none
restarter/next_state astring none
restarter/state astring disabled
restarter/state_timestamp time 1102030556.737590000
$ svcprop -p enabled network/http:apache2
false

inetadm parancs:
● List services managed by inetd
● View (-l) and modify (-m) inetd-specific properties

$ inetadm
...
enabled online svc:/network/ftp:default
enabled online svc:/network/finger:default
disabled disabled svc:/network/login:eklogin
disabled disabled svc:/network/login:klogin
enabled online svc:/network/login:rlogin
disabled disabled svc:/network/rexec:default
enabled online svc:/network/shell:default
$ inetadm -l ftp
SCOPE NAME=VALUE
name="ftp"
endpoint_type="stream"
proto="tcp6"
isrpc=FALSE
wait=FALSE
exec="/usr/sbin/in.ftpd -a"
user="root"
...
default tcp_wrappers=FALSE

Debrecentől olyan 2,5 óra kocsiútra lévő a Magyar határtól olyan 30km-re lévő város már az elején tartogatott számunkra érdekességeket. Mi alapvetően úgy vettük észre, hogy van a bel(-ó-)város és a külváros. A belváros a régi korokból megmaradt jól ismert, régi utcaképet hordozta magával, minden sarkon templomokkal, dómokkal. Míg a külváros a gyár és panel áradatot. Hihetetlen mennyiségű panel csoportosulás van Kassán. Dimbre dombra, össze vissza, szinte mindenhonnan kinő egy. Míg én megszoktam, hogy valami rendszer szerűen, szimmetria és színharmónia jellemzi a panel lakóparkokat, Kassán ennek nyomát se láttuk. Főleg a színkezelés volt hihetetlen. Egy egy panel esetében az erkélyfrontok 10-15 különböző színben is pompáztak.

Kassán az emberek nem mondom, hogy kedvesek voltak, de nem is voltak ellenszenvesek. Olyan tartózkodóak. Idegen nyelveket nem szerettek beszélni, és bár nem tudjuk, hogy mennyire tudtak, de egy biztos, nem akartak magyarul beszélni, pedig olyan messze van a határ mint hozzánk Hajdúszoboszló. Egy hetes ott tartózkodásunk során csupán egy középkorú hölgy volt hajlandó magyarul válaszolni. Az angol... Meg hát ismeretlen számukra. Az éttermekben is hamarabb akartak németül beszélni velünk, mint angolul vagy magyarul. Érdekes.

Az óváros sétánya csodálatos, ott többször is végigsétáltunk, és mindenképp lenyűgözött bennünket. Sajnos ezt a fajta korzó jellegű érzést máshol nem tapasztaltuk. A város maga tele volt építkezéssel, felújításokkal, szóval biztos csak jobb és jobb lesz ott is az élet.

Ételeket istenieket ettünk, bár olyan hatalmas éttermi kavalkádot nem fedeztünk fel, hogy azt mondhassam egy hét alatt a fele helyre se sikerült elmenni, mint amit láttunk volna. Ugyan ez igaz boltokra is.

Végül de nem utolsó sorban had emeljem ki a szállodánkat. Ami egy nagyon korrekt hely volt. A szobákkal ugyan úgy, mint a kiszolgálással és a szolgáltatásokkal (szauna, jakuzzi).

Penzión Hradbová
Hradbová 9, 040 01 Košice
http://www.penzionhradbova.sk

Az ottartózkodásunk alatt készült képek megtekinthetőek itt.

A Leatherman Wave számomra egyszerre ötvözte a minőséget, a praktikumot, és az innovációt. Nézzük milyen "eszközök" találhatóak meg ezen a multifunkciós eszközön:

• Harapófogó
• Drótvágó
• Olló
• Kulcskarika Akasztó
• Fűrész
• Fa/fém Reszelő
• Egyenes élű Kés
• Barázdált élű Kés
• Kis Bit Foglalat
• Nagy Bit Foglalat
• Nagy Csavarhúzó
• Üveg- és Konzervnyitó
• 19 cm / 8 Inch Skála

Méretek:
Hossz.: 10 cm
Súly: 264 gramm

Amit még külön ki akarnék a paramétereken kívül emelni az a bit foglalat. Ez gyakorlatilag egy kisebb rés, amibe különböző csavarhúzó hegyeket tudunk illeszteni (alapból van hozzá a csillag-standard végű hegy). Viszont felárért vásárolható egy BIt Kit-nek nevezett kiegészítő ami egy 21 darabból álló ilyen "csavarhúzó hegy gyűjtemény". Ha ez is és a "kés" is nálunk van, nincs az az IT-s, elektronikai helyzet amit nem tudunk általa megoldani.

Sajnos a minőséget ez esetben is erősen meg kell fizetni, egyszerű halandónak hihetetlen drága lehet a hazai közel 35.000 HuF bruttó fogyasztói ár. Külföldön nagyobb ennek a márkának és terméknek is a fogyasztói és rajongói köre egyaránt. Én is külföldről szereztem be (köszi Gergő), 20% különbséggel.

Nekem azóta is állandó társam, és meg vagyok elégedve. Aki valami ilyesmit keres az bátran próbálja ki.

Hivatalos oldal: http://www.leatherman.com
Magyar viszonteladó: http://www.leatherman.hu

Mi ezt a létesítményt tehát jól megtekintettük. Nem volt rossz, mert érdekes volt, sok ma is funkcionáló orvosi, és mérnöki MAGYAR munkát meg lehetett nézni, de az elkért 3000 HuF árat ezért a szolgáltatásért horribilisnak tartottuk.

http://www.sziklakorhaz.hu/

Ezek után pedig ad-hoc módon megálltunk a város egy kis utcáján, és az első szimpatikus helyre befáradtunk étkezés céljából. Először húztam a számat a Champs néven futó helyre, mert az ilyen divathullámos, valaki a nevét adja hozzá típusú helyek kifejezetten az elveim ellen vannak, de kellemesen kellett csalatkoznom.

Ez a Champs hely, és színvonalas sport bár. Ilyennel csak külföldi tartózkodásaim alatt sikerült találkoznom. Minden box-hoz, asztalhoz saját nagy kijelzőjű televízió tartozott, és tényleg igényesen volt felépítve a hely. A kaják árazása nem az olcsó kategóriába tartozott, de nem is a drágába. Külön kiemelném a színvonalas étlapot, mert mindenhez volt kép. A választott étellel pedig mind elégedettek voltunk. De szerintem a képek magukért beszélnek, amik megtekinthetőek itt.

http://www.champs.hu/

Kiadó: AGAVE KIADÓ
Oldalak: 348
Kiadás éve: 2003

Tartalom:

Iain M. Banks világhírű science-fiction regényében az emberiség már szétszéledt a galaxisban, és hála a magasfokú technológiai fejlettségnek, mindenki megkaphatja, amire éppen szüksége van. Vége a betegségeknek, és az élet nem szól másról, mint különféle játékokról, partikról és szórakozásról.

Jernau Morat Gurgeh a galaxis leghíresebb játékosa, minden táblás és stratégiai játék nagymestere. A sikereket elunva új kihívásokra vágyik, és egy távoli bolygóra, Azad Birodalmába utazik, hogy próbára tegye magát az ott élők legendás játékában. Egy játékban, amely annyira összetett, annyira életszerű, hogy a végső győztest a birodalom császárává koronázzák. De bármilyen nagy játékos is Gurgeh, nem számol a háttérben zajló sötét összeesküvésekkel, árulással, zsarolással. Amikor úgy dönt, hogy részt vesz a játékban, nem csupán hírnevét, de a saját életét is kockára teszi. Sőt, még annál is többet.

A képregény hihetetlen szövevényesen viszi végig kis magán történeteit, mutatja be az egyes tulajdonságokkal felruházott hősök életútját, egészen a végkifejletig. Amikor is fény derül a szörnyű igazságra. Nálam továbbra is kiemelt helyen fog ez a mű állni. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Moore, Alan; Gibbons, Dave
Watchmen I. - Képregény

Nyelv : magyar
Áfa kulcs : 5%
EAN : 9789632660691
ISBN : 9632660691
Megjelenés : 2008.
Kötésmód : ragasztott kartonált
Oldalszám : 144
Méret [mm] : 169 x 259 x 11
Tömeg [g] : 360
Raktári kód : 104171
Regisztrálás : 2008.10.10.

Watchmen II. - Képregény

Nyelv : magyar
Áfa kulcs : 5%
EAN : 9789632660707
ISBN : 9632660707
Megjelenés : 2008.
Kötésmód : cérnafűzött kartonált
Oldalszám : 142
Méret [mm] : 169 x 259 x 9
Tömeg [g] : 360
Raktári kód : 107042
Regisztrálás : 2008.12.07.

Watchmen II. - Képregény

Nyelv : magyar
Áfa kulcs : 5%
EAN : 9789632660714
ISBN : 9632660714
Megjelenés : 2009.
Kötésmód : cérnafűzött kartonált
Oldalszám : 144
Méret [mm] : 169 x 254 x 9
Tömeg [g] : 360
Raktári kód : 157789
Regisztrálás : 2009.02.21.

Ismertető:

Alan Moore és Dave Gibbons méltán világhírű és korszakalkotó képregényének második magyar nyelvű kötete az eredetileg tizenkét részes mű középső négy fejezetét tartalmazza. A WATCHMEN egyszerre újította meg a műfajt, és állította új kihívások elé annak alkotóit, valamint rajongóinak sorába szólított jó néhány kétkedőt, akik e remekmű előtt nem voltak hajlandók elismerni, hogy a képregény is képviselhet irodalmi értéket.
A WATCHMEN 1988-ban megkapta a sci-fi és fantasy műveknek kijáró Hugo-díjat az egyéb kategóriában, s ez az egyetlen képregény, amely szerepel a Time magazin A 100 legjobb angol nyelvű regény 1923-tól napjainkig listáján (szívdobogtató és szívszorító olvasmány, igazi vízválasztó egy fiatal médium fejlődéstörténetében), és idén az Entertainment Weekly az előkelő 13. helyet szavazta meg neki az elmúlt negyedszázad legjobb olvasmányai között. A WATCHMEN cselekménye a nyolcvanas években játszódik egy alternatív, a nukleáris háború szélére sodródott Amerikában, ahol néhány törvényen kívül helyezett, többnyire kiöregedett és cseppet sem hősies szuperhős azzal szembesül, hogy valaki rájuk vadászik.
A tizenkét részes képregényt három kötetre bontva nyújtjuk át a magyar olvasónak; az első két kötetet hamarosan követi a művet lezáró harmadik kötet.

Külön ki kell emelnem, hogy idő, és lehetőség hiányában az én tesztjeim nem túl reprezentatívak és nem fedik le a Windows 7 alap szolgáltatásait sem.

Ami engem elsőre nagyon érdekelt maga a telepítés. Azt kell mondjam, hogy nagyban javult az idő, ami alatt egy új rendszert tudtunk installálni.

DVD behelyezése és a gép elindítása: 9:05
File-k másolásának elkezdése: 9:08
Első restart és device inicializálás és driverek próbálgatása: 9:17
Második restart és utolsó felhasználónévvel, időzónával és hasonló kérdések megválaszolása: 9:20
Setup csík elkezdése: 9:22
Kész, bejelentkezve: 9:25.

Azaz a teljes installáció normális tempóban egy 20 perc alatt lement. Ami számomra teljesen kellemes, főleg ha hozzátesszük, hogy a DVD-nyi anyag másolása a korongról rendesen meghatározza a szűk keresztmetszetet.

Ami továbbra is negatívum volt, hogy az installációnál számomra nem volt fellelhető az, hogy hol tudnám azt kiválasztani, hogy a telepíthető komponensek közül mit akarok feltenni, vagy mit nem. Ha már annyira be van harangozva, hogy a Windows 7 minden komponense ki-be kapcsolható, akkor elvárnám, hogy a közel 5GB szemétből csak azt rakjam fel, amire szükségem is van.

Ami még fontos volt számomra egy szűz rendszeres restart idő. 41 másodperc volt a login ablakig a rendszer felállása, és 51 másodpercig a desktop megjelenítése.

Fontos hozzá tenni, a teszt gép paramétereit:

Fujitsu Esprimo
Intel Core2 Duo E8400 3.00GHz
2GB DDR2 Memory
Hitachi SATA hdd

A rövid idő alatt, amíg használtuk, addig leginkább az jött le, hogy a Windows Vista feelinget egyesítették az XP teljesítményével. Olyan nagyon nem kápráztatott el a dolog, de talán használhatóbb lesz. Minden esetre most se érzem a késztetést, hogy miért kellene Windows 7-et használnia bárkinek. Majd biztos jön a ráutaló magatartás, azaz a kizárólagos driver kiadás a Windows 7-re, és software kizárólagos támogatások. Ami nem tudom kinek lesz jó.

Majd meglátjuk.

Az alap probléma, ami minden mobil életre vágyó informatikus és nem informatikus első számú ellensége, a relatíve kis kapacitású akkumulátorok. Ez ellen persze a legtöbben úgy védekezünk, hogy hosszabb utakra több akkumulátorral indulunk el (vagy a második aksit már egyből nagyobb kapacitásra választjuk).

Jó pár ismerősöm ezzel próbálkozik, persze megvan a hátulütője. Pontosan az, hogy minden géphez egyedi az aksi, cseréléséhez ki kell kapcsolni a gépet (minimálisan is sleep üzemmódba tenni). Arról nem is beszélve, hogy iPod, iPhone készülékeknek nem cserélhető felhasználó által egyszerűen az energiaforrása.

Ezekre a problémákra ad, egyszerűen, könnyeden, és az Apple filozófiához hűen a HyperDrive HyperMac External Power termékcsaládja megoldást.

Mi is ez pontosan? Külső energiaforrás, ami a MagSafe kapcsolatnak hála, akár mikor ráköthető MacBook-ok illetve másik kábel révén iPod, iPhone-ra is, ezzel szolgáltatva energiát a gépünk számára. Egyszerre tudunk vele iPhone-t és teszem azt Macbook-ot tölteni.

A DC power out és USB power out kimeneten túl már csak az egység tápcsatlakozója és egy egyszerű bekapcsológomb tartozik az amúgy nagyon szép kis dobozkához.

Négy féle méretben és ettől függően négy féle kapacitással vásárolható meg.

Aki eddig is több aksit rendszeresített magának, ez a kicsit univerzálisnak mondható megoldás nagy mankót jelenthet. Mint a táblázatból kiderül akár 4-5-szörös üzemidő is kinyerhető a legnagyobb készülék használatával. Kíváncsian várom a hazai boltokban, milyen áron, és mennyire felfuttatva lesz kapható

A termék hivatalos weboldala megtalálható itt.

Az íróasztal egy régi problémám. A családi háznál egy elég kényelmetlen és kicsi asztalom volt, így tudtam a saját lakásomban minden igényt számításba kell vennem, ami anno felmerült.

- Nagy asztal lap alatti mozgástér, ne legyek beszorítva egy lyukba.
- Sok fiókos szekrénykék, amik elnyelik mind a IT cuccaimat, mind a irodaszereimet.
- Beépített kábelcsatorna, intelligens megoldást arra, hogy a kábelek ne a padlón csüngjenek össze vissza.
- A kábelcsatornába az asztal lapjáról bele lehessen fűzni a madzagokat.
- Szép legyen.

Sok egyeztetés, és győzködés után az asztalosom, bár sose hallott még hasonló igényeket, de megalkotta számomra a megfelelő asztalt. Nem írnék róla túl sokat. Most csak az 24" iMac-em van rajta, így elég üresen hat, de a jövőben kerül bele, alá, felé, rá még elég kütyü, és bízom benne jó szolgálatatot fog tenni.

Külön köszönet Csáti Sándornak, a príma munkáért. Bízom benne, hogy több munkáját is publikálhatom majd itt még.

Az összes kép megtekinthető itt.

Száz szónak is egy a vége, köszönöm nekik. Család csak egy van.

Most pedig nézzük, hogy is alakult ez az egész történet. Még jócskán München-ben töltöttem régi-régi állásom kiküldetését, amikor céltudatosan nézegetni kezdtem lakáshirdetéseket. Szerencsére az interneten azért elég sok normális hirdetés fellelhető volt, képek, részletes paraméterek, alaprajzokkal tarkítva. Így minden hétre össze gyűlt 2-3 komolyabb lakás. Ezeket a hirdetéseket pedig elküldtem a szüleimnek, mondván nézzék meg ők tapasztalt szemmel, milyen olyan dolgok lelhetőek fel, amiket próbálnak elkendőzni, viszont negatívan hathat a lakás megítélésére.

Ez jó ötletnek bizonyult, mert kezdtek is kihullani a lakások a sorból, így amikor egy hosszú hétvégére hazaérkeztem már kialakult a top 3 hirdetés, amit a szüleim is ellenőriztek, és ők is jó vételnek tituláltak.

Röviden leírnám milyen követelményeim voltak:

- Belvárosi fekvés: Nem kívánok még elég sokáig autóba fektetni, és a tömegközlekedés ha nem is a legjobb, de kielégítő a számomra, így fontos volt a jó közlekedési lehetőség, és hogy gyalog is akár könnyen megközelíthető legyen a belváros.
- Lakás központú, cirkó-gázkazános fűtési rendszer: Látva a szüleim központi fűtéses számláit, egyértelmű volt, hogy nekem nem szabad ebbe a csapdába beleesnem, és a leginkább szabályozható rezsi formát kell választanom.
- Új építésű, tégla alapú legyen: Értelem szerűen, egy modern, problémáktól mentes, biztonságos lakást szerettem volna.

Minden más csak extra volt, és úgy érzem nagyon jól sikerült beleválasztani ebbe a lakásba.

A Ségner téren álló négy elég jellegzetes épület egyikébe költöztem be. Egyszerre vagyok a belváros peremén, és nyílnak az ablakaim elég magasan a Tócóskert felé, ami azt eredményezi, hogy a forgalom zajai teljesen elkerülnek.

A beköltözéshez három "fontos" dologra volt szükségem:

- Legyen internet. :)
- Legyen ágyam.
- Legyen egy gardróbom, ami elnyeli a ruháimat.

Viszonylag rövid idő alatt elő is állt a helyzet, és egy lakásavató bulit közbeiktatva beköltöztem, a gyakorlatilag teljesen üres lakásba. Azóta telik múlik az idő, és ahogy pénzem engedi, és rátalálok a megfelelő bútorokra úgy gyarapodnak a szobák is.

A tömb körül képek megtekinthetőek itt, a lakásavató buli képei itt.

A csütörtöki napot foglaltuk le erre az eseményre, és hogy jól megközelíthető legyen mindenki számára, csak a Nagyerdőn kerestünk egy kijelölt tűzrakóhelyet, amihez pad és asztal is tartozott.

Az elején azért handicap-el indítottunk, mert egyik fele a társaságnak a pörköltbe való alap anyagot, a húst felejtette el, a másik fele pedig a tüzet tápláló rönköket. Bár gyújtósnak valót találtunk eleget, az kevés volt rajta, hogy bográcsunkat órákig fűtse.

Persze mit ér egy csapat, ha nem tud problémát megoldani, és legnagyobb meglepetésemre 30 percen belül mindkét hiányzó kellék ott figyelt a helyünkön. Külön kiemelném Gyulát, aki az erdőt felforgatva plusz ölnyi fa hasábokkal tért vissza.

Ezek után már minden simán ment, készült az isteni pörkölt beszélgettünk, iszogattunk, és mire besötétedett, és a solarisosok is igazán éhesek lettek, addigra tálalhatóvá vállt a kaja is.

Itt mindenképp meg kell említenem életem egyik legnagyobb poénját, mivel én a kellékek közül a tányérokat választottam, és persze sikerült nem kis kavart okoznom ezzel a rendszerben. Mivel konyhai analfabétának számítok, így addhoc módon vásároltam egy csomag "egyszer használatos" tányért. Viszont mint már későn kiderült, ezek ilyen leginkább sütis tányérnak való, PAPÍR tányérok voltak. Gondolom mindenki eltudja képzelni, milyen lehet pörköltöt enni, egy vékony papír tányéron, részegen. :) Volt benne kihívás.

A lényeg viszont nem változott, jól éreztük magunkat, a kaja Isteni volt, és munkától függetlenül is együtt voltunk. Köszönöm szépen minden közreműködőnek az élményt. A képek megtekinthetőek itt.

Click To Flash

Firefox-on régóta van Flashblock, ami nem tölti be a flash tartalmakat, csak ha külön rákattintunk a flash-et letiltó kis képére az oldalon. Ezzel megakadályozva, a felesleges sávszélességet, és persze processzor teljesítményt. Hasonló, sőt mi több ugyan olyan jól működő tool van ám Safari 4-hez is. A neve: Click to Flash. Mint ahogy nevéből is jól kitűnik, annyi funkciója van, hogy amint fentebb írtam, a flash ablakok helyére csak egy egyedi képet tesz, be és amíg nem kattintunk erre rá, ezzel engedélyt adva arra, hogy töltse be a flash tartalmat, addig nem is fog betöltődni semmi procit zabáló dolog azon a helyen.

A hivatalos oldaláról letölthető kis installer-t le kell futtatni, végig nyomogatni, a next next next gombokat, majd újraindítani a böngészőt. Ezek után a Safari menüje alatt lesz elérhető egy Click To Flash menü, ahol lehetőségünk van külön engedélyezni a YouTube videókat, illetve explicit mód WhiteListre tenni azon oldalakat, ahol autómatikusan szeretnénk ha nem blokkolná a tool a flash tartalmakat. A progi természetesen ingyenes.

Click To Flash

A másik probléma a rekámok, és a velük járó minden féle javascript. Itt is a Firefoxban már jól bevállt Ad Blocker Plus addon szerű tool-t akartam találni Safari alá. Amíg 3-mas Safari-t használtam a Pithelmet egész jól funkcionált, bár meg kell, hogy valljam működése és beállítása kicsit átláthatatlan volt nekem, de végeredmény centrikus Marxista politikát követve nem foglalkoztam vele. Legnagyobb csalódásomra a cikk írásának a napjáig nincs a Safari 4-hez való release. Szóval ők is bekaphatják. Főleg azért mert megtaláltam a Firefox-os Ad Blocker Plus Safari-s verzióját. Safari AdBlock névre hallgat (itt anno már írtam róla), ingyenes és amellett, hogy működik Safari 4-el, annyi érdekessége van, hogy az oldaluk elég régóta nem elérhető. Nem tudom miért nem.

Balra Blokkolt Jobbra Kikapcsolt Blokkolással

Én a Safari AdBlock-al és a következő subscription-ok közül az Easy List és Hufilter-el teljes reklámmentességet értem el.

E két, és még egyszer hangsúlyoznám: INGYENES tool segítségével teljes mértékben megszüntettem a Safari 4 fagyását. Mivel nekem is kicsit körülményes volt a megfelelő installereket a két programhoz összeszednem ezért itt közzétenném, hátha segít pár sorstársamon.

safari-adblock-040-rc1.pkg
clicktoflash-14fc5.zip

Hortobágyi Kaja 1

Gyakorlatilag minden terv nélkül indultunk el, mert ugye akinek nincsenek elvárásai az nem is csalódhat. Így találtunk rá a Látóképi Csárda nevű igazán szép, és régies, tanyasi fogadóra. A jó idő miatt a teraszon ültünk le, és ebédeltünk egy nagyot.

Mindhármunk által rendelt étel nagyon szépen nézett ki, és ízletes is volt. Az adag nagyságát én közepesre ítélném, mert bár jól laktam, de elvártam volna a kicsit borsos árért, hogy pukkadásnyi adag kerüljön elém. Plusz pont, hogy volt nekik Edelweiss búzasörük, és kellő kép rizzsel és citrommal tálalták.

Hortobágyi Kaja 2

Utunk ezek után a Hortobágyra vezetett. Meglepően szép helyek övezték utunkat. Messziben látható hatalmas, jellegzetes vályogházak, és az elmaradhatatlan nádtető. Beérve a városba, kellemes csalódás volt, hogy a felújított műemlék jellegű épületeken túl a parkok tele voltak jellegzetes szobrokkal.

Megnéztük magunknak a kilenc lyukú hidat is, de azt kell mondjam, amennyire híres, annyira romos szegény. Ellenben nem messze találtunk egy csodálatos "hotelnek" nevezett helyet, ami egy mini parasztfaluként hat. A nagy főépületet, amiben hatalmas medence, szauna, és minden egyéb sportolási lehetőség megtalálható, kis jellegzetesen hortobágyi házak veszik körbe. A messzibe lovagoltak az ott lakók, és a táj nagyon gyönyörűen kiegészítette ezt a épület együttest.

Hortobágyi Kaja 3

Az utunkon készült néhány kép megtekinthető itt.

A gép paramétereiről annyit, hogy jó méter mély, és olyan 40 centi széles és közel 60 centi magas félig megpakolva (8/20) diszkekkel pedig olyan 70 kiló. Az elején található kulccsal zárható kis ajtó rejti a hot swap diszkeket, a hátulján férhető hozzá a moduláris táp, és az a néhány csatlakozó ami megtalálható rajta. Teszem azt, videó adapter (mert kivételesen ebben van), a külső Ultra WIde SCSI csatlakozó, és ethernet port.

SUN Ultra 450 2

Maga a gép kettő darab Ultra Sparc II 300MHz-es processzort tartalmaz, és 2GB RAM-ot. Sajnos még nem sok összehasonlítási alapom van Sparc-os architektúrával, de tervezek valami benchmarkolást majd vele.

Magával a géppel kapcsolatban két érdekes dolgot fedeztem fel első körben. Az első a kulccsal vezérelhető panel, ahol a kulcs elfordításával lehet kikapcsolni, bekapcsolni, debug üzemmódba helyezni a gépet (ugyan ez a kulcs nyitja a diszkek ajtaját is). A másik dolog, hogy elég hangos működést vártunk ettől a robusztus géptől, mégis meglepően csendes. A HDD-k sikító hangját, pedig az első vastag, és szivacsozott ajtó teljesen szigeteli.

SUN Ultra 450 3

Mivel a gépben található szalagos egység és CD olvasó nem tette lehetővé a média alpú installációját, ezért rászántunk, egy fél napot, hogy Jumpstart üzemmódban, egy meglévő Solarisról telepítsünk rá, egy 9-es rendszert. Azt, pedig már csak apró betűsen említem meg, hogy buzgóságomban sikerült már el is rontanom teljesen, így vár majd rám, egy újratelepítés, vagy egy komolyabb debugolás.

A gép első napjáról lőttem, egy pár képet. Az ínyencek megtekinthetik itt, vagy a SUN-os hivatalos leírást a gépről itt.

Aki nem járatos a debreceni IT piacon, annak zárójelesen jegyezném meg, hogy az ITSH, az a cég, ami idetelepülése óta csak növekszik és növekszik, annyira, hogy kinőtte eddigi több irodaházát is. A debreceni iroda az, ami lassan két éves fennálása óta még mindíg átfele veszi a munkákat a többi irodától, és persze az itteni multik közül köztudottan az a hely, ahol legkevésbé fizetik meg az embereket.

A három hetes eddigi munkaidőm alatt próbáltam keresni a régi motoros, profi IT szakembereket, de vagy nagyon bújkálnak, vagy tényleg nincsenek a debreceni irodában. Persze pesti T-systems-től az én csoportom is kap segítséget megfelelő szakemberektől, de elég frusztrálóan hat szerintem mindenkire, hogy nem látni nap mint nap a biztos pontot jelentő "profikat".

A Solaris csapatban 10-en vagyunk. A kollégák kedvesek, rugalmasak, tanulékonyak, de sajnos emellett informatikailag alap szinten állnak, többnyire suliból kikerült első munkahelyes bakfisok. Meg én. :)

Igazából, amikor odakerültem, akkor én is annyit tudtam a Solarisról mint ők. Olvastam már a Dtrace-ről, a ZFS-ről, és a zónázásról, de tapasztalatom Solarisokkal nem volt. Nem volt rá igény, és megfelelő motiváció. Ez volt talán a leg nyomósabb oka annak, hogy elvállaltam az állást a SUN. Számomra ugyanis, az utóbbi idők SUN-os törekvések olyan magaslatokba emelte a céget a nagy rendszeres szektorban, mint az felhasználói szinten az Apple.

Így tehát valami új indul az életembe. Amiről bízok benne a blogon is sokat lehet majd olvasni. Természetesen nem kell félni a Mac-es elfogultságom egy cseppet se lankadt.

Nem kívánok hosszasan megemlékezni az eseményekről, úgy is csak annak fontos aki ott volt. Viszont mindenképp szeretném lejegyezni, hogy nagyon jól összeszervezett kis buli volt. Egy olyan "kocsmában" volt az egész megrendezve, ahol külön rendelkezésünkre állt egy fedett, sütésre bográcsozásra kialakított külső teraszrész.

Isteni paprikás krumpli volt a főmenü, amivel mindenki elégedett volt, ami abból is látszik, hogy szinte üresre nyaltuk a bográcsot. Utána viszont jól bepunnyadt a társaság.

Az ünnepeltnél sok-sok vendég tette tiszteletét, és persze ajándékban se volt hiány! Krissz gyakorlatilag mindent megkapott ami mackóval kapcsolatba hozható! :)

Köszönjük a meghívást, és bár egy hölgy esetében nem szabad a kort emlegetni, de talán annyit elárulhatok, hogy már legálisan fogyaszthat alkoholt! :) Az esemény képei megtekinthetőek itt.

A felmondásom hátterében az állt, hogy meguntam az egyszerű technikusi posztot, amikor akkor kerül ki a kezemből egy ügy, amikor épp érdekes lenne.

Úgy értékeltem, hogy az egy éves SEI-s tapasztalatok nagyon szépen mutatnak az önéletrajzomban, de a tényleges, mély, és kiterjedt IT tudás, amire mindig is törekedtem, na az hiányzik még nagyon.

Ezért úgydöntöttem ezirányba kezdek el nézelődni. Olyan állást kerestem, ahol nagy, vállalati szintű kiszolgáló rendszerekkel dolgozhatok, mint software, mint hardware szinten.

Sajnos eljön minden igyekvő admin életében, amikor saját maga már nem tudja megfinanszírozni, azokat a "nagy"rendszereket, amik érdekelnének. Másik részről nézve pedig felesleges is lett volna, hisz ki használta volna ki ezeket?

Így jött az ROC. Az ROC, egy másik leányvállalata a YGOMI cégcsoportnak, ugyan úgy, ahogy a régi munkahelyem, az SEI is. Gyakorlatilag a két cég egy épület, más-más szintjén található, így nagyon nem kellett tévejegnem a kezdetkor.

Magáról a cégről azt érdemes tudni, hogy kifejezetten fejlesztésekkel foglalkozik, és az egyik legnagyobb partnere egy világhírű gyorsétteremlánc. Azt nem tudom miért nem lehet publikus, hogy melyik, de ami szabály az szabály, minden esetre nem nehéz kitalálni hogy melyik, segítek nem a PizzaHut. :)

Szoval az itteni munkakörömről pár szót. Ha egyszerűen és viccesen akarnék fogalmazni, azt írhatnám: "uralni a káoszt". :) Gyakorlatilag pedig segíteni a tesztelőetk és a fejlesztőket munkályuk elvégzésében.

Ez alapvetően két általános feladattal jár. Az első a meglévő és fix kiszolgáló gépek és szervizek karbantartása és felügyelete, a másik pedig a fejlesztéshez szükséges, teszt és demo rendszerek előkészítése és managelése. Ezen felül pedig gyakorlatilag minden, amit egy 80 fős társaság nem tud technikailag megoldani. :)

Sajnos nem egy System Administrator lettem, ergó egy csapat része, ahol elleshettem volna a szokott munkamenet mellett sok hasznosat, hanem A System Administrator lettem, akinek az itthagyott elég kusza dolgokat kell átlátni és helyrerakni.

Sajnos sok dolog van, amit életemben nem is hallottam előtte, más dolgokról csak olvastam, de próbáltam a tudtukra adni a srácoknak, hogy ebbe nekem bele kell rázódnom. Eddig nagyon kedvesen és segítőkészen álltak hozzám.

Így kezdődik el egy új korszak az életemben.

Egész pontosan 1 év 1 hónap és 4 napot töltöttem a SEI keretein belül. Hogy mi mindent tanultam, és mi mindenhez kellett felnőnöm azt el se tudom sorolni.

Már csak az, hogy a munkatársaim is a világ legkülönfélébb helyeiről származtak. Brazíliától egészen Kínáig sok-sok nemzet képviseltette magát a csapatban, mégis jól megértettük egymást.

E mellett a BMW-nek dolgozni nem kis presztízs, és tapasztalatot jelentett és fog jelenteni a jövőben is számomra.

De persze az igazán ütős, és felülmúlatlan, hogy az egy év alatt félévet tartózkodtam Münchenben, a BMW-nél dolgozva, kiközvetítve.

Én mindig egy éves tervekben gondolkozom, így most eljött az idő, hogy továbblépjek, és technikailag fejlesszem magam, olyan nagy rendszereken dolgozzak, amire itthon nem lenne lehetőségem. Olyan informatikai rendszereket láthassak, tanulhassak, amikre amúgy nem lenne pénzem, és persze megfelelő felhasználói közösségem sem.

Szóval egy nagy időszak zárul le az életembe, nem könnyű csak úgy túllépnem rajta, de a változás szükséges, és minden aminek kezdete van, vége is van.

Az MTU mérete szabja meg azt, hogy egyes keretekben mennyi adat továbbítható. Ugyanis a Mac header és a CRC Checksum mérete fix. Lásd a képen fent.

Jumbo Frame-ről akkor beszélünk ha az eredeti szabványtól eltérően az 1518 byte-nál drasztikusan nagyobb MTU méretet adunk meg. Többnyire a 9000 byte-s érték az elfogadott. Mi is történik ekkor?

1482 byte helyett 8982 bytenyi adatot tudunk egy egységgel átvinni. Ez barátok között is 6-szoros különbség. Persze ez nem jelent gyakorlati 6-szoros átviteli sebesség különbséget.

A következő két diagramm a standard alapérték és a jumbo frame érték közötti különböző paraméteres különbségeket hivatott megmutatni.

Ha ez ilyen hihetetlen nagyszerű, akkor viszont miért nem használták ezt kezdetekben is? Az átviteli közeg zavarása miatt leginkább, és mert nem is volt indokolt ezidáig. Viszont mivel kezdjük elérni sok esetben a rézalapú ethernet hálózatok felső korlátját, ezért szükséges mindent kipréselni belőle, ami még maradt.

Persze megvan ennek a tuningnak is a hátránya, mivel a nagyobb adatmennyiség átvitelénél könnyebben sérülhetnek az adat keretek. Persze van az ethernetnek es a CRCnek is hibatűrése, amivel nem dobja el a fogadó fél a csomagot, hanem tudja korrigálni azt, de az esetek többségében újra szükséges elküldeni azt a keretet. Itt jön elő újra az a kérdés, hogy milyen minőségi hálózati elemekből, kábelekből építkeztünk.

A másik hátülütő, hogy olyan hálózati eszközöket kell találnunk, amik támogatják a 9000 byte-os MTU értékeket. Különben nagyon csúnya keveredések lehetnek, ha a két oldal nem érti a másik miről és hogyan is beszél. Ha valaki ilyen jellegű hálózati módosításokra szánja el magát, akkor az újabb hálózati eszközökön már külön meg szokták említeni ezt a fajta képességet, vagy MTU 9000 support-ként vagy Jumbo Frame-ként.

Egy utolsó gondolatként még had térjek arra ki, hogy a Fast Ethernet szabványon kívül a Wireless és a Optikai protokolloknál más-más MTU értékeket szokás használni, ebbe már nem kívánok mélyebben belemenni.

Azóta persze jött a digitális kor, és ezen ismereteket teljesen feleslegessé váltak, viszont annál elérhetőbbé egy egyszerűbbé tette a fényképezést mint hobbit.

Amikor anno saját magamnak válogattam digitális gépet, akkor is próbáltam kompakt kategóriából mégis valami nívósabb darabot választani. Először Fuji Finepix A310-el hadakoztam a mozgó emberek, és a kemény fényviszonyok ellen, aztán mivel tragikus módon elveszett, újabb, nagyobb tudású készüléket akartam keresni. Így választottam a Sony DSC F828 modellt.

Most járok ott, hogy újra váltani szeretnék, egyel feljebb lépni, és így a sokkal modulárisabb, így jobban paraméterezhető, építhető és persze professzionális kategória felé kacsingatok, ami a tükörflexes, DSLR gépek felé.

Ahogy minőségben, és egy kategóriát ugrik a léc, úgy árban is. Persze most sem azokat az eszközöket válogattam össze amik úgymond "na már ezzel lehet fényképezni" kategóriába sorolhatóak. Alapvetően két objektívet választottam, úgy hogy gyakorlatilag a 17-200mm-es fókusztávot átfogják két részletben. Próbáltam az objektívokból mindenképp a profi kategória felé elsodródni, mert többek között azt a tanácsot kaptam, hogy vázat cserélget az ember másfél évente, de egy jó objektív hű társ maradhat sokáig.

Objektívnek így a sok profi és sok amatőr opcióval rendelkező Canon 450D-t választottam. Persze a főbb tételeket a két szintén Canon ojbektív és a váz tette ki. Ezen felül, akkor már hozzáválogattam pár "apróságot", ami elengedhetetlennek tűnik egy "fotós" számára. Így jött ki az alább látható lista és a 920.000 HuF-os bruttó ár. :)

Sajnos ebben az évben nem kezdhetem el még biztosan ennek a realizálását, más még titkos projectek miatt, de bízom benne 2009-ben már mindenképp.

Szívesen várok véleményeket, kritikákat, azoktól akiket érdekel ez a téma.

A leggányosabb felhős, és szórványos csapadékos időben vágtunk neki az Alpoknak. Az autóút elég nyugis volt, én nem egyszer elbóbiskoltam, de Máté folyton felébresztett, hogy játszunk valami képzeletbeli játékot. Azóta bárhova képes vagyok elképzelni sárkányokat, rakétás kommandósokat, vagy száguldó sportkocsikat. :)

Utunkat meg-meg szakítottunk fényképezkedni, ha találtunk a sztrádán egy pihenőhelyet, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a tájra. Így értünk egy egy igazi bajor kisvárosba ami az Alpok lábánál feküd. Hihetetlen volt, de teljesen. Mintha egy filmbe kerültem volna. Csörgedező patakok, félig fa, félig puritán téglaépületek. Fafaragások, bajor képekkel és motívumokkal díszített falak. Mint egy mesében.

Csak sétáltunk, sétáltunk a szebbnél szebb házaknál, és ámultunk bámultunk, hogy igen ilyen helyen és így is lehet élni.

Utunkat egy ezernéhányszáz méter magasan fekvő gyönyörű tónál fejeztük be, de elmondhatom, hogy voltam az Alpokban, ahol anno Hannibál is átkelt veszedelmes seregével, és láthattam a ködfelhőkbe burkolózó csúcsokat.

Hazafelé csak, hogy megkoronázzuk a napot elmentünk pár BMW kereskedésbe is többek között oda is, ahol jelenlegi munkánkat folytatjuk.

Az összes kép a túráról megtekinthető itt.

Akkora sikerem lett, hogy hihetetlen. Pedig nem gügyögtem neki, nem meséltem hülye történeteket, próbáltam figyelni rá, és akármilyen hülyeséget talált volna ki csak rákontráztam. Ezzel nagyon bevágódtam nála.

Sétánál már úgy akart jönni, hogy ő Misi kezét fogja nem apuét vagy anyuét. Szülők meg is bíztak bennem, örültek is hogy van bébicsősz, én meg ott voltam egy gyerekkel az oldalamon, akiből folyt a szó és minden vad dolgot csinálni akart. :) Kimentünk a parkba napfürdőzni, de persze szegényke nem nagyon kapható az egyhelyben nem csinálunk semmit csak fekszünk dolgokra. Foglalkozni kell vele...

Én is voltam ilyen, kicsit átéreztem a helyzetet szóval kis döglés után mentünk a hiperszuper Olimpia Parkos hiperjó játszótérre. Tényleg durva volt, menő játékok, karbantartva, normális "strand" homok mindenhol, nem csak egy 2mx2m-es kockában. Csúszdák, fa hidak, mászókák, annyira lázba jöttem, hogy amibe befértem én is mindent kipróbáltam, a Germán szülők legnagyobb meglepetésére.

Építettem Máténak versenypályát a homokba, mert ugye autóközpontú a kis lurkó. Persze mire ki"ástam" a pályát, már volt új ötlet mi, hogy legyen. Meg kell mondanom minden tiszteletem a szülőké, mert a nap nagyrészét azzal tölteni, hogy egy lurkóval legyél, figyeljél rá, és aktívan "mozogj" vele, teljesen kimerítő.

Ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam, és a kis csibész nagyon a szívemhez nőtt. A képek megtekinthetőek itt.

Nem volt egyszerű odatalálni se, mert barátom eléggé kiköltözött a város szélére egy hatalmas erdő mellé. Először nem értettem miért jó ez, de amint ott sétáltam a néhány családi ház körül megcsapott a nyugalom és kiegyensúlyozottság érzése, amit ontott magából a környék.

A bajor házakra amúgy is jellemző az egyszerű, puritán külső, nem volt ez máshogy ezzel a házzal sem. Egyszerű fehér vakolat, fa kerítés, nagy sövény, terasz, minden ami kellhet. Gyorsan körbevezetett a házigazda kedves barátnőjével a még eléggé kietlen lakrészben, majd letelepedtünk a kertbe az asztal mellé.

Kérdeztem, hogy akkor mit is fogunk enni, mire mondták, hogy egész nap enni és inni fogunk. Nem értettem, de gyorsan elmondták, hogy a görögöknél sok-sok féle dolgot esznek és mindenből keveset.

Így esett, hogy grillen pirított bagettekkel kezdtük a dolgot és a végén háromféle desszertközül falatozhattam. Volt ott közbe grillezett hús, leves, tészta, minden ami szem-szájnak ingere lehet.

Ez a mediterrán életmód nagyon feküdt nekem, végig beszéltünk körülbelül hat órán keresztül míg be nem sötétedett és nem kezdett el nagyon hűvös lenni a kinti ücsörgéléshez.

Ezután elvittek egy görög étterembe, ahol meglepő, de épp görög népi est volt, élő zene, mindenki táncolt tradicionálisan, és ettek ittak természetesen. Az este végén még elmentünk discózni is, végül pedig csiccsesen, hótfáradtan hajnalba értem ágyat.

Hihetetlen jó volt, és életreszóló élmény. A képek megtekinthetőek itt.

Az persze ilyenkor mindig kérdéses, hogy csak szemelől akarnak eltenni, vagy tényleges megtiszteltetés. A mi esetünkben ez szerintem mindkettő. Ettől függetlenül mi nagyon tudunk örülni neki.

Az iroda elég sivár, bútortalan, annyira, hogy még egy fogasunk vagy kukánk sincs, de Magyarok vagyunk, megoldjuk :) A fenti képen látszódik az ajtónk melletti kiírás a nevünkkel, lent pedig belülről a szoba. Ez van :)

Persze kollégámmal elég nehezen lehetett boldogulni, mert erősen forma1 fixált volt, ami persze a nap teljes közepén van, így elbaszta a kirándulási lehetőségeket. Kigondoltuk, hogy az ablakból látszik egy "kastély" teteje, azt meg kellene néznünk. Fel is kerekedtünk, hogy még a Forma1-re visszaérjünk, hogy Sanyi láthassa, de a frankó kirándulás végén, nem egy kastélyt találtunk, hanem egy kaszárnyát. :)

Na sebaj, ha már itt vagyunk nézzünk körbe, és persze ott is találtunk egy játszóteret, méghozzá a majdnem a semmi közepén. Nagy homokozók, szépen levágott hatalmas füves területek, mászófal, hinták, csúszdák, minden volt ott, amit akarhat egy gyerkőc.

Mi élveztük a látványt és a nyugodtságot, és beszlopáltunk egy-egy sört, majd felkerekedtünk szépen a forma1-re. Dögunalom volt, mondanom se kell, két órát bent ücsörögtünk a lakásban, én meg látványosan hisztiztem. :)

Nagy nehezen viszont csak elindultunk még az Olimpia Parkba is, méghozzá nem kisebb dolog miatt, hogy mi felmegyünk a domb tetejére. Meg is másztuk, és a csúcson ahogy a nagy hegymászók is ott éltettük magunkat. Persze mi sörrel! :)

Hihetetlen jó volt kicsit érezni, hogy itt a jó idő, és az ember szabadon jöhet mehet, engem legalábbis nagyon feltöltött az élmény. A nap képei megtekinthetőek itt.

Itt nyugaton bevált dolog, hogy a munkatársakat arra serkentik, hogy munka közben is tudjanak kikapcsolódni, és ne szájat húzva és unottan járjanak dolgozni. A munkahelyen persze dolgozni kell, de mindenkinek az a legjobb, ha üdén, jó kedvel dolgozik az alkalmazott.

Egyes helyeken nem hogy menza, vagy büfé nincs, de ha a kikapcsolódásra alkalmas szobát keresi az ember, akkor ajánlják, hogy majd otthon kikapcsolódik, itt dolgozni kell. Ezek után csodálkoznak, ha az ember azt nézi, mikor ér már haza.

Itt a BMW-nél (és tudom, hogy van olyan magyar székhelyű, de külföldi cég ahol szintén), van kikapcsolódásra lehetőség. Egy külön szoba csak jópofa cuccokkal tele, amivel csoportosan el lehet ütni az időt.

Nekünk a 8, azaz nyolc személyes csocsóasztal a kedvencünk. A játék szinte lehetetlen vele, de annál nagyobb csapatépítő jellege van. Rendszeres oda-visszavágók szoktak lenni ebédszünet után. Ami érdekesmód csak inspirálja az embereket. Nem töltünk ott órákat, pedig akár megtehetnénk, de mégse zavar senkit, hogy a szerencsétlen melós még akár jól is érzi magát. Ki érti?

Eddig sose tudtunk olyan napon vagy napszakban menni, hogy ne legyen szinte teljesen tele. Ez már elmond sok mindent a helyről. Az alapvetően horvát étterem bár elég nagy, az asztalok elrendezése azért eléggé a zsúfoltság érzését kelti, ahol a 4-6 pincér állandóan manőverezik.

Már csak emiatt is, hogy a szűk helyeken elég sűrű a forgalom, a lehető leghamarabb le szokták ültetni a kedves vendéget. A kiszolgálás jó, az ételek hihetetlenek, és már csak ezért is lett az egyik törzshelyünk manapság.

Bár a horvát konyhát igazán nem ismerem, de az Opatija étlapja dúskál a jobbnál jobb húsételekbe, és igazi pikáns különlegességeket ehet ott az az ember aki betér. Eddig én olyan kajákat ettem, amiket körülbelül tudtam mik, vagy azért mert egyen kaja volt, vagy azért mert már mástól láttam élőbe, és nagyon jól nézett ki.

Ma rendeltem ott először "nemtommilesz" kaját, méghozzá egyből sikerült belenyúlni a közepébe. Maga az étel rántotthús volt, de nem prézlis hanem cornflakes külsővel. :) Kicsit érdekes volt szembesülni vele, de isteni finom volt. Magát az ételt tartár mártással és hasábburgonyával tálalták.

Nyami nyami. Persze az adagokról még nem szóltam. Ahhoz képest, hogy egy belvárosi étterem, müncheni árakhoz képest teljesen elfogadható árak vannak. Ehhez pedig hatalmas adag ételeket tessék elképzelni. Nem tudom milyen fagyasztójuk lehet, és ott nap mint nap mennyi hús fordul meg, de hihetetlen húsadagokkal lehet találkozni.Eddig még rendesen megizzasztott mindenkit az ott tálalt ételek betermelése.

Csak ajánlani tudom mindenkinek. Nagy adagok, különleges és választékos ételek, elfogadható ár, gyors kiszolgálás, és belvárosban.

Ehhez kapcsolódóan itt megtekinthetőek az akkortájt készült képek.

Sanyi kollégámmal felkerekedtünk és csak mentünk és mentünk a városban. Jó volt látni több nekiöltözött embert, akik élvezik a jó időt. A nagy sétálásban viszont megéheztünk, és mivel annyit áradoztunk a régi helyen lévő Villa Dante olasz étteremről elvittem hát oda Sanyit, had ehessen egy igazi olasz pizzát.

Mondanom se kell, hogy fullosan volt megint a hely, mi kiültünk a teraszra élvezni a napsütést. Hihetetlen jó volt megint ott ülni, és azt a fajta pizzát enni. Sajnos kollégám nem volt elragadtatva tőle.

Kaja után mivel egy köpésre voltunk az Olimpiaparktól ezért oda vezetett következő úti célunk. Meglátogattuk először a BMW Welt-et, mivel Sanyi még nem látta, itt anno írtam róla, de ahogy anno én úgy most barátom se dobta hanyatt magát a látványtól.

Végül, de nem utolsó sorban elérkeztünk a parkba magába. Hihetetlen földterületen fekszik maga a park, és olyan hangulata van, ami leírhatatlan. Fogtuk magunkat és a többi emberhez hasonlóan a tó mellé feküdtünk le. Vettünk sört, és csak élveztük a napsütést és a semmitevést a természetben.

Csak telt az idő, telt... és mi észre se vettük annyira jól ereztük magunkat. Sajnos amióta itt vagyok újra, egy kezemen megtudom számolni azoknak a napoknak a számát, amikor olyan idő volt, amikor ezt megtehettük volna. :( Viszont nem adom fel... Várom továbbra is a jó időt! :)

Az összes kép megtekinthető itt.

Ez egy teljesen egyszerű dolog, kiszűri a podcast-et, videókat, PDF-eket, hangoskönyveket, csak a zenét hagyja meg. Nyugodtan használható kombinálva a következő listákkal is, hogy tovább szűkítsd a feltételeket.

9. Ünnepi számok

Hogyan lehetne kikerülni, hogy még márciusban is a "Driving home for Christmas" szám menjen? Mondjuk ezekkel a beállításokkal. Persze ezt nem magyarok válogatták össze, szóval még nyugodtan hozzá lehet adni a "karácsony", "ünnep" szavakat a feltételekhez, a képen látható módon.

8. Az elmúlt héten nem játszott számok

Valamiféle rotációra vágysz? Itt egy egyszerű megoldás: ne játssz semmi olyat, ami ment múlt héten.

7. Csak PDF-ek

Mivel az iTunes PDF megjelenítésre is alkalmas, erről se feledkezzünk meg!

6. Az év legjobbjai

Mindössze 2 kritérium beállításával elkészíthetjük az idei saját kedvenceink listáját. A Play Count-nál eldöntheted, hogy hányszor játszott szám számít igazán jónak (év elején 10 körül már jó szerintem), emellett már csak a dátumot kell beállítani, és kész is.

5. Elhanyagolt dalok

Az előző listánál már látott módszerrel, csak a másik véglet: amiket sosem hallgattunk.

4. Listák összevetése

Az újabb verziójú iTunes-ban már erre is lehetőség van. Válogasd ki mondjuk a kedvenc gyerekkori számokat, vagy mondjuk a nyár kedvenceit, majd egy gombnyomással vedd ki őket a nagy listából.

3. A továbbvitt számok kihagyása

Akinek teljes albumok is vannak a listában, azoknak biztosan hasznos kiszűrni a rövid track-eket, így kihagyásra kerülnek az intro-k, outro-k, átvezetések, stb.

1. Adj megjegyzéseket a kommentekbe, erre is lehet keresni

Mikor a Genre lista nem elég egy szám teljes kategorizálására, akkor jöhet a komment.

Nektek vannak kedvenc Smart listáitok?

Talán a világ (kivéve a harmadik világ elmaradott országainak lakóit) egyetlen olyan személye vagyok aki nem volt még ilyen outletben, még magyar honban sem. Fogalmam sem volt róla mit várjak. Persze annyi információm volt, hogy a nagyobb márkák messze mindentől kis "falukba" csoportosulnak, ahol az eddig el nem adott, vagy hibás árukat jóval ár alatt próbálják eladni.

Nekünk Münchentől 80km-t kellett utaznunk Németország második legnagyobb outlejéhez, elég pocsék időben. Virágék azzal próbálták elképzelhetővé tenni a helyet, hogy mondták, hogy ezer parkolója van a helynek. Na ez az ezer hely csordultig televolt szombaton.

Nekünk is, ahogy sok germán sorstársnak kint a picsába kellett megállni az út mellett és szépen visszasétafikálni. Maga a "falu" hihetetlenül elegánsan, és szemet gyönyörködtetően meg volt csinálva, kis díszköves járda, padok, és persze minden épület más-más stílusban építve.

A hatalmas tömeghez képest számomra nem tűnt nagynak ez a kirakodóvásár. Olyan 50-60 bolt lehetett kint, ahogy számítani lehetett többnyire ruha márkaboltok, egy-két táskás, és órás.

Márkákból érdekes felhozatal volt, rengeteget nem is ismertünk, más neves márkabolt pedig nem is képviseltette magát. Mint kiderült szinte mindent érdemes volt kint venni, csak ruhát nem. Bár biztos nagyon nagy leértékelésnek számít, hogy a pólókat átlagosan 70 eurós árról leszállít 40-50 euróra, mégis ilyen árak mellett esélyem se volt vásárolni semmit. Egyszerűen én nem adnék semmilyen pólóért se tizenezer forintokat. :) Ez van...

Ahogy észrevettem útitársaim, akik nagy vásárlós hangulatba voltak is eléggé húzták a szájukat, de végül mindenki vett valami apróságot legalább, még én is. A turkálókosarakba szánt bóvlik között akadtam egy frankó szürke-piros csíkos pólóra, amit kemény 12 euróért meg is vettem.

Egy olyan másfél óra alatt végigjártunk mindent és hála a nagyszabású kettőt fizet hármat vihet samsonite táska akciónak, kis társaságunk három óriási bőröndöt tologatva indult haza. Pontosabban nem is haza, mert akkor felmentünk a Marien Platz-ra is kicsit vásárolgatni, ha már nem jött össze az outletbe.

Ott is sikeresen mindenki vett magának minden féle dolgot, én pedig megvettem életem egyik legdurvább pólóját kemény 15 euróért.

A végül 7 órás kis kiruccanást egy Starbucks kávézóban fejeztük be, ami után jött az édes semmittevés...

Képeket végül is csak az outlet faluban az utcán csináltam, mert minden boltba csúnyán néztek rám a fényképező miatt. Az a néhány kép megtekinthető itt.

Mit lehet vele csinálni? Gyorsan és egyszerűen lehet vele fájlokat átnevezni.

Több beépített módszer is van erre: keresés és csere, számozás, változtatások, stb.

A gyakran használt fájlátnevezésekre úgynevezett droplet-et is létre lehet hozni, később ebbe belehúzva a kiválasztott fájlt automatikusan átnevezi.

Ja, a legjobbat még nem mondtam: a program ingyenes, letölthető innen.

Először is had éltessem magát a kezdeményezést. Igen is szükség van erre, igen is van az a réteg aki kívánja az Apple nyújtotta prémiumszolgáltatásokat, és nagyon szívesen meg is fizetné, és nevetséges, hogy Magyarországon napjainkban is hogyan folyik az Apple termékek értékesítése, támogatása.

Kifejezetten nem kívánok a témába belemélyedni, anno sok gondolatomat lejegyeztem itt a témával kapcsolatban. Elég kritikus voltam anno, de igen is úgy érzem, hogy mai napig fennálló dolgokra kérdeztem rá.

Még mielőtt feszegetném a mostani fellángolást én először is a múltba tekintenék, lehet ugyanis csak én emlékezek hasonló dolgokra már.

Anno Mac-es körökben nagy népszerűségnek örvendett az I+ és Macians adások, amik elérhetőek a blogon. Ezekben az adásokban is már élesen a bírálták a jelenlévők az Apple magyar képviseletét, és annak hanyagságát. Akkoriban bukkantak fel az első honosítások is még a Panther rendszerhez majd a korai Tiger-hez is. Természetesen akkor mindenki rákapott a témára, majd ismeretlenül elhallgatott ez a fejezet...

Nem kellett persze sokáig várni, és egy új fiatalos csapat formálódott, akik kifejezetten a honosításokkal akartak foglalkozni. Ez akkor talán még nagyobb hangot kapott, mert a csapat a Machonosit.hu domain név alatt szépen elkezdte kiadogatni, nagyon sok program honosítását, és ami még fontosabb az OS X és iLife csomagok honosításait is. Én bár bizonytalanul, de akkor hittem igazán, hogyha történhet valami, az akkor és ott fog történni. Természetesen, a nagy híresztelésre jött is a lépés a szervektől. Az elkészült honosításokat, amiket a fiatalok szépen ingyenesen és folyamatosan frissítve illetve hibajavítva közzétettek letiltatták. Beígértek nekik szépen fűt fát, de a lényeg az volt, hogy tűnjön el a nyilvánosság elől. Elérték amit akartak. Nem volt lázadás, vagy ellenszegülés.

Az oldal még él, de átalakult átlagos hétköznapi híroldallá sajnos, és a fellángolás megint szertefoszlott...

Ezek után érkezünk el a jelenbe, amikor az eddigi legfurcsább dolog történt, amit én viszont sose vártam volna. Egy amúgy is ismert, olvasott és számomra "webes média szakembernek" tartott csapat összehozott egy pofás, lényegre törő oldalt. Ahogy azt kell szépen bereklámozták, mondhatnám "felsztárolták", amivel a sok egyszerű user-t is különféle kreatív reklámkampányokra inspirálták. Sokan csináltak képeket, amibe beleszőtték az igét, sokan blogjukban írtak róla, ami igaz az igaz, hála a média mágus uraknak az ige nagyon széles körbe terjedt el. Ezért természetesen minden elismerésem.

Persze a srácok egyetlen egy dologban reménykedhetnek. Méghozzá a számok nagyságában, amiben szerintem erőse fognak csalódni. Nekem már annyi mindenki kifejtette, hogy a magyar piac mekkora részét teszi ki az Apple bevételeinek, hogy nem kívánom előadni, de hihetetlenül marginális részét, higgyétek el.

Ez a petíció azon túl, hogy szép milyen kényszerítőereje van? Még ha szerepelne is benne, hogy fogjunk össze, és bojkottáljuk a magyar eladásokat, és még ne adj isten sikerülne is elérni valamit, ki a fenének tudnánk ártani? A rengeteg magyar kereskedőnek, és esetleg a sokat kritizált Apple Magyarország álló érdekes társaságnak. Az nagy alma cég továbbra is leszarna igazán mindent... Sajna nem vagyunk piac nekik. Ezt minél hamarabb megérti a sok tiltakozó, annál hamarabb jöttök rá, hogy nem szabad ilyen számháborúba belemenni.

Kérdem én, a mostani kezdeményezés pár hónap múlva mennyire lesz sikeres, látogatott? Majd az idő igazolja...

Véleményem szerint ezt az összefogást valami olyan produktív kezdeményezés mellé kell állítani mint a hivatalos lokalizáció, és ügyvédekkel, pénzel, és természetesen nyilvánossággal és a mostanihoz hasonló sajtót kell mellé állítani. Hogy itt mi harcolunk, akarjuk, ingyen itt van, csak had használhassuk nyilvánosan.

Nem akarok neveket sorolni, de szerintem minden Mac-es legalább 10 olyan személyt tud mondani kapásból akik régóta ismert igeként ivódtak a Mac-es társadalomba, vagy mert olvasott webes tartalmat üzemeltetnek, vagy mert kereskedők, vagy mert szakmájukban elismerést vívtak ki, és szavukra Mac-es körökben is odafigyelnek. Ezek az emberek azért többnyire hallgatnak, vagy esetleg félszeg támogatásukról biztosítják a tömeget.

Véleményem szerint itt nem a halandó, háborgó user-t kell lázítani, hanem a megfelelő kereskedői, és Mac-es elismert személyeket cselekvésre buzdítani. Csak gondolom ezek az emberek, bár szintén szeretnének változást, elég erőse függnek a mostani vezetéstől, ezért nem lesz itt változás...

Ez az én véleményem. Várom én is persze az isteni fordulatot, de nem hiszek benne. Hajrá srácok! Egy másfél év múlva várom a 10.6 Os X közeledtével a következő fellángolást.

Így hárman szépen összeszedtük egymást és elindultunk a Marien Platz-ra, ami mint ismeretes egy hatalmas sétálóutcás övezet, tele-tele hihetetlen boltokkal.

A tömeg leírhatatlan volt egyszerűen. Magyarországon én még meccseken se láttam ennyi embert. A végtelen utcákon folyamatosan hömpölyögtek a fiatalok, öregek, családosok, szinglik. Mindenki.

Szinte folyton tele volt az összes kiülős rész is persze. Mi se egyszerűen találtunk helyet, de végül is a kicsit még csípős, de tavaszias hangulatban sikerült megkajálni is egy teraszrészen.

A kaja után elváltak útjaink, Virág elment vásárolni, mi pedig kis séta után hazaindultunk, mivel már kezdett sötétedni is... Remélem ezek után csak ilyen idők jönnek, addig is itt az a pár kép amit sikerült a séta közbe ellőnünk.

Abba bele se megyek, hogy alig egy óránk volt hazamenni, elegánsból kényelmesbe átöltözni és loholni a metróhoz, hogy a 14 megállóra lévő helyre odaérjünk pontba!

Biztos ami biztos azért a nagy készülődésbe bevágtunk pár feles Ouzo-t, csak a bátorítást megadva a napnak :) Talán ennek hatására, vagy csak a kezdeti önbizalom miatt, de az első körben még úgy forma-forma gurításaink voltak. Utána persze mi kezdtünk fáradni, és feladni a dolgot, a többiek meg akkor kezdtek belejönni. Úgyhogy, éreztük, hogy át kell pártolnunk az ivás-evés adta élvezetekre.

Mellettünk ették a finomabbnál finomabb mexikói kajákat, de mi biztosra mentünk, és hárman rendeltünk két pizzát. A kaja végeztével le is járt az időnk és menni kellett...

Sajnos a csapat feloszlott és velünk egy még nem nagyon ismert úriember tartott, aki úgy érezte, még inni kell valamit. Beültünk egy Drog Store nevű helyre, ahol pár sör elfogyasztása után jobbnak látta mindenki hazafele menni. Biztos ami biztos hazafele menet várva a buszra még jól eláztunk, de legalább jöhetett a hétvége és az édes pihenés.

Az este képei megtekinthetőek itt.

Mondanom se kell, hogy München belvárosában nem egy hanem számtalan, hatalmas méretű zöld övezet található. Persze itt akkora kiterjedésekre kell gondolni, ami Magyarországon már-már a puszta kifejezéshez hasonlítható. Viszonylag nagy elhatározás kell ahhoz, hogy a több kilométer hosszú parkot egy huzamba valaki keresztül tudja sétálni.

Nekünk se ment :) Persze nem is volt tervbe, hogy megtesszük a távot, mi csak járni akartunk. Meglepő volt, de még a zord idő ellenére is tele volt a park emberekkel, családokkal, állatokkal...

Jó látni, hogy az emberek élnek is a lehetőséggel, és szívesen töltik kellemes, zöld övezetben a hétvégét. A nagy séta után, rendesen kitikkadtunk, így elmentünk egyik kedvenc horvát éttermünkbe, ahol jól beittunk-ettünk.

A nap képei megtekinthetőek itt.

Egy óra volt az út metróval az út a munkahelyre, távban pedig olyan 10 km. A város ennek a fele csak, de az se semmi, ha az ember nem szeret taxizni, és csak legyalogolna a városba vagy épp vissza.

Na hagyjuk a múltat, fokuszáljunk most a jelenre. Kezdem először is a lakás elhelyezkedésével. Azt kell, hogy mondjam ennél jobb helyen nem is lakhatnék. Ugyanis a lakás félúton van a központól és a munkahelyemtől.

Ha hihetetlen gyorsan akarnék dolgozni menni, akkor 250 méter sétálás után 3 megállót kellene mennem a metróval és meg is érkeztem. Ez körülbelül 15 percet jelentene időben. Mivel viszont én elég nyugodt természetű vagyok :) Busszal járok, ami 25 méterre indul a lakásomtól, és szintén a cégnél áll meg, mint a metró. Ez a kényelmes megoldás kicsit hosszabb, de egy 30 percen belül ezzel is be lehet érni. Ez hihetetlen pozitívum számomra, mert utálok korán kelni.

Akkor viszont menjünk beljebb. A lakás egy nagy udvarház közepén található. Hihetetlen, de egy kulcs elég ahhoz, hogy bejussak a a nagy kapunk, a megfelelő tömbe, és a lakásomba is. Ez itthon minimálisan 3 kulcsot jelentene, na de lényegtelen.

A földszinten a bejárattól nem messze található az én kis kéglim. Mint azt sejteni lehetett, most is egy szimpla egyszobás kis garzonlakást kaptam. Mégis ez a lakás hihetetlenül bejön számomra. Alapvetően egy 30nm-es kocka alapú szobát kell elképzelni. Ebből az egyik sarok megvan csinálva fürdőnek, ami teljesen elszigetelt. Mondanom se kell, ha már csak egy kicsit nagyobb lennék nehezen férnék el a fürdőben, de így teljesen kielégíti az igényeimet.

Ezek után van egy hatalmas kihúzható ágyam, amin lemértem, én magam négyszer férnék el. Olyan 2 méter x 2 méteres lehet. A konyha rész a fürdőszoba kialakítás mellett található, közvetlenül a bejárati ajtónál. Hogy valamelyest oldják az egyterűséget a friccek kitalálták, hogy az ágy es a konyha közé egy hatalmas szekrénysort raknak, ezzel egy mini előtér benyomását keltve. :) Bejött, mert nekem tetszik.

A leginkább megnyerő dolog viszont a berendezés. Most értettem meg igazából miért lehet egy olyan szakma külön, hogy belsőépítészet. Az amúgy viszonylag snasszul kinéző kis lyuk, olyan hangulatosan felvan dobva, hogy sose gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. Nem tudom ki rendezte be, de a retró korszakot ötvözte a modern dolgokkal, elég jó dolgot hozott össze.

Egyik sarokban például egy ősrégi kipofozott kályha áll (belül felhíva a figyelmet, hogy ez csak dekoráció, be ne fűtsek), mellette pedig egy szakajtó tüzelni való fa. Van három falról lelógatt régi lámpás is, szintén retró stílusban, amibe mécses gyertyákkal világítani is lehet. Az ágyam fölött egy kis rács van, amire egy növény van felfuttatva. Sorolhatnám még, az ilyen apró motívumokat, de szerintem ez a pár példa is bemutatja, hogy mennyire ügyelnek az apróságokra.

A hétvégétől indult a net szórás is. Wirelessen kapom a világhálót, szépen WPA2-s titkosítású hozzáféréssel. Szerencsére nincs limitálva, hogy hányan léphetünk be egyszerre, szóval megy az iMac (mivel ezt is kihoztam :D ), és a céges notebook is. Amennyire teszteltem 600kByte/s lefele és 60kByte/s felfele sávom van. Ami nem rossz, mivel unlimited, szóval a kedvenc sorozataimat be tudom egyszerűen szerezni rajta.

Végül, de nem utolsó sorban kiemelném, hogy a lakáshoz péntekenként jár ám takarítás is. Lecserélik az ágyneműt, a függönyt, feltakarítnak, kicserélik a törülközőket. Hihetetlen kellemes, hogy ezekkel se nekem kell fáradoznom, pedig nem szállodában lakom, hanem egy jobb albérletben.

Mondjuk München elég extravagáns még német viszonyokhoz képest is. Az emberek 80%-a albérletben lakik itt, mivel 20MHuF-nak megfelelő valutáért lehet egy jobb garzon lakást venni, és normális családi házat pedig már százmilliós nagyságrendtől. Szóval kialakult ennek is a kultúrája, úgy mint sok minden más is itt.

Csináltam jó pár képet a lakásról beköltözéskor, ezt tekinthetitek meg itt.

Az eredeti terv szerint 10 hónapot, azaz a teljes 2008-as évet kint kellett volna tölteni. Ami számomra még épp nem kizáró tényező volt, csak ugye azt meg is kell ám fizetni. Nem sikerült nagyon zöld ágra vergődni, így azt a köztes dolgot választotta a cégem és én, hogy három hónap lesz csak a kiküldetésem.

Pénteken még a kollégák csaptak nekem egy igazán jó, és hangulatos búcsúztató bulit, ami után 0 kedvem volt menni bárhova is. :( Elképzelhető mennyire sok kedvel jöttem ki. Viszont rá kellett jönni, hogy ez van, tehát össze kaptam magam, és belevetettem magam a kalandokba, mondván hozzunk ki a legtöbbet a helyzetből, azóta is azon vagyok :)

Sanyi kollégámmal kettesbe, a kocsiját teljesen fullosra pakolva indultunk el a közel 1000 km-es túrának. Mondanom se kell, hogy az egyik Európa szerte legviharosabb nap volt. Utána való napokon folyamatosan a károkat, és különböző állapotokat bemutató katasztrófa filmbe illő műsorokat sugároztak a televízióban. Na ekkor közlekedtünk mi is.

Hihetetlen volt, ahogy az elég jól megrakott kocsit is durván dobálta a szél. Tíz percenként felváltva, és kombinálva is jött szél, napsütés és eső. Visszagondolva elég sok minden miatt kellett volna aggódnunk, de mi csak üvöltöttük a zenét és poénkodtunk.

A közel 10 órás utat persze megspékeltük egy kis eltévedéssel is! :) Ez van, ha az ember GPS nélkül indul el ismeretlen vizek felé...

Viszont jelenthetem, egészségben, egyben megérkeztünk, beköltöztünk és újra a BMW kötelékeiben felvettük a munkát. Ez volt az oka a hosszabb kiesésnek, pedig lenne miről és mit írni. Apple háza tárjáról, és Müncheni dolgokról egyaránt. Ez az állapot úgy érzem fen fog még állni egy ideig, mert müncheni lakásomban még továbbra sincs internet, pedig főnökeim által első naptól be volt ígérve... :)

A közeljövőben viszont újra erőre fog kapni a blog ígérem. Addig is kitartást, és jó olvasgatást.

Ennek a speciális web interface-nek a segítségével egyszerűen láthatjuk a torrenteink állapotát, tudjuk vezérelni (elindítani, szüneteltetni) a működésüket, és akár új torrentet is adhatunk a listához.

Ez talán több is mint elég első hallásra is. Nézzük viszont ezért mit kell biztosítani.

Első sorban egy legalább 1.7.5-ös µTorrent kliensre lesz szükség a gazda gépen. Itt engedélyezni kell a webUI elérést, melyről ezen az oldalon részletesen lehet olvasni. Ezek után a fejlesztő oldaláról kell a megfelelő "témát" hozzáadni a torrent kliens-hez, és innentől fogva már is a fent látható módon tudjuk az iPhone böngészőjéből irányítani a töltéseinket.

Elég ötletes fejlesztés, én remélem a jövőben komolyabb és rugalmsabb frontend megoldások is elérhetőek lesznek. Addig is ez a project elérhető itt.

A történet viszonylag egyszerű. Egyik napról a másikra mindenki zombi lett, és persze normális embereket szeretnének enni. :) Hűsünk akit megszemélyesítünk sikeresen elbarikádozta magát, de minden nap ahogy lemegy a nap kezdődik a támadás.

Kezdetben nincs más fegyverünk, mint egy kis pisztoly. Persze ahogy túl élünk napról napra egyre több éjszakát és támadást, úgy gyarapíthatjuk nagyobb tűzerővel a fegyvertárunkat.

Maga a tényleges játék annyiból áll, hogy te a jobb oldalon egy két dimenziós térben állsz járkálhatsz le-fel, előre-hátra a barikád mögött, és kitüzelhetsz a közeledő zombikra. Alapvetően különféle zombik is vannak. Méretük se mindegy, mivel minél "kövérebb" zombik jönnek annál nehezebben elpusztíthatóbbak. Vannak a vége fele már rendőr, és kommandós zombik is, akik csak speciális helyen sebezhetőek, máskülönben minden találatot felfog a mellényük.

Itt fontos megjegyezni, hogy mindegyik típusú zombinál dominál az, hogyha fejre mennek a lövések kevesebb lövésből is ártalmatlanná tehetők, mintha a testüket lövöldözné az ember.

Mindegyik zombi típusból van sima sétáló és futó verzió is. A futó értelemszerűen gyorsabban éri el a kordon határát. És ha elérte másodpercenként gyengíti az erejét. Ha nem sikerül elég gyorsan ártalmatlanná tenni őket, akkor lebontják azt és megölnek téged is.

Minden átélt nap után van 12 óránk amikor is 3 dolgot lehet csinálni. Fordíthatunk időt a barikád javítására, kereshetünk új fegyvereket, vagy pedig túlélőket. Egy kis csúszka segítségével állíthatjuk be mire mennyi időt akarunk áldozni. Azt fontos kiemelni a túlélők esetében, hogy egyrészt minden túlélő a következő nap a barikádnál lesz és a gép által vezérelve segít a csatában (különböző alap fegyverekkel monoton módon eltüzelgetnek előre). Maximum 6 túlélőt lehet megtalálni, így heten már jóval könnyebben lehet az egyre nehezebb ellenfeleket legyőzni. Arról nem is beszélve, hogy a javításoknál a túlélők is segítenek, így rövidebb időt kell ugyanakkora kár kijavítására fordítani.

Dióhélyban ennyi a játék. Húsz napot kell kibírni, melyek egyre keményebb csatát hoznak.

Persze mint minden más normálisabb játékban itt is van csalási lehetőség. Pontosabban ha valaki lementi saját gépre a flash file-t majd megnyitja és úgy állítja be az ablak nagyságát, hogy az eredetileg szélesvásznú kép egyenlő oldalú legyen, akkor megjelenik alul egy új menüpont az összes elérhető, és nem elérhető fegyverrel.

Ezekre a játék folyamán rákattintva, függetlenül attól, hogy már rendelkezünk-e vele használhatjuk.

Remélem másnak is annyira tud tetszeni mint nekem. Jó játékot.

Az Xsan 2 szoftverben a felügyeleti eszközöket teljesen áttervezték, hogy minden korábbinál könnyebb legyen az adattár-hálózati fájlrendszer telepítése és kezelése. A program intelligens módon kezeli a különböző adattípusokat, fájlméreteket és felhasználási módokat. A rendszergazdák például, előre beállíthatják a kötetek munkaterhelését az összes fájltípus optimális átviteléhez, a nagyon nagy, például tömörítetlen HD videófájloktól a kicsi adatközpont-fájlokig. Az Xsan 2 tartalmaz egy új szolgáltatást, a MultiSAN eszközt, amely megkönnyíti azon felhasználók munkáját, akiknek ugyanazon munkaállomásról vagy kiszolgálóról több Xsan kötethez is hozzá kell férniük, például egy sajtószoba esetében, ahol külön adattár-hálózati kötetet használnak a termeléshez és a sugárzáshoz.

Az Xsan 2 a Mac OS X Leopard rendszerrel teljes mértékben integrált, és maximálisan kihasználja a Mac OS X lehetőségeit, például a több adattár-hálózati köteten való keresést lehetővé tevő Spotlight szolgáltatást. Az Xsan 2 a Leopard Server operációs rendszer Server Assistant szolgáltatásával is problémamentesen együttműködik az adattár-hálózati kötetek egyszerű telepítése és konfigurációja érdekében. A Leopard Server szolgáltatásai, például az iCal Server, a Mail Server és a Podcast Producer mostantól képesek az Xsan 2 technológiával való integrációra, hogy támogassa a fürtözött fájlrendszereket, nagyobb teljesítményt és skálázhatóságot biztosít, és csökkenti az egyes kiszolgálók leállása során a szolgáltatás-kimaradás hatásait.

Az Xsan 2 most először, igazoltan együttműködik más vállalatok RAID tárolóhardvereivel. Az Apple Xserve RAID mellett az Xsan 2 a Promise Technology RAID megoldásait is támogatja, a Mac OS X Server és az Apple professzionális alkalmazásaihoz igazított és optimalizált konfigurációkban. Az Apple az Xserve, a Mac Pro és az Apple Fibre Channel PCI-X kártyák esetében tanúsítja az együttműködést az Xsan 2 rendszerrel. Az Xsan 2 használatához a Mac OS X 10.5 vagy a Mac OS X Server 10.5 operációs rendszer szükséges. A megoldás támogatni fogja más gyártók minősített Fibre Channel kapcsolóit, például a Brocade, a QLogic vagy a Cisco készülékeket, valamint a RAID tárolóhardvereket, többek között az Xserve RAID és a Promise VTrak E-Class RAID alrendszereket.

E fejlesztés mellett viszont szomorú, de minden jel arra mutat, hogy az Apple lekívánja építeni a saját nagyvállalatokat megcélzó Raid tároló megoldását. Ezt jól mutatja az a tény is, hogy a saját weboldalán is más gyártók, névszerint a Promise RAID megoldásait reklámozza.

Természetesen ez sokaknak nem tetsző dolog, de érdemes kicsit mélyebbre is nézni... Az első mindjárt lehet mag a támogatás, ami ezzel kikerül az Appla finanszírozásából. A Promise messze jobb szolgáltatást kínál a termék mellé, mint az Apple ilyen teszem azt a 24/7 telefonos és e-mail támogatás, illetve 3 év garancia alapból. Ezekért az Apple súlyos dollárezreket kért el, ami egyrészt előnytelenné teszi a megoldást, másrészről, ahogy említettem az Apple-nek is erőforrásokat kell a dologra átcsoportosítania.

A másik, hogy ez a tároló megoldás sajnos rég lemaradt a kor által megkövetelt színvonaltól. Érthetetlen, hogy az Apple nem adott ki SATA vezérlős Xserve RAID-et, hanem a végsőkig Parallel ATA mellett maradt. Most, hogy az Xserve már az SAS meghajtókat is támogatja, az Xserve RAID bizonyos téren komolyan elavult termékké vált. Szóval egyszerűen csak fejlesztési költségeken spóroltak, és átengedték a helyet egy olyan cégnek, amelyik már megvalósította azt, amit az Apple nem tudott vagy épp nem akart megvalósítani.

Az, hogy az Apple lepaktált egy másik céggel, méghozzá pontosan a professzionális szektorban, ahol leginkább elmaradtak a nagyszabású várakozások. Szerintem a nagy vállalatok kifejezetten várnák az Apple egyszerű, gyors, és biztonságos megoldásait. A kérdés már csak az az almás cég miért nem lát ebben fantáziát?

Az érdekes minden esetre, hogy az almás cég az iPod és MacBook rendelésein is kénytelen volt csökkenteni a gyárak felé. Ettől mondjuk a lényeg nem változik.

Az Apple 49 dollárra csökkentette jelenleg kapható, egy gigabájtnyi zenei állomány tárolására alkalmas lejátszójának, az iPod shuffle-nak fogyasztói árát, amely hazai viszonylatban 14400 forintos vételárat jelent. Bár az Apple hazai weboldalán még a 23990 forintos árat találjuk, a kiszállítások már a mai napon is az új áron történtek, függetlenül attól, hogy a megrendelés még a drágább ár ismeretében került elküldésre.

A shuffle két gigabájtos változatára még várnunk kell, de az Apple magyar weboldalán található információs telefonszám felhívásakor a telefonos ügyintéző elmondta, hogy bár a termék egy-két héten belül érkezik csak hazánkba, azokból a piacokból kiindulva, amelyek már ismerik e két gigabájtos modell árát, előrejelezhető, hogy nagyjából a korábbi egy gigabájtos árán, vagy ezalatt kicsivel lesz majd megkapható.

Az iPod Shuffle különleges jellemzője, hogy kijelzőt nem tartalmaz. Ennek hiányát az Apple a shuffle névvel ellensúlyozta, amely egyben utal a véletlenszerű lejátszás-üzemmódra is, de erre szinte mindegyik olcsóbb, és emellett kijelzővel is ellátott MP3 lejátszó alkalmas. Az övcsipesszel ellátott shuffle tömege az egy és a két gigabájtos változat esetében egyaránt 15 gramm, mérete 41,2x27,3x10,5 milliméter, utóbbi vastagságra utaló adat a az említett csipesz és a fülhallgató csatlakozója nélkül akár felezhető is.

Csak kis érdekességként a hazai árképzésről:

Shuffle ára: 23 790 Ft, ebből Artisjus adó: - 1 600 Ft, vagyis bruttó 22 190 Ft, az nettó 19 325 Ft.

Ezt leosztva a kinti régi 79 USD-s árral kijön, hogy 293,5 Ft-ot fizet a Shuffle tulajdonos. Érdekes árképzés persze, ami nem csak a Shuffl esetén figyelhető meg természetesen.

Borító: A mostani borító nem az Almalap saját gyárából származik, hanem a borítópályázatra beküldött külsősök által készített képekből legsikeresebb lett kiválasztva. A borító maga amúgy egyértelműen az MacBook Air-t ábrázolja. A kép egyszerű és magával ragadó, mint maga a termék.

Tartalomjegyzék:

- MacWorld 2008: Részletes beszámoló a januári Mac-es nyilvános eseményről. Akit érdekel a ez a cikk részletes fordítását tartalmazza az ott elhangzott eseményeknek. A cikk külön hangsúlyt fektet a MacBook Air új Apple notebook modeljére.
- Microsoft Office 2008: Hivatalosan is bejelentették a legnagyobb software cég új Mac-es irodai csomagját A cikk részletesen bemutatja az újdonságokat és fejlesztéseket a programcsomag elemeire lebontva.
- Boot Camp, Parallels Desktop, VMware Fusion: A cikk részletesen teszteli mindhárom megoldást, mely lehetővé teszi Mac-en a Windows futtatását. Nem csak a különféle lehetőségek bemutatása szerepel a cikkben, hanem konkrét mérések is. Így ki derülhet melyik a legjobb megoldás, ha valaki Windows-t szeretne futtatni.
- MacWorldös hírek: Rövid hírek gyűjteménye mely a MacWorld eseményhez köthető
- Technikai Adatlapok: A megújult adatlapok nem csak az aktuális mobil és asztali számítógépeket tartalmazzák paramétereikkel és ajánlott árakkal, hanem a monitorok, server, hálózati egységek, iPodok, oprendszerek, és egyéb kiegészítők is megtalálhatóak odasűrítve az utolsó oldalakra.

Az almalap hivatalos oldala elérhető itt.

Természetesen vannak hivatalos, többnyire külföldi, oldalak, ahol teljes adatbázis foglalkozik ezzel a kérdéssel. Én most a keresgélést megkönnyítendő valamelyest híresebb, nevesebb játékokat próbáltam ide kigyűjteni.

A lista elérhető itt, vagy pedig mostantól a felső menüsorban (mely minden oldalon megtalálható) a Mac Howtos és Linux Howtos menüpontok között Mac Játékok néven.

A harc kezdete visszavezethető egészen 2000-ig, amikor is a gyártók elkezdtek kísérletezni a kék-lézer optikai meghajtókban való hasznosításával. Mivel a kék-lézer hullámhossza rövidebb, mint a DVD-kben használt piros-lézereké, így fizikailag kisebb helyen lehet tárolni ugyanannyi adatot. Ez éppen jókor jött, hiszen ekkoriban kezdtek bejönni a nagy felbontású videók, megindultak az első ilyen jellegű TV-adások is (Amerikában). Ami technikai fejlesztésnek indult 2000-ben, egy hatalmas csatározássá fejlődött a világ legnagyobb elektronikai cégei és a filmstúdiók között, melyben a vásárlók a két fél közé szorultak.

Lássuk hát a fontosabb lépéseket:

2000

Október 5. - a Sony és Pioneer bemutatja a DVR blue-t a japán Ceatec show-n. Az elképzelések szerint ez a formátum lehet az alapja a Blu-Ray BD-RE lemeznek.

November 1. - a Sony bejelenti a nagy sűrűségű optikai lemezét (Ultra Density Optical - UDO), egy kék lézer alapú optikai lemez, melynek célja a mágneses elven működő optikai lemezek felváltása.

2002

Február 19. - A világ 9 legnagyobb cége a Sony vezetésével lerántja a leplet a Blu-Ray lemezzel kapcsolatos terveiről

Augusztus 29. - a Toshiba és a NEC bemutatja a DVD Fórumon a következő generációs optikai lemezét, ez a HD-DVD

Október 1. - Mindkét nagy formátum képviselői bemutatták prototípusaikat, így a Blu-Ray tábor megcsodálhatta a Sony, Panasonic, Sharp, Pioneer és a JVC típusait, míg a Toshiba Advanced Optical Disc (AOD) néven mutatta be termékét.

2003

Február 13. - Megkezdődik a Blu-ray lemezek licenszelése. A lejátszók gyártóinak mélyen a zsebükbe kell nyúlnia, maga a szabvány licensze 20.000 dollárba kerül (kb. 4 millió forint), míg a tartalmi jogdíj évente 120.000 dollár (kb. 24 millió forint) valamint 0.10 dollár (20 forint) lejátszónként. A lemezek gyártói 8.000 dollár (1,6 millió forint) éves költség mellett 0.02 dollárt (4 forint) fizetnek lemezenként.

Április 7. - a Sony bemutatja a Blu-Ray lemez alapú professzionális felhasználásra készített formátumot, fő cél az adattárolás.

Április 10. - a Sony bejelenti Japánban a világ első Blu-Ray íróját (BDZ-S77), mely egyelőre 23 GB-os tokozott lemezeket írt. Ára 3.815 dollár (kb. 763.000 forint). A készülék, majd nem sokkal később a Panasonic verziója, ugyan jól működött, de mivel alig volt hozzá film, valamint az elég húzós ára miatt csak kevesek kiváltsága volt.

Május 28. - a Mitsubishi Electric is csatlakozik a Blu-Ray csoporthoz.

2004

Január 7. - a Toshiba bemutatja a HD-DVD lejátszók első prototípusát. Az eszköz lejátsza a hagyományos DVD lemezeket is.

Január 12. - a Hewlett-Packard és a Dell is a Blu-Ray csoport mögé sorakozik fel.

Június 10. - az első kereskedelmi forgalomba hozható HD-DVD lejátszóját mutatja be a Toshiba, melyet a DVD-Fórum jóváhagy.

Szeptember 21. - a Sony bejelenti, hogy a Playstation 3 Blu-Ray lemezeket is fog tudni kezelni.

November 29. - a nagy filmgyártók közül a Paramount Pictures, a Universal Pictures, a Warner Bros Pictures, az HBO és a New Line Cinema is támogatásáról biztosítja a HD-DVD-t.

December 9. - a Disney bejelenti a Blu-Ray lemezek támogatását.

2005

Január 7. - mindkét formátum mögötti cégek bejelentik, hogy Észak-Amerikában már az év végére elérhetőek lesznek mind a lejátszók, mind a filmek. Ez csak ígéret maradt.

Március 24. - Ryoji Chubachi a Sony elektronikai üzletágért felelős elnöke egy beszédben kifejezi reményét egy közös formátum iránt. Ahogy ő fogalmaz a vásárlók számára a két versengő formátum kiábrándító, éppen ezért nem zártuk ki teljesen a lehetőségét a közös formátumnak, vagy valamiféle kompromisszumnak.

Április 21. - a Sony és a Toshiba megkezdik a tárgyalásokat a közös formátum létrehozásáról. Ezek az egyeztetések gyakorlatilag nem jutnak sehová.

Augusztus 18. - a Lions Gate Home Entertainment és a Universal Music Group a Blu-Ray mögé állnak.

Szeptember 27. - a HD-DVD is újabb neves támogatókat szerez: a Microsoft-ot és az Intelt.

Október 3. - a Paramount Home Entertainment bejelenti, hogy mindkét formátumra kiadja filmjeit.

December 16. - a Hewlett Packard meggondolja magát és a kizárólagos Blu-Ray-es szerződése helyett inkább mindkét csoportot támogatja.

2006

Január 4. - Bill Gates bejelenti a CES-en, hogy az Xbox 360-hoz kiegészítőként lehet vásárolni HD-DVD meghajtót.

Március 10. - a köztudottan Blu-Ray-párti LG meglepi a közvéleményt, amikor bejelenti, hogy fejlesztenek HD-DVD lejátszót.

Március 31. - a Toshiba bejelenti az első hivatalos HD-DVD lejátszó kiadását, ez volt a HD-XA1 típusjelzésű. Japánban került forgalomba és az ára 936 dollár volt (kb. 187.200 forint).

November 11. - az első Sony Playstation 3 játékgépek (beépített Blu-Ray olvasóval) forgalomba kerülnek Japánban.

December 29. - a hackerek sem alszanak. Bejelentik, hogy sikeresen feltörték az AACS másolás védelmet, melyet mindkét formátum használ.

2007

Január 7. - Befejeződhet a csatározás? Az LG bemutatja az első kombó olvasót, mely mindkét típusú lemezt lejátsza, míg a Warner Bros olyan lemezt mutat be, melyen mind HD-DVD, mind Blu-Ray réteg található, így azt minden kék-lézeres lejátszó tudja olvasni.

Április 17. - Észak-Amerikában a HD-DVD lejátszók eladása meghaladja a 100.000-et.

Augusztus 1. - a Microsoft csökkenti az Xbox 360-hoz rendelhető HD-DVD meghajtók árát 199 dollárról (39.800 forint) 179-re (35.800 forint) és mindemellett még 5 filmet is ad ajándékba.

Augusztus 20. - a Paramount és a Dreamworks is kihátrál a Blu-Ray mögül és inkább a HD-DVD-t támogatja.

Szeptember 13. - a Sony bejelenti, hogy Blu-Ray lemezeket fog használni az összes nagy felbontású videókamerájában Japánban.

November - a Toshiba HD-DVD lejátszóinak ára a nyári vásárlási szezon engedményeivel 100 dollárra csökken (20.000 forint).

November 11. - a Sony is árat csökkent, bejelenti a PS3 egy olcsóbb kivitelét.

2008

Január 4. - Robban a bomba: a Warner Bros bejelenti, hogy befejezi a HD-DVD-ken való megjelentetést a következő hónapokban és kizárólag a Blu-Ray-re fog kiadni. A HD-DVD Promotion Group rögtön lemondja a tervezett beszédét a CES-en.

Január 6. - Akio Ozaka, a Toshiba American Consumer Products cég elnöke így nyilatkozik a CES-en: "Továbbra is biztosak vagyunk abban a hitünkben, hogy a HD-DVD az a formátum, mely leginkább megfelel a vásárlók elvárásainak és igényeinek." Válaszul a Sony vezérigazgatója Howard Stinger gúnyos vigyorral az arcán megjegyezte: "Mi itt a Sony-nál mindannyian nagyon szomorúak vagyunk ma."

Január 14. - a Toshiba újra csökkenti a lejátszói árát.

Február 11. - a NetFlix és a BestBuy bejelenti, hogy kiárusítják a HD-DVD-ket és nem forgalmazzák tovább.

Február 15. - a Wal-Mart, a világ legnagyobb forgalmazója júniusra fogja kipörgetni a HD-DVD-t a kínálatból.

Február 16. - a Toshiba bejelenti, hogy leáll a HD-DVD gyártással. Több helyi média is megerősíti, hogy a további fejlesztésekkel is leállnak.

És akkor végezetül még egy kis táblázat, az eladásokról hónapokra lebontva:

Most viszont, hogy ez a korszak lezárult felvetődik a kérdés, mi fog jönni a Blu-Ray korszak után? Talán már semmi? Az internet olyan méreteket fog 10 év múlva ölteni, hogy értelmetlen lesz?

Az elég humoros videón lejjebb azt lehet látni, ahogy egy komplett bandát hoznak össze a srácok. :) Várom már azt az időt amikor a nagy hangversenyeken az előadó négy darab iPhoneból álló virtuális zongorán adja elő szerzeményét.

A helyes kábelrendezést felhívandó az APC cég hivatalos pályázatot írt ki, ahol is várja azon jelentkezők képeit, akiknél hihetetlen méreteket öltött már a "kábeldzsungel". A nyertes azt kapja ajándékba, hogy az APC ingyen megcsinálja neki normálisan a kábelrendezést, és ingyenes tanácsadást is adnak a további stratégiához.

"Sokmindentől lehet elavult egy adatközpont, ebből most csak egyet emelünk ki, ez pedig a rendezetlen kábelek jelenléte, amely megakadályozza az adatközponti eszközök karbantartását és fejlesztését." – mondta el a pályázat témájával kapcsolatban Szarka Attila, az APC-MGE rendszermérnöke - "A rendezetlen kábelek feltorlódnak és áttekinthetetlenül összegabalyodnak, ami a rendetlenségen túl egy sokkal komolyabb problémát is előidéz: ez pedig a hőelvezetés megakadályozása, végső soron a túlmelegedés. Természetesen több oka is lehet a túlmelegedésnek, azonban szinte minden adatközpontban így vagy úgy gondot okoznak a felhalmozódó kábelek."

A pályázat oldala elérhető itt.

Ezek után mindenki benézhet szépen a saját íróasztala mögé! :)

Különösebben nem tudok róla hosszan beszélni. A működése a jól megszokott behúzom, és kattintok a gombra stílusban ki is merül.

A program a következő formátumokkal birkózik meg:

- avi
- vob
- mpeg
- mpg
- mov
- mkv
- ogm
- ogg
- ifo
- srt
- smi
- mp3
- wmv

Azt alkalmazás ingyenesen elérhető itt.